Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának Ê33. ülése 1Ù3& január 17-én, Szerdán. 253 szezonban egyetlen érdekes, feltűnő, a sablonon felülemelkedő rendezése nem volt, mindössze kilenc rendezője van. Művészeinek száma 45, művésznőinek száma 26, Márkus Emiliát és Ligeti Juliskát, akik örökös tagok, és Nagy Izabellát, aki vendégszerepel, leszámítva. Es ez óriási apparátus, amelynek minél magasabb nivón, minél magasabb irodalmi szinten, — bocsánatot kérek, már le is fordítottam magyarra — mondom, minél magasabb szinten való tartásához mi, — én épp úgy, mint Jánossy igen t. képviselőtársam — minden este, mielőtt még a függönyt^ felíhúzzák, 1800 pengőt fizetünk az állam pénzéből — inert ennyi jut minden estére az évi szubvencióból, — amikor ilyen könnyebbsége van a színháznak, akkor minden képzeletet felülmúló erkölcsi és anyagi deficittel dolgozik. (Jánossy Gábor: Talán csak anyagul Erkölcsi is, engedje meg t. képviselőtársam, hogy a későbbiek során igyekezzem bebizonyítani. A magyar színházi múzsának ebben a megszentelt hajlékában, amely a Nemzeti Színház, ugyebár t. képviselőtársam, (Jánossy Gábor: Ügy van! A Lendvaiak, az Egressyek!) egy feleslegesem túlméretezett társulat játszik estérőlestére, amelynek műsora — én meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársam már hosszú idő nem volt a Nemzeti Színházban... (Jánossy Gábor: Békeidőiben jártam még!^Elénk derültség. — Jánossy Gábor: Szegény falusi em'ber vagyok, a kerületemet járom nem a színházat!) Akkor megértem. (Magyar Pál: Pedig szabadjegy is van!) Szabadjegyet hiába adnak, mert ma ott tart a Nemzeti Színház, t. képviselőtársam, hogy még szabadjeggyel sem tud publikumot kapni, (Jánossy Gábor: Isten őrizz attól!) s a bérlők, akik az egész évre bizonyos számú előadásokra előre kifizették a kasszánál a pénzt, mondom, maguk a bérlők sem mennek el a Nemzeti Színházba. (Farkas Elemér: Ez nem áll! — Jánossy Gábor: Ezek költői túlzások!) Felmerül tehát az a kérdés, mi ennek az oka, miért szokott el ennyire a publikum a Nemzeti Színháztól, miért ment ki ennyire a divatból az országnak végül is legelső állami drámai színháza? (Jánossy Gábor: Mert a klasszikus darabokat nem akarja a közönség látni!) A közönség akarja, de a színház nem adja. (Magyar Pál: Amilyen klasszikus darabokat játszanak!) A Nemzeti Színház gárdájának legsúlyosabb baja az, (Tauf

fer Gábor: Elöregedett!) hogy kiöregedett, hogy nincs fiatalsága. (Tauf

fer Gábor: Negyvenéves naivak játszanak! — Zsindely Ferenc: A képviselő úr is régebben volt a Nemzeti Színházban! — Farkas Elemér: A magánszínháznál sem találja meg azt, amit ön keres!) En megtalálom, igen t. képviselőtársam talán hiába keresi. (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a színésznők korát megjegyzés tárgyává tenni! Lázár Miklós: A mi 600.000 pengő szubvencióval támogatott Nemzeti Színházunk egyetlen klasszikus színháza Európának, amelynek nines Rómeója és nincs Júlia ja, nincs egy klasszikus heroinája, nincs egy teljes illúziót adó naivája (Jánossy Gábor: Azokat nem lehet teremteni!) és nincs három olyan színésznője, akik a mondain modern szerepekben az estélyi ruhát felvehetnék. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még majd Festeticsre szorulnak!) Bajor Gizi tényleg ennek a színháznak legelső művésznője. Mindnyájunknak hálásaknak kell lennünk ennek az egész finom, rendkívül értékes és kivételesen talentumos színművésznőnek azokért az élményekért, amelyeket egyes szerpeit nézve, hallva, neki köszönhetünk. De a Nemzeti Színház nem sztárszínház, ebben egy véleményen vagyunk. (Jánossy Gábor: Csak a sztár szót nem szeretem! — Felkiáltások: Mit kell mondani helyette? — Jánossy Gábor: Hősnő!) Nem hősnő, talán csillagnak lehetne nevezni. A Nemzeti Színház tehát nem csillag-színház, (Derültség.) ebben egyetértünk. A Nemzeti Színházban az együttes és az előadott mű a fontos és nem a sztárrendszer, vagy helyesebben, csillagrendszer, amely a magánszínházakat tönkretette és amelyet ez az elszegényedő főváros és ez az ország már el sem hír. A csillagrendszer azt jelenti, hogy az előadás középpontjában egy ragyogó színésznő produkciója áll és körüllötte statiszták szerepelnek. Nagy színésznők, nagy sztárok, nagy csillagok szerveznek maguknak társulatot, mint ahogyan Düse, Sarah Bernhardt, Rejane, Bergner és mások szerveztek maguknak társulatokat, négy-öt darabbal nekiindulnak a világnak s minden nagy városban 4—5 estén át meg tudják tölteni a színházat az ő tkülön művészetük, vagy speciális ragyogó színjátszásuk iránt érdeklődő publikummal. A Nemzeti Színházat azonban nem lehet egy sztárnak kibérelnie 200 estére. A legnagyobb tisztelettel és hódolattal Bajor Gizi kivételes tehetsége után állapítjuk meg ezt: a Nemzeti Színház nem lehet sztárszínház, mert akkor az egész műsor a sztár. illetve a csillag hajlandósága, kedvtelése, ízlése, vagy szeszélyei szerint igazodik, mert körülötte csoportosul a többi színész és színésznő és rá van bazírozva az egész műsor. Ilyen esetben történik meg az, ami a Nemzeti Színház erkölcsi és anyagi csődjének szerény v élemé nyem szerint a főoka, hogy tudniillik a sztár mellett nincsenek más igazi szerepek és nincsenek más igazi szereplők. Amint valakinek komoly sikere van, az ezzel saját művészi sorsát pecsételi meg. (Jánossy Gábor: De van művészi együttes!) Akinek a Nemzeti Színházban egy ilyen sztár mellett egyéni és művészi sikere van, — 30—40 számra is tudnék példákat felhozni — az háromnegyed évig nem lép a Nemzeti Színház színpadára. Nem fejlődhet emiatt az utánpótlás, a fiatalság nem érvényesülhet, a színház igazi teljesítőképességét felfokozni lehetetlen. A sztár körül pedig mindé nütt és mindig kialakul egy klikkrendszer, amely az idők folyamán kiterjeszti csápjait minden irányadó tényező, ügyosztály vagy minisztérium felé, amelynek befolyása van arra a színházra. Az új nemzedék nevelésének ez természetesen útját állja és egyszerűen illuzóriussá teszi azt. hogy más tagoknak, más mű vészeknek hitelük legyen a színház publikuma előtt. így történhetett meg, hogy 600.000 pengő állami szubvencióval támogatott egyetlen drámai színházunk Bajor Gizi sztárszínházáyá lett, és most, hogy a kiváló művésznő pár hét tel ezelőtt beteg lett, egyszerűen felborult az egész játékrend, nem tudnak műsort csinálni, mert a színház teljesen összeforrott Bajor Gizi fizikai és pszichikai egészségével. Kérnék negyedórai meghosszabbítást! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e engedélyezni a meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Lázár Miklós: Nyugodtan rá lehetne tehát írni a színházra, hogy Bajor Gizi betegsége miatt zárva.