Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 23 í nak az utazásról. Lemondanak azért, mert a dolog természetében van, hogy amikor hozzászoktatták Őket Európán keresztül ahhoz, hogy sehol vízumra szükségük nincs, akkor nem olyan erős még az a magyar propaganda, hogy a vízumszerzés kényelmetlenségének és költségének alávessék magukat. De van . ennek a ' dolognak még egy gyakorlati nehézsége is, mert hiszen az utazási iroda a vízumot magát kiadni nem tudja. Előáll tehát az a helyzet, hogy végre sikerül azt az idegent megnyernie arra, hogy a budapesti kirándulásra magát elszánja; figyelmeztetik, hogy a vízumot meg kell szereznie és készséggel vállalja a vízum megszerzését, akkor azonban, mondjuk, szombat délután, amikor a külföldi már hajlandó vonatra ülni, azt közli vele, hogy a követség hivatalos óráinak szünetelése folytán a vízumot csak hétfőn szerezheti meg. így azután természetszerűen az utazás gyakorlatilag is lehetetlenné válik. Erre való tekintettel, tehát a gyakorlati életből vett elég éles példákra támaszkodva, vetettem fel a külügyminiszter úrral szemben azt a kérdést, hogy miért ragaszkodik ilyen körülmények között a vízumkényszerhez, mi az értelme ennek. Hiszen a Nyugat felől ide tóduló idegenekkel szemben semmi rendőrhatósági elképzelés, semmi politikai koncepció ennek a rendszernek fenntartását nem indokolhatja. Ausztria 28 állammal való relációban szüntette meg a vízum szükségességét, akkor, amikor velünk szemben megszüntette, és én azt hiszem, hogy az osztrák idegenforgalom fellendülésében nem utolsósorban ennek volt nagy szerepe. Ezt az igazolja, hogy 1926-ban, amikor a vízumkényszert Ausztriában nagyobb arányban beszüntették, még csak 175 millió schillinget tett ki az osztrák bevétel az idegenforgalomból és ez rövid két év alatt 258 millióra emelkedett. Ez tehát igazolja, hogy a vízum kényelmetlensége, maradisága, a háború után 15 évvel a nyugati ember részére mindenképpen való indokolatlansága határozott akadálya az idegenforgalomnak. De igazolják az osztrák eredmények azt is, hogy helyes meglátással, a propaganda megfelelő alkalmazásával aránylag kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett is ezen a területen óriási eredményeket lehet elérni. Felmerült korábban ezzel a követeléssel szemben az az álláspont, hogyha talán mi meg is szüntetjük egyes államokkal szemben a vízumkényszert, a. viszonosság nem fog az illető államok részéről érvényesülni. Lehet, ezzel a lehetőséggel számolni kell, de kérdem, vájjon akár Cseh-Szlovákiának, akár Romániának, vagy akár Jugoszláviának van-e olyan fontos érdeke az idegenforgalom irányítása körül, mint nekünk? Van-e olyan fontos érdekük, mint nekün'k az, hogy az elszakított területek lakossága minél könnyebben és gyakrabban látogathasson haza, nem is szólva arról, hogy éppen az idegenforgalom jelentőségének felismerése ezeket az országokat már arra birta, hogy legalább a fontos utazási idények alatt, a nyári időszakban, felfüggesztik a vízumkényszert, nem törődve azzal, hogy ugyanakkor mi még nem alkalmazzuk ezt a viszonosságot; például Komániába a fürdőidény alatt vízum nélkül lehet utazni, ugyanakkor pedig Erdély magyarjainak, amint említettem, igen magas utazási költségeiket is meghaladó összegeket kell egyedül a vízumért kifizetniük. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. t^^^ ülése Í93U január 17'én, szerdán: 259 Magyar Pál: Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítás megadja. Magyar Pál: T. Ház! Mindezekre való tekintettel úgy érzem, hogy nagyon nehéz érveket felsorakoztatni amellett, hogy mi megmaradunk az idegenforgalomnak emellett az atavisztikus csötkevénye mellett. Teljesen indokolatlan még akkor is, ha mint pénzügyi ember, figyelemmel vagyok arra az összegre, amelyet, az állam a vízumbevétellel kapcsolatban a külügyi költségekhez való hozzájárulás címén bevételez. Mert clZ cl hivatalos számítás szerint mintegy 1'2 millió pengőre tehető bevétel eltörpül jelentőségében amellett az összeg mellett, amelyet a magyar gazdasági életnek s ezen keresztül az állami hevételeknek az idegenforgalom fellendülése jelentene, amely fellendülés feltétlenül bekövetkeznék akkor, ha Magyarországra ugyanolyan szabadon lehetne utazni, mint azokba az országokba, amelyeknek az idegenforgalom egyik legjelentősebb iparágává fejlődött. De nem helytálló az az érvelés sem, hogy a vízumbevételekkel kapcsolatban valutabevételekhez jutunk. Nem helytálló azért, mert hiszen a keleti országok felől, , aJkár Románia, akár Jugoszlávia felől, ezeknek az idegen valutákban való bevételeknek nincs gyakorlati értékük, mert hiszen nem transzferálható valutákban kapjuk, a nyugat felől ideirányuló idegenforgalomnál pedig az a helyzet, hogy legtöbbször Bécsben kerül a sor arra, hogy a magyar vízumot a bécsi magyar követségnél megszerezzék, ahol az illetéket természetszerűleg schillingben fizetik. Már pedig még valutámérlegünk szempontjából sincs semmi értelme annak, hogy mi sohillingbevételek kedvéért útját álljuk annak, hogy azok az idegenek gyakorlatilag azután valóban transzferálható nemes valutákat itt elköltsenek. Nincs végigvezetve az a gondolat, amely az ezekhez a lehetőségekhez képest elenyésző öszszeget tevő vízum bevételekkel akarja alátámasztani ennek a rendszernek a fenntartását és én éppen ezért nagyon szeretném remélni, hogy a külügyminiszter úrnak a pénzügyminiszter úrral ebben az irányban jelzett megbeszélése azt fogja eredményezni, hogy előterjesztett interpellációm első pontjának kedvező elintézésével a magyar idegenforgalomnak e régen húzódó kérdése már a legrövidebb időben lekerül a napirendről. Ha a kormány végre belátná, hogy a mai viszonyok között semmi értelme nincs a gazdasági élet e nagy akadálya fenntartásának, akkor elesik voltaképpen interpellációm második és harmadik pontja. Ha azonban várakozásom ellenére megint az az álláspont érvényesül, hogy indokolatlan presztízsszempontok útját állják a gazdasági követelmények teljesítésének, akkor a kérdés továbbra is függőben marad. Bizton szeretném remélni, hogy a pénzügyminiszter úr legalább azoknál az utazási akcióknál járul majd hozzá a bevétel elmaradásához és a külügyminiszter úr legalább azokban a relációkban függeszti fel politikai aggodalmait, amelyekben három vagy nyolc napra invitáljuk Budapestre az idegeneket, hogy e három- vagy nyolcnapi ideutazást ne drágítsuk meg jogosulatlanul túlmagas vízumköltségekkel. Hiszen a propagandának éppen az adja átütő erejét, hogy bámulatos olcsón tudják utazási intézményeink e három- vagy nvolcnapos utazásokat.hirdetni. Ha azonban az