Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
286 Az országgyűlés képviselőházának 23 4. ülése 1934- január 18-án, csütörtökön. gyűlési küldöttek megválasztásában és így legalább közvetve fogja jogait gyakorolni. Az autonómia sérelmét tehát a magam részéről nem látom, ellenkezőleg örömmel üdvözlöm a javaslatnak ezt az intézkedését, annál is inkább, mert hiszen a budapesti ügyvédi kamara tagjait, úgy tudom, kétszer is megszavaztatta és a tagok nagy többsége a mellett volt, hogy a képviseleti közgyűlést meg kell teremteni és végét kell vetni amoknak az állapotoknak, amelyek eddig a közgyűlések körül uralkodtak. A másik kérdés a tagdíjak kérdése. Györki képviselőtársam azt hozta fel, hogy borzasztó dolog ez, a szegény emberek elnyomatását és az ügyvédi virilisek társaságának megalkotását jelenti az, ha a\zok, akik tagdíjat nem fizetnek, jogaikat nem gyakorolhatják. Én megnyugtathatok mindenkit, a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak nagy része egyáltalán nem is helyez súlyt arra, hogy jogait gyakorolja, hiszen a közgyűlésekre sem szoktak elmenni. Ha választás van, akkor is csak a legnagyobb kortéziával lehet rávenni a kamarának tagjait arra, hogy elmenjenek szavazni. Ha nem volna annyi párt, ha nem akarnánk annyian választmányi tagok és egyebek lenni a kamarában, ha nem akarnának annyian különféle tisztségeket nyerni, ha nem ostromolnák annyi oldalról « kamara tagjait, akkor a kamara tagjainak 10;á-a sem szavazna a közgyűléseken. Minthogy azonban igen sok párt szokott résztvenni a választásban, igen sok a kortes és az ügyvédeket nem hagyják lékén addig, amíg le nem szavaznak, ezért szavazni csak elmennek, de a közgyűlésre egy-kétszáz ügyvédtől eltekintve, a kamara tagjainak többi része éppen azért, mert ott úgysem lehet érdemleges, komoly tárgyalásokat folytani, nem is szokott eljárni. Ezeknek az ügyvédeknek tehát nem fáj annyira az, hogy jogaikat nem tudják gyakorolni. Én belátom, nogy kellemetlen, nagyon szomorú és nagyon sajnálatos dolog az, ha valaki kamarai tagdíját nem tudja megfizetni. Akármelyikünkkel megtörténik az, hogy kamarai tagdíjjal hátralékban vagyunk, ez nem olyan nagy szégyen. Valamiképpen azonban mégis lehetetlen állapot és visszás helyzet az, hogy azok a kamarai tagok, akik esztendők óta nem fizetnek tagdíjakat, akik esztendők óta nem fizetik a nyugdíjjárulékokat, domináljanak a kamarában. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Megtörténhetik, hogy ezek a nemfizető kamarai tagok összeverődnek közgyűléssé, vannak százan vagy százötvenen, vagy még kevesebben és inségadókat vetnek ki, amint megtörtént a múltban is, kivetik pedig azokra a tagokra, akik tagsági díjaikat megfizetik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ugyanez történik a tagdíjaknál is. Azok az ügyvédek, akik esetleg — ezt nem tudom konkrétummal alátámasztani — nem fizetnek, adósok és hátralékosok a tagdíjakkal, ülnek bent a tagdíjkivetőbizottsághan, azokhoz kell apnellálni. ba túlnaery tagdíjat vetettek ki és azok döntenek abban a tekintetben, hogy a fizető tagok mit fizessenek, ők ellenben esetleg nem fizetnek tagdíjat. Ismétlem, nem állítom, ho<ry ez egészében íerv van, de elvileg ez lehetséges és a gyakorlatból is példát lehetne erre felhozni. Rá akarok térni az inségadóra. Emlékszem rá, olyan közgyűlésen szavazták meg az insés-ad ót, am elven igen-igen kevés kamarai tag vett részt. Lehetsé^e^ le^yen-e az. hogy a nemfizető tagok- önmaguknak inségadót szaváznak meg? Nem sokkal szebb és helyesebb dolog-e, hogy majd az a képviseleti közgyűlés, amelynek csak olyan ügyvéd lenét tagja, aki kamarai járulékait megfizette, állapítja meg az in ségadót és veti ki. (Váry Albert: Ez az igazság! Ez a helyes!) Ami az inségadót illeti, — ezt külön figyelmébe ajánlom az igazságügyminiszter úrnak — a kamarák inségadót — legalábbis ilyen elnevezéssel — ne vessenek ki. Az állam vessen ki inségadót, az állam gondoskodjék arról, hogy az ínségesek megfelelő támogatást kapjanak, de kellő jogalap arra, hogy az ügyvédi kamarák tagjaik egy részét külön inségadóval sújtsák, nincsen, és én nem is tartom az ügvvédi kamarákat olyan közületeknek, amely közületekben olyan szoros kötelékek tartanák és fűznék egybe a kartársakat, hogy ez jogot adjon arra, hogy az egyik kamarai tag a másikat eltartsa és segélyezze. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ettől eltekintve, a kormány az ügyvédi nyugdíjintézetnek úgyis tekintélyes segélyt ad és az ügyvédek nyomorúságos helyzetén ezáltal is lehetőleg segít, de külön inségadó kivetését én a maram részéről nem tartom helyesnek. Ez az állam joga és feladata. TJ>yagakkor az igazságügyminiszter úr fi : gyeimét fel kell hívnom magukra a kamarai illetékekre is. En azon az állásponton vagyok, hogy a kamarán belül nem helves a prog^eszszív kamarai tagdíj Itt van e'őttem egy kimutatás, ame'y szerint példái Buch pesten a kamarai ta<rdüak a nyu^díijáru'ékkal együtt a következőképpen alakulnak: a legkisebb tagdíj 150, a lesmagvobb 1200 pengő. A vidéki kamaráknál is progresszív a tagdíj. A joereTe^őségre hivatkozott épnen Györki t. kartárs úr A jo^egvenlős^g azt hozza másával, hogy minden kamarai ta? egyforma tacrdíiat fizessen. Ez nem adó, ez tagdíi. Hova vezetne pl. az, ha aisze-int, hosv valakinek t^bb vagyona van. mirdenütit több tag"dí"at kellene fizetnie. Akkor a kaszinókban is azt mondhatnák reki: te ennek a kaszinónak tagja vagv, neked több a jövedelmed, nagyobb a vagyon od. neked két a zeres. vasry nem tudom, K *nvs7o r os tagdíjat ke^ene fizetned. C^envö" Miksa: Ez logikus volna!) Azt mondja képviselőtársam, hog-" ez logikus vo'na. Akkor azt is logikusnak kellene tartanom, hogy Eenvő M^ksa t. kénviselnitársam plme<ry az Operába ós ott náhoVt vált. learnláibb i" tízszer annyit fessen ezért a n* helyért, mint ül. én. (DeT'iltséq. — "RVi^ő M'ksa: A" 0* u r°h"znak nem voltam sohasem taerfa — Derültség) T. Ház! Nem lehet tehát arról beszélni, amiről Gvörki t. képviselőtársam beszelt, min+ha iïï a szegények elnyomása történnék, mintha iitt ügyvédi virilízmust akarna ez a javaslat meghonosítani. Ellenkezőleg, ez a javaslat védi az autonómiát és a kamarai tagok jogai gyakorlásának lehetőségét. Pötro kémn'Gp]őtnrsa,m hivatkozott arra, hogv a nyuo-drjárulékokat egészen ki k^Pene kapcsolni, azokat nem keUene ebbe a törvényjavaslatba foglalni, mert hiszen azok egészen külön josri személyek külön követelései, azok nem tartoznak az ügyvédi kamara behaitási joarkörébe. Ebben az álláspontban kétsésrtelekül vna valami, minthogy azonban eddig az I volt a gyakorlat, hogy a nyugdíjjárulékokat az ügvvédi kamarák hajtották be, ezt a kérdést kettéválasztani nem lehet. Arra is hiva*k~zntt képviselőtársam, hogy a kamarni tisztviselők elmrzdH^sa azért, mert a kamarai tagsági -díjjal hátralékban vannak,
