Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

288 Az országgyűlés képviselőházának 2SU- ülése 19SU január 18-án, csütörtökön. y agy közvetve megjelenhetnek a közgyűlésen és akaratuknak knejezest adhatnak, úgyhogy a közgyűlési határozatokban nem egy frakció­nak, hanem az egész ügyvédi karnak valóságos akarata fog megnyilvánulni. En a szólásszabadságnak vagyok híve és a szólásszabadság alatt azt értem, hogy akinek joga van beszélni, annak módja is legyen be­szélni. Nem elég az, hogy valakinek jogot adunk szólásra, hanem a módot, a lehetőséget is meg kell adni. iCz az igazi szólásszabadság; azokon a közgyűléseken pedig, amelyeket a budapesti ügyvédi kamara tartott, sajnos, a szólásszabadságnak ez a - teljessége mindig hiányzott. Györki Imre igen t. képviselőtársam fel­hozta azt, hogy én meg akarom nyirbálni a szabadságjogokat. Ne vegye rossz néven kép­viselőtársam, — különösen most, hogy nines itt — hogy mondok valamit, ami talán nem tetszik neki. De önkéntelenül eszembe jutott az a kortes-nóta, amelyet Deák Ferencnek dol­gozószobámban levő képe előtt járva, sokszor eszembe idéz az ő komoly, bölcs homloka, az a kortes-nóta, amelyet az ő zalamegyei választá­sán énekeltek valamikor, — az ellenzék éne­kelte — amely így hangzott: Deák Ferenc, megélünk mi kend nélkül, Szeretjük a szabadságot rend nélkül. (Mozgás és derültség.) Fz jutott az eszembe (Eckhardt Tibor: Destruktív nóta!) Györki Imre t. képviselőtársam előadásánál és ne ha­ragudjon, ha én is versenyt szeretem vele a szabadságot, de azért nem haragszom a rendre sem, mert az a véleményem, hogy a rend él­teti a szabadságot, a rendetlenséget pedig meg­öli a szabadságot. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) T. Képviselőház! Sok szó esett itt a tagdíj­fizetés kérdéséről. Egyben igazat kell adnom igen t. képviselőtársaimnak, akik ebben a kér­désben felszólaltak: a tagdíj önmaga még nem volna olyan nagy teher; hiszen a budapesti ügyvédi kamaránál 20 pengőnél, a vidéki ügyvédi kamaráknál pedig, 10 pengőnél kez­dődik a tagdíj. Az az ügyvéd, aki ezt sem tudja megfizetni, már igazán nem kívánhatja, hogy kliensei bizalommal forduljanak hozzá­Ellenben van egy terhesebb tétele az ügyvé­dek által fizetendő illetményeknek; a nyugdíj­járulék, amely 131 pengő évenkint. A nyug­díjintézetet kötelező nyugdíjjárulékfizetés nél­kül fenntartani nem lehet és az ügyvédség szociális jólétének kérdése a jövő érdeke az, hogy aggkorára, illetőleg özvegyének biztosít­sunk valami száraz kenyeret, amelyet talán azzal a könnyelműséggel, amellyel sokan éle­tüket folytatják, nem biztosítanának, ha kö­telezővé nem tennék ennek a járuléknak a fize­tését. En tehát attól nem térhetek él, hogy az ügyvédi nyugdíjjárulék fizetése a jövőben is kötelező legyen- Mindenesetre a legkomolyabban foglalkozom azzal a problémával, nem le­hetne-e módot találni arra, hogy ennek a já­ruléknak összegét, ha csak átmenetileg is, esetleg leszállítsuk. Máris ki kell jelentenem, hogy erre vonatkozóan konkrét terveim vagy elgondolásaim még nincsenek. En csak vizsgá­lom, vájjon nem akadhatna-e ilyen lehetőség, mert ha akad ilyen lehetőség, én leszek az első, aki azt örömmel üdvözlöm és meg is fogom valósítani. Igen t. Képviselőház! Elhangzott itt sok más gondolat is, amely túlmegy ennek a tör­vêiiyjava^latnak a körén. Hiszen én- nem akar­tam itt az ügyvédség egész kérdéskomplexusát felölelő javaslaittal előállni. Az egész kérdés­komplexus tárgyalása az ügyvédi rendtartás reformjára tartozik. Az ügyvédi rendtartás reformja előkészítés alatt áll és remélem, ab­ban a helyzetben leszek még mint .miniszter, hogy ezt az ügyvédi rendtartási reformot be­térj eszthetean. (Helyeslés jobbfelőL) Addig is azonban nem hanyagolom el a jelentéktelenebb kisebb kérdések megoldását sem (Helyeslés.) é» — méltóztassék elhinni — felhasználok min­den alkalmat, ahol az adózó polgárság megter­helése nélkül és a közérdekkel egyező módon lehet ennek a karnak az érdekeit szolgálni. hogy' azt különös mértékben is szolgáljam. Ebbe a gondolatkörbe tartozik Gvörki Imre t. képviselőtársam határozati javaslata is, amely­nek elutasítását kérem, mert én ezekkel a kér­désekkel más módon foglalkozom Egyébként köszönettel veszem a raagas­nívójú vitát és kérem, hogy a törvényjavasla­tot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbolcalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak e az imént tárgyalt tör vény javaslatot — szemben a Györki Imre kép­viselő ár által benyújtott határozati javaslattal — az igazságügyi bizottság szövegezésében ál­talánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a tör­vényjavaslatot az igazságügyi bizottság szőve gezésében általánosságban, a részletes tárgya­lás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat szíveskedjék a törvényjavaslat cí­mét felolvasni. Frey Viímos jegyző (olvassa a törvényjavas­lat címét és 1—17. ,? ait, amelyeket a Ház hozzá­szólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak ja­vaslatot tenni. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk ide­jére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napi­rendjére tűzessék ki először a ma letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása, azután pedig a mai napirendünk 2., 4., 5., 6., 7., 10-, 11., 12., 13., 15. és 16. pontja alatt szereplő törvény­javaslatok, illetőleg jelentések, végül pedig a mai napirendünkön szereplő mentelmi ügyek tárgyalása. Van-e valaki szólásra feliratkozva? Frey Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) Nem szándékozom az elnök úr napirendi indítványával szemben napirendi indítványt tenni. Mai felszólalásom kizárólag arra irá­nyul, hogy az igen t. Ház figyelmét felhív­jam arra a kérdésre, amely sajnálatos esemé­nyek kapcsán a napisajtóban is meglehetősen nagy port vert fel. Ez az állásnélküli fiatal­ság kérdése. Igen t. Ház! Számosan vagyunk ebben a Házban, akik ezt a kérdést sohasem kezeltük pártszempontból, sőt talán bizonyos mértékig a pártérdekek lényeges háttérbe szorításával, egy pártközi bizottság keretén belül iparkod­tunk ezeket a kérdéseket a gyakorlati meg­valósulás felé terelni. A mi elgondolásunk az állásnélküli ifjúság problémájával kapcsolat-

Next

/
Thumbnails
Contents