Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

292 Az országgyűlés képviselőházának kálómmal a volt kereskedelemügyi miniszter úr, »Talbot« Hermann ur ö excenenciája Jme­jezte magát: quantité négligeable, avval tehát nem kell törődni egyelőre. Már pedig szörnyű problémája a magyar munkásságnak az ifjú­ság kérdése, amely nem tud elhelyezkedni, amely ifjúság megtanulta a mesterségét és azt nem tudja gyakorolni, amely szívesen dolgozna a földben, a bányában, azonban munkát sehol sem kap. Törvényes védelem azoknak a fiúknak, akik kitanulták a mesterséget, úgyszólván nincs; 3—4 esztendeig tanul vaiainel> K iiiesvei­nél és amint felszabadul, tekintet nélkül arra, hogy az a szegény fiú a legszörnyűbb gyomo­rúságba kerül, minden további nélkül az utcára teszik, hogy helyébe állítsanak egy tanoncot, aki ingyen dolgozik megint a mesternél- Ez a szegény fiú, szívében a legborzalmasabb nyo­morúsággal, belesodródik a főváros forgata­gába és a bűnügyi krónikák szomorú alakjai­nak sorát szaporítia. Ha méltóztatik tárgyalni a Gyosz.-szal, abban a tekintetben, hogy ve­gyen fel diplomás ifjakat, azt esetleg szívesen teszi meg, mert hiszen ezeknek fizetését egy­szerűen a többi tisztviselőtől és munkástól vonja el. úgyhogy voltaképpen nem hoz áldo­zatot. S itt. kívánom felihívni a Ház figyelmét arra a mahinációra, amelyet tapasztalunk a gyárakban, hogy beállítanak diplomás ifjakat a rezsiköltség emelése nélkül. Hogyan történik ez? ,Ùgy, hogy a munkások s az alkalmazottak bérét még tovább csökkentik. A Gyosz- tehát, ha beállít is 80—100—200 diplomás ifjút, &z azoknak a vállalatoknak egyetlen fillérjébe sem kerül, mert amit kifizet, egyszerűen el­vonja azoktól, akik munkába állanak. Nem elég a jóakarat, itt nem tárgyalni kell a Gyosz.-szal, hanem törvényes intézkedéseket kell tenni arra nézve, hogy az ifjúság valóban el is tudjon helyezkedni. Nagyon helyesen mondta az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy elsősorban adópoli­tikai intézkedésekkel kell lehetővé tenni a jobbérzésű munkaadóknak, hogy több munkást állítsanak be, akik akarnak több munkást be­állítani. Ma az a heiyzet, hogy minél több munkást állít be valaki, adóval annál jobban megterhelik, s ez igen sok vállalkozót vissza­tart attól, hogy több munkást alkalmazzon. Ezek részére, akik valóban jóakarattal, átért­vén a szörnyű idők nehézségeit, több munkást akarnak beállítani, valami kis adókedvezményt kell adni, hogy több munkást tudjanak mun­kába állítanL (Eckhardt Tibor: Ez abszolút he­lyes!) Azonkívül fel kellene emelni az alkal­maztatása korhatárt. Teljesen lehetetlen álla­pot^ az, hogy a vámmal védett textiliparnak óriási tömege serdületlen gyermekekkel dolgo­z : k. (Ügy van! balfelöl,) Apró kis lányok és fiúk dolgoznak olyan iparágakban, amelyek hatalmas vámvédelmet élveznek, s azt kell lát­nunk, hogy azt az árut, amelyet előállítanak ebben az országban, a meggyengült fogyasztó­közönségnek hihetetlen drágán sózzák a nya­kába. Fel kell emelni az alkalmaztatás! kor­határt, amellyel lehetetlenné lesz téve, hogy serdületlen gyermekeket állítsanak be és azok helyébe felnőtteket, munkásokat tudnának be­állítani. (Eckhardt Tibor: Nagyon helyes!) Azonkívül hozzá kellene látni egyszer a mun­kaidő leszállításához. Teljesen képtelen állapo­tokat teremt az, hogy a textilgyárakban 14— 16 éves leányok 10—12 órát dolgoznak poros­lármás atmoszférában. Nagyon ajánlom t. képviselőtársaimnak: men-jenek ki egy. szövő­'f. ülése 1934 január 18~án f csütörtökön. gyárba, hallgassák végig a gépek szörnyű ro­baját s nézzék meg azt a poios levegőt, amely ezekben a gyárakban van. Látni fogják, hogy ebben a lármával telített atmoszférában, az örökké forgó, sebesen kattogó kerekek zajában 12 órát dolgoznak ezek a szerencsétlenek, 12 órát nappal és 12 órát éjjel- Nemcsak idegölő, hanem a jövő generációt elpusztító munka is ez. Hozzá kellene fogni bátor kézzel a munka­idő leszállításához. Amerikában üooseveit el­nök parancsára 32 órás heti munkaidőt rendel­! tek el. Mi nem mehetünk Amerika után, mi 1 szerényebbek vagyunk s megelégednénk r heti 40 órás munkaidővel az ifjúmunkásoknál és 48 órás munkaidővel a felnőtt munkásoknál. De ebben a tekintetben semmiféle intézkedés nem történik a magyar kormány részéről. Tét­lenül nézik az emberanyag pusztulását, pusztu­lását annak a jövő generációnak, amely majd a mi munkánkat lesz hivatva folytatni ebben I az országban. T. Ház! Az emberanyaggal, az emberi ' munkaerővel való uzsorának és pazarlásnak olyan szörnyű képét tudnám a Ház elé tárni, ha erre időm volna, hogy a Háznak minden jó érzésű tagja megborzadna. Ez ellen kérnék intézkedést és kérem a Házat, foglalkozzék az ifjúság kérdésével sze­retettel, jóakarattal. Nyúljunk bele bátor kéz­zel és eréllyel abba a dzsungelbe, amelyet a kapitalisták maguk körül teremtettek. Nem­csak arról van szó, hogy az erkölcsi zülléstől mentsük meg az ifjúságot, hogy munkát és kenyeret adjunk a kezébe, hanem arról is, hogy megmentsük a magyar jövő generációt. Ennek érdekében áldozatokat kell hozni min­denkinek, de elsősorban a kapitalista vállalko­zóknak, akik a vámvédelem révén hihetetlen haszonra tesznek szert. Ezeket voltam bátor a Ház szíves figyel­mébe ajánlani, egyébként az elnöki napirendi indítványt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Az előt­tem szóló igen t. képviselő úr szükségesnek tartotta a Ház figyelmét felhívni annak az ifjúságnak nehéz helyzetére, amely nem rendel­kezik diplomával^ és amely szintén nagyon ne­héz állapotban sínylődik. Azt hiszem, feles­leges biztosítanom az igen t. képviselő urat arról, hogy erre a felhívásra nem volt szükség abban a tekintetben, mintha ezek kérdésével nem ugyanolyan szeretettel, megértéssel és se­gíteni akarással foglalkoznánk, mint az állás­talan diplomások ügyével. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam és Vay Miklós t. kép­viselőtársam is az állástalan diplomások prob­lémáját nem az egyetlen megoldandó feladat­nak tekinti, mint amellyel már az összes bajok éliminai va volnának. (Eckhardt Tibor: Vilá­gos!) Ez ennek a szociális problémának, amely megoldásra vár, csak egy kis része. (Malasits Géza-- Do fájó része!) Ez csak egy bizonyos erkölcsi prés, amely nélkül az eredmény eléré­sére kevés kilátásunk lehet. Egyébként abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy minden tekintetben osztozhatom az^ előttem szóló igen t. képviselőtársaim fel­szólalásában. Ha a valóságnak megfelel, hogy a gyáripar és általában a kapitalizmusnak azok a reprezentánsai, akik ma még rendelkez­nek segítésre^ alkalmas eszközökkel, az állás­talan diplomások ügyében való segítségüket a munkásokkal ;kíyán-ják megfizettetni» ajkkor ez

Next

/
Thumbnails
Contents