Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

278 Az országgyűlés képviselőházának 23 U. ülése 193% január 18-án, csütörtökön. tokát sem egészen, hanem azokat a közszem­pontokat sem, amelyeket a perenkívüli jog­szolgáltatás terén a magyar közönség joggal fűzhet a törvényhozáshoz — mégis ügyvédi szempontból is egészen jelentős lépést jelent a kari érdekek védelmében. Amikor tehát az igazságügyi kormány ré­szére így igazságot szolgáltatok ebben a kér­désben, legyen szabad mármost röviden e tör­vényjavaslat intézkedéseivel foglalkoznom és legyen szabad megindokolnom, hogy miért fo­gadom el ezt a törvényjavaslatot. Az első tá­madási felületet az az intézkedés nyújtja, hogy az ügyvédség érdekeit többé nem az ügyvédek egyeteme, hanem egy bizonyos képviselet fogja szolgálni. Előttem szólott t. képviselő­társaim ebben bizonyos visszafejlődést, bizo­nyos jogfosztást látnak. Azt hiszem, t. képvi­selőtársaim, hogy itt csakis egy célszerűségi kérdésről, nem pedig egy közjogi és szabad­ságjogi kérdésről lehet szó. Ha ebből a szenmontból akarnók megítélni a dolgot, akkor például a parlamentarizmus történetében vissza kellene mennünk a rákosi országgyűlés napjaira, amikor az akkor jo­gokkal rendelkező nemzetnek minden tagja megjelenhetett és szavazhatott és akkor tulaj­donképpen a nemzeti képviselet behozatalát is visszaesésnek és a szabadságjogok meg­fosztásának kellene tekinteni. Aki résztvett egy nagyobb kamarai közgyűlésen, — én ezt nem mint panaszt vagy mint rekriminációt mondom, hanem^ mint tényt, amely annál a természeti jelenségnél fogva konstatálható — az konstatálhatja, hogy háromezer ember egy normális, szakszerű tanácskozást pl. a körül, hogy egy igazságügyi javaslat jó-e. vagy nem jó, vagy mondjuk, egy közjogi kérdés helye­sen van-e megoldva, vagy nem, nem tud meg­felelően lefolytatni. Egy háromezer tagból álló testület meghaladja azt a számot, amely mellett normális tanácskozás lehetséges, anél­kül, hogy belemennék abba, hogy volt-e zajon­gás vagy sem, voltak-e turbulens jelenetek vagy sem, mert hiszen igaza van t. képviselő­társamnak, hogy olyan jelenetek, amelyek ha­tósági, vagy akár kamarai beavatkozásra okot szolgáltattak volna, tényleg nem voltak, ha­nem egyszerűen tényként megállapítom, hogy háromezer ember nem tudja tárgyilagosan, nyugodtan megtanácskozni az ügyeket és a mellett a határozathozatalnál a jelenlévők^ és a határozók száma sokszor nevetséges a^ánv­ban áll a kamarai tagok létszámával. Miért? Azért, mert azok, akik nem tudják kivárni eery ilyen ülés végét, egyszerűen tömegesen eHávoznak és a szavazásnál sokszor. egy vé­letlenül ott összegyülekezett frakció hozza meg a határozatot. Mindenki, aki a kamarai életben résztvett. tanúsíthatja ezt és így min­den tendencia nélkül az ügyvédi szabadság­jogok ellen azt mondhatjuk, hogy er, a javas­lat abszolúte nem sérti az ügyvédi kamara közjogi pozícióját vagy szabadságjogait.^ Legyen szabad még egy dologra felhívnom t, képviselőtársaim nagybecsű figyelmét, híj szén &7 ügyvédi kamara, amint arra az előadó úr különben rá is mutato+t. ankétot, szava­zást rendezett abban a tekintetbon, hogy kí­vánja-e a közgvíílés mai formájának fenntar­tását, és < b^r elismerem. bo°r csak relatív, de igein jelentős relatív többség, amelvbez cse­kélvséírem és sokan mások is tartoztak- art szavaltuk meg a magunk an +r »nóm. testületén belül, hogy kív^ni^k a kö^g^űlés ielenVgi a.N­kuTa+ának ,, megreformálását & ezzel < símben 'a "macik álláspont hívéi csakis ' kisebbséget képviseltek. Ennélfogva senki ebben a javas­latban az autonómiák sérelmét nem láthatja, ellenkezőleg, a lelelősség érzeténél iogva megbízás alapján fogják a kamara autonóm jogait gyakorolni, fokozott éberséggel és kö­telességtudással fogják teljesíteni hivatásu­kat kartársaik bizalma folytán (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és mindenesetre igyekezni fognak azoknak az érdekeit is kép­viselni, akik ebben a választott testületben helyet nem foglalnak. A törvényjavaslat másik intézkedése, amelyhez megengedem, első tekintetben ma­gam is a legkevésbé szívesen járultam hozzá, a tagdíjak nemfizetése esetén bizonyos szank­ciók fűzése. Ne méltóztassanak azonban ezt az intézkedést magában tekinteni. Méltóztassa­nak a javaslat 16. §-át is figyelembe venni, amely azoknak, akik hátralékokkal küzde­nek, öt évi részletfizetési határidőt ad, ame­lyet ha betartanak, mindennemű szankció el­marad, sőt el van hárítva fejükről az a ve­szély is, ami eddig fennforgott, hogy az ügy­védi hivatásból kitörölhetők voltak, amitől, sajnos, a mai gazdasági válság mellett csak's egy nagyon elnéző gyakorlat meghonosításá­val lehetett eltérni. Ha így szembeállítjuk a két intézkedést, akkor azt kell mondani, hogy ez a javaslat az ügyvédi kar részére tekintélyes könnyítéseket is hoz, azokat a szigorításokat pedig, amelyek benne vannak, egyszerűen az a körülmény in­dokolja, hogy az ügyvédi kar, sajnos, a maga intézményeinek fenntartására máshonnan se­gélyt, támogatást nem várhat. Az ügyvédi kar­nak magának kell a maga autonómikus intéz­ményeinek fenntartásáról és azoknak pénzügyi rendezéséről gondoskodni és így igen természe­tesnek kellett találnunk az igazságügyminisz­ter úrnak azt az elgondolását, hogy igyekezett egyfelől a régi hátralékok letörlesztésének hu­mánus lehetőségét megadni, másfelől azonban mégis bizonyos rendszabályokra gondol, ame­lyek lehetővé fogják tenni és elősegíteni fogják legalább is azt, hogy a közjogi természetű ka­marai tagdíjak befolyjanak. Abban teljesen igaza van Gál Jenő t. kép­viselőtársamnak, hogy nem lehet azzal az argu­mentummal élni, hogy aki az egylet tac ja és nem fizet, az töröltetik, vagy pedig egy más ma­gántársaság tagja, azt is egyszerűen törölni kell. Természetes, nem egyformán szabad ezt elbírálni, mert hiszen az ügyvédi kar tagdíja közjogi természetű kötelezettség, az kííziogi -ter­mészetű kötelességekkel és jogokkal együtt jár. Figyelemmel arra, hogv a szankciók e tekin­tetben, amelyek az ügyvédi tagdíjak nemfizeté­séhez fűződnek, nem újkeletűek és azokat eddig is ismertük jogrendszerünkben, figvelp.mmel to­vábbá arra, hogy az igazságügyminiszter úr ete­kintetben lényeges könnyítést is hoz a magyar ügyvédi kar részére a törvényjavaslat 16- §-á­ban. én azt hiszem, hogy ezektől az aggályoktól eltekinthetünk és éppen ezért mind a javasolt intézkedést indokoltnak tartván, én a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom. (He­lyeslés ínbb f elnl.) Fiunk: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház' Az előttem felszólalt NiamesSTiy t. kérjvis^lőitárs^m azzal igyekezett a javaslatot menteni és mellette ál­lást foglalni, hogy ebben a javaslatban tulaj­donkénnen csupán célszerűségi szemnontok ér­vényesülnek és célszerűségi szemnontok vezet­ték az igazságügyi kormányzatot 3 javaslat benyújtására, nem pedig azok át 'szempontok,

Next

/
Thumbnails
Contents