Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 23 zónbaoQ, mint Shakespeare-t és a Sakuntalát úgy rendezik, mint a Fenn az ernyő, nin­csen kas-t. (Derültség.) Az egyik oldalon az igen t. minisztereinök úr igen helyesen és általános lelkesedést, vagy legalább is reményeket keltve hirdette vár­megyém székvárosában, Sátoraljaújhelyen, hogy most már a »kérlek alásan« és »uram bátyám« korszelleme lejárt. A tehetségé a jövő, a tehetség és a fiatalság .érvényesülhet Á^másik oldalon az igen t. .kultuszminiszter úr máris kiábrándít bennünket ebből az igen szép reményből, mert ezt a tipikusan tehetség­telen és »urambátyám«-rezsimet, amely a Nem­zeti Színháznál uralkodik, amelynek már eddig t is a szubvención felül 60.000 pengő vesztesége van, amelyet az állam fog megfizetni, szemben a sajtó egyhangú állásfoglalásával, szemben a közvélemény követelésével, még egy évvel meg­hosszabbította. (Farkas Elemér: Kevesebb a de­ficitje, mint tavaly!) Azért kevesebb, mert ta­valy a napi előirányzat 1800 pengő volt, most pedig 1400 pengő. Azt hiszem, hogy az igen t. miniszter úr hiába igyekszik ezeket a sebeket rózsaszín angolflastromokkal leragasztani. Itt a rendszer és a szellem újjászületésére van szük­ség. Bevallom, ezt nem egy-két hónap alatt, ha­nem hosszú évek céltudatos munkájával lehet elérni. Egyetlen egy útja van ennek: legalább két hónapra be kell zárni a színházat. (Farkas Elemér: Isten ments!) így történt az Opera újjászervezése előtt, amikor Bánffy Mik­lós gróf vetteát a vezetést, így történt a Nem­zeti Színháznál is. A hasznavehetetlen vagy kivénült és teljesen használhatatlanná vált ta­gokat igenis nyugdíjazni kell, új erőkkel kell felfrissíteni ezt az együttest, de csak olyan em­bernek, akiben a színháznak, a minisztérium­nak és a közönségnek is hite van, aki igenis, diktatúrával jön, amely feljogosítja őt, hogy fittyethányjon minden alulról és felülről jövő minisztériumi ügyosztály-intrikának, akié a fe­lelelősség, az intézkedés, az elhatározás és a fo­ganatbavétel joga is, akinek jussa van ahhoz, hogy a megváltozott világ problémáit hozza a publikum elé és ne vizenyős giccseket. Akkor majd egy kisebb publikumra támaszkodhatik a színház, éppen arra a középosztályra, amelynek igenis, magas kultiírigényei vannak, de amely­nek, amint igen t. Jánossy képviselőtársam he­lyesen diagnosztizálta, nincs pénze. T. Képviselőház! Egy igen ismert törté­nelmi anekdotával vagyok bátor végezni fejte­getéseimet és még egyszer felhasználom az al­kalmat arra, hogy mélységes sajnálkozásom­nak adjak kifejezést a felett, hogy az igen t. kultuszminiszter úr elmaradt ez elől az inter­pelláció elől. (Jánossy Gábor: Sürgős állam­ügyek elszólították! — Derültség- — Buehin­ger Manó: De itt van a földmívelésügyi mi­niszter úr! — Propper Sándor: De itt van Já­nossy, a közvédő!) A Burgszínháznak egyik legnevezetesebb békebeli tragikája, Wolter Sarolta asszony * különböző intrikák középpontjába került a Burgszínháznál és audenciát kért Ferenc Jó­zsef császártól. (Jánossy Gábor: Asszonyi in­trikák voltak?) Asszonyi intrikák. (Jánossy Gábor: Azt elhiszem!) Mikor felment a Burgba, azt mondották, hogy nagyon röviden adja elő mondanivalóját. Azt mondotta, hogy egyetlen e^y mondatban fogja elmondani mondanivaló­ját a császárnak. Erre fogadta Ferenc József. Bejött és csak ennyit mondott: Majestät, von 7 bis 10 gibt's kein Protektion, 7-től 10-ig nincs protekció. Ha abban a szellemben iparkodik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. 3. ülése 193% január 17-én, szerdán. 255 majd az igen i kultuszminiszter úr a Nemzeti Színház ügyeit vezetni. (Andaházi-Kasnya Béla: Kevesebb lesz a tag és több a színész!) hogy 7-től 10-ig nincs protekció, — mert most a protekció a negyedik oka a Nemzeti Színház igen súlyos és félek, hogy katasztrófába futó erkölcsi és anyagi csődjének — akkor el fogom fogadni azt a választ, amelyet most nem ad­hat meg az igen t. kultuszminiszter úr a fel­szólalásomra azért, mert be sem jött. Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallás­os közoktatásügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ae inter­pelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az országban a tömegszenvedélyek felkeltésére alkalmas lázítás és izgatás folyik a nadrágo­sok ellen, amely egyes helyeken már sajnála­tos excessusokat vont maga után. 2. Mit óhajt a^ belügyminiszter úr tenni az izgatások és lazítások megakadályozására? Elnök: Az interpelláló kénviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az általam bejegyzett interpellációval kapcsolat­ban, amely az országban mutatkozó lazításo­kat és izgatásokat kívánja szó tárgyává tenni, legelsősorban megemlékezem arról, hogy én 1918 tavasza óta, amióta orosz hadifogságból hazakerültem Magyarországra, nem mulasz­tottam el egyetlen egy alkalmat sem itt a Kép­viselőházban és a közélet más fórumain, hogy az ország figyelmét fel ne hívtam volna arra, hogy a szovjet milyen úton és milyen módon törekszik egész Európát forradalmasítani. Nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem árra, hogy fel ne hívtam volna a figyelmet, hogy í ez a forradalmasítás nem mindig egy frontá­lis támadáá, hanem igenis azokban az orszá­! gokban, ahol a szovjet-agitációnak frontális | lehetőségei nincsenek meg, az agitáció- és a propagandaszabályzat értelmében a propagan­[ distáknak kötelessége olyan szervezetekbe be­menni és olyan szervezetekben kifejteni agitá­: ciójukat, amelyekkel szemben a hatalom azzal ! a gyanúval, hogy ott nyilt bolsevista izgatás \ folyik, nem viseltetik. Megmondom egészen őszintén, nekem ezek­\ kel a felszólalásaimmal nem voltak túlságosan nagy sikereim. Nem voltak nagy sikereim azért, mert amikor 1918-ban ezzel a kérdéssel először jöttem ide az ország közvéleménye elé, akkor az egyik oldalról a válasz az volt, hogy Magyarországon nem lehet forradalmat csi­nálni, a másik oldalról pedig az, hogy abban 1 az esetben majd mi meg fogjuk tudni állítani : a forradalom vonatát - abban a pillanatban, amikor elég volt a forradalomból. Azt hiszem, | felesleges hangsúlyoznom, hogy senkinek ebben az országban a forradalom vonatát — amint általában a történelemben a forradalom vona­tát — megállítania nem sikerült azért, mert a forradalom, mint ahogy az már meg van írva a költeményekben és a történelemben, azokat, akik a forradalmat csinálják, rendszerint elta­possák. Meg vagyok róla győződve, hogy azok, akik a magyar forradalmat felidézték, szintén nem gondolták azt, hogy a szovjetnél fogják végezni, mert ha ezt gondolták volna, ebben az esetben bizonyára nem tették volna meg az 36

Next

/
Thumbnails
Contents