Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
280 Az országgyűlés képviselőházának 23%. ülése 19 Sb január 18-án, csütörtökön. ták meg és ugyan őrá adták le szavazatukat, mint elnökre, azt mutatja, hogy olyan viszonyok között, amilyenekben ma élünk, a Budapesti Ügyvédi Kamara a nagy kérdésekben még mindig meg tudta találni egymást, (Kelemen Kornél: Ez igaz!) mert nagy kérdésekben semmiféle divergencia az ügyvédek között nem lehet. (Kelemen Kornél: Csak tárgyalni nem lehet!) Aki azonban tiszta képet akar nyerni arról, hogy milyen szempont hozta létre ezt a törvényjavaslatot, annak nem . kell egyebet tennie, mint el kell olvasnia az 1874 : XXXIV. te.-nek, az ügyvédi rendtartásról szóló törvény 39 és 21- Vainak rendelkezéseit, amely 19. és 21. § arról intézkedik, hogy mi az ügyvédi kamarák hatásköre és mi lehet a közgyűlés napirendje. A törvény rendelkezései szerint (Olvassa): »Az ügyvédi kamarák hatásköre kiterjed: az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására, az ügyvédek jogainak megvédésére és kötelességeik teljesítésének ellenőrzésére; továbbá a jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslása, a korszerű reformok életbeléptetése iránti véleményadásra és javaslattételre« A 21. § 7. pontja szerint pedig a közgyűlés táre-ya (Olvassa): »a jogszolgáltatás és^ különösen az ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslására célzó indítványok, vagy az e táre-yban véleménva^ás védett az i^azsáen'itryminiszter ál+al kö7Ölt javasatok tá**q-yalása és az e ppi-pfl netalán szükséges külön bizottmányok kiküldése.« Aki a kamara utóbbi évi közgyűléseit figyelemmel kísérte, észlelhette azt, hogy a kamara ismételten és isimételten szóvátette a törvényhozásnak, különösen az igazságszolgáltatásnak és az igazságügyi kormányzatnak azokat a dilettáns munkáit, amelyekkel teljesen megölték a magyar igazságszolgáltatást; szóvátették, — és ez fáj az igazságügyi kormányzatnak és tulajdonképpen ez indokolja, motiválja a mostani javaslatot — hogy a jogfosztó törvényjavaslatoknak egész sorát hozta a törvényhozás az utóbbi esztendőkben s a kamara volt elég bátor és merész ezekre a jogfosztó rendelkezésekre rámutatni. Az utóbbi években megtörtént a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlésein, hogy a közgyűlés, mint egy ember követelte a kivételes hatalomra épített rendeletek hatályonkívül helyezését, (Ügy van! a baloldalon.) követelte az esküdtbíráskodás helyreállítását. (Ügy van! a baloldalon.) követelte a sajtószabadság törvényének visszaállítását, követelte az egyesülési és gyülekezési jogot és követelte mindazokat a szabadságjogokat, amely szabadsági ogok nélkül egy alkotmányos államot felépíteni és fenntartani nem lehet. Ez fájt az igazságügyi kormányzatnak és ahogyan nem bírja ez az egész kormányzati szellem, nemcsak ebben a vonatkozásban, az ügyvédi kamarák területén belül és az ügyvédi kamara közgyűlésein a szabad kritikát és szabad véleménynyilvánítást, hanem nem bírja el az egész ország egyetlen testületében sem s ahogy azt a szellemet látjuk, hogy sorban megölték az önkormányzatokban a szabadszellemet és a szabadszellem megnyilatkozását; ahogy megölték a titkos választójogot r 1922-ben; ahogy a Felsőházflt törvénybe iktatták és é ] etbeléptették: ahogy a titkos választójog után ezt a parlamentet hozták létre; ahogy a vidéki önkormányzati testületekben az örökös tagokkal s egyéb módon meghamisították a választók igazi akaratát; ahogy a választók igazi akaratának meghamisítása történik a fővárosban s ahogy most az önkormányzatot is meg akarja semmisíteni az újabb fővárosi törvényre vonatkozó rendelkezésekkel a kormány: (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanúgy ez a szellem vezeti az igazság ügy miniszter urat ebben a törvényjava/slatban is, amikor atz ügyvédek között élő szellemet akarja gúzsbakötni, amikor lehetetlenné akarja tenni a szabad véleménynyilvánításokát, amikor meg alkarja fosztani az ügyvédeket attól, hogy az ügyvédi rendtartás 19. és 21. |-ában foglalt jogaikkal éljenek és szabad kritikát mondjanak arról a működésről, amelyet a törvényhozás kifejt és amelyet eddig az igazságügyi kormányzat képviselt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Griger Miklós: És ezt a törvényjavaslatot az igazságügyminiszter úr képviseli, aki maga is ügyvéd. Ezt nem értem! — Farkas István: Szomorú dolog ez! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd válaszolok! Közbeszólásokkal nem lehet ezt a kérdéist elintézni!) Ez fáj az igazságügyi kormányzatnak és általában a kormányzatnak s ezért kellett a törvényjavaslatot megalkotni, mert egyébként semmiféle szükség erre a törvényjavaslatra nincs. Mert mi történik a törvényjavaslatnak az életbeléptetése után? Ugyanaz történik, amire Gál Jenő t. képviselőtársam rámutatott. Ahogyan tudniillik a törvényhatóságoknál, a törvényhatósági városoknál és vármegyéknél a nagy közgyűlés mellett meghonosítottak a kisgyulést és a hatáskörök tekintélyes részét odaplántálták és oüautalták, ahogyan a iővárosnál egy törvénnyel a nagy közgyűlés helyett a törvényhatósági tanácsot iktatták be, ugyanezt a renaszert akarja az igazsagügyminiszter úr is most megvalósítani s nagytagletszámú közgyűlések helyett egy kislétszamu ügyvédi képviseletet kivan és még a kislétszámú ügyvédek között is csak azokat akarja beengedni az úgynevezett kistanácsba, akik elég tekintélyes vagyonnal rendelkeznek ahhoz, hogy azokat a tagdíjakat, amelyeket az ügyvéaeknek fizetniök kell, meg is tudják fizetni, (farkas István: Vagyoni cenzus!) Nem más ez, mint a virilizmusnak az ügyvédi testületbe, az ügyvédi kamarákba való bevezetése. (Gál Jenő: Visszacsempészése! — Farkas István: A panamista ügyvédek privilégiumot kapnak! — Zaj.) Ez a rendszer ketté fogja osztani az ügyvédi kart Budapesten: lesznek szegény ügyvédek, akik nem bírják a nagy tagdíjat és lesznek jómódú ügyvédek, akik ki fogják sajátítani a Budapesti Ügyvédi Kamarában azokat a jogokat, amelyeket a törvény biztosít nekik. Meg vagyok győződve, hogy ezek a jómódú, ezek az úgynevezett virilis jogú ügyvédek, mindenkor olyan szordinót tesznek a szájukra és kritikájuk olyan lesz, amely nem fogja bántani sem az igazságügyminiszternek, sem az egész kormányzatnak a fülét és akik nem fognak disszonáns hangot megütni ebben az országban. (Gál Jenő: Csupa jó fiúk lesznek! —• Grigér Miklós: A kormányfőtanácsosok kamarája lesz ez az ügyvédi kamara!) T. Ház! Még a törvényjavaslat mellett felszólalt Niamessny Mihály t. képviselőtársam is utalt arra, hogy azt az érvet, hogy az ügyvédi kamarákból ki kell vagy ki lehetne zárni azokat, akik tagdíjfizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, nem lehet^ teljesen egy vonalon említeni és olyan megítélésben részesíteni, mintha valaki egy sportegyletnek vagy egy kaszinónak a tagja lenne. Ez természetes is. E tekintetben magam is arra utalok, hogy az
