Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Àz országgyűlés képviselőházának 23 Képviselőházban az ellenzéki pártok javaslatokkal jöttek a Ház elé s a javaslatoknak egész sorozatát elutasította a Ház, de történt az is, hogy pártom részéről Wolff Károly a bírákról szóló 7. §-nál olyan módosításokkal jött, amelyek egy és ugyanazok, -mint amelyeket az igen t. kormány a Felsőházban elfogadott, itt pedig a Képviselőházban elutasított. (Magyar Pál: Ugy látszik, már nem elég tekintély az igazságügyminiszter úr számára! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Talán valami más volt mégis az oka! — Meskó Zoltán: Az egységespárt gerinctelensége!) Az én álláspontom az, hogy ebben az esetben a kormány ténykedéséből kifolyólag nemcsak a miniszteri szék, a miniszteri állás tekintélyén esett sérelem, hanem sérelem esett magának a kormánynak intézkedésén is, sérelem esett az igen t. túloldalon, az egységespárton is, sérelem esett a kormány működése folytán az egész Képviselőházon. (Meskó Zoltán: Rajtunk nem!) Ennek — ismétlem — nem a Felsőház intézkedése, hanem a kormány eljárása volt az oka. (Meskó Zoltán: Szóval az egységespárt!) Már most, hogy ^ajjon ezzel a ténykedéssel a kormánynak, vagy a miniszternek tekintélye csökkent-e, én ezt itt nem taglalom, ez a kormányra és az illető miniszter úrra, az igen t. igazságügyminiszter úrra tartozik, de már az, hogy a Ház tekintélyén esett-e csorba, nem az igen t. kormányra és a miniszterekre tarrozik, hanem azt nekünk, képviselőknek is, jogunkban áll kritika és elbírálás tárgyává tenni és ezt az eljárást helyteleníteni. (Meskó Zoltán: Miért szavazta meg a többség?) Igen t. Ház! Azt a csorbát, amelyet az igen t. kormány a Házon, a miniszteri pozíción, a kormányon, az igen t. többségi túloldalon ejtett, többé kiköszörülni nem fogja tudni. Kiköszörülhette volna korábban, de most már nem tudja kiköszörülni, mert az, ami itt helyes, a Felsőiházban is helyes kell, hogy legyen, ami pedig itt helytelen volt, a Felsőházban sem lehet helyes. (Meskó Zoltán: Leszavazták volna esetleg a kormányt?) De módjában lett volna az igen t. kormánynak ezen változtatni, illetve a tekintély elvét fenntartani akkor, ha ebből az ügyből kifolyólag lemond. (Meskó Zoltán: Ha ragaszkodik a javaslathoz!) Én nem vártam a kormányelnök úrtól, hogy ebből az ügyből kifolyólag lemond, de őszintén megmondom, az igazságügyminiszter úrtól vártam. A kormányelnök úr nem mondott le. (Váry Albert néhány szót vált az igazságügyminiszterrel. — Meskó Zoltán: Az utód jelentkezik! — Élénk derültség.) Nem mondott le a kormányelnök úr, aki rendkívül el van foglalva, aki ezzel a törvényjavaslattal bilincsbe verte a közszolgálati alkalmazottakat. A> kormányelnök úr nem mondott le azért, mert ő most újra el van foglalva, most ' a bilincsek után a székesfőváros autonómiáját bombázza és teljes idejét ez köti le. (Meskó Zoltán: A Felsőház majd azt is visszaküldi!) Mi ezzel és a jövendő javaslattal kapcsolatban is gondoskodni fogunk arról, hogy a túloldalnak igen t. képviselői közül jobb belátásra birjuk az úgynevezett négy yenketteseket, mert ennél a törvényjavaslatnál, sajnos, nem tudtuk őket jobb belátásra birni. Gondoskodni fogunk arról, hogy nagyidai cigányok sorsára jutva legyen csak alkalma az igen t. miniszterelnök úrnak a székesfőváros autonómiáját bombázni, és már ne legyen muníciója, ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas. ülése lÚSJf. janvúr 17-én, szerdán. 225 sék rátérni a 7. §-ra. (Györki Imre: Hát arra tér rá!) Homonnay Tivadar: . . . miként ennek a törvényjavaslatnak 7. §-ánál oly bőven volt, a vidék autonómiáját, a vármegyék és más törvényhatóságok autonómiáját gúzsba kötni. Volt alkalma ennél a törvényjavaslatnál és a 7. §-nál a túloldal támogatásával, jobb akarata, jobb ízlése ellenére való támogatásával ezt a törvényjavaslatot keresztülhajtani, de dicsőségére válhatik a Felsőháznak, hogy ennek a szerencsétlen törvényjavaslatnak legalább a 7. §-át visszautasította és visszaküldte a képviselőházhoz. (Meskó Zoltán: Ott nem volt pártkérdés!) Így legalább a bírák nem fognak abba a lehetetlen helyzetbe kerülni, hogy a kormányzatnak, vagy bárkinek, aki kományra kerül, jobb vagy rosszabb belátása következtében az utcára kerüljenek, nyugdíjba kerüljenek. 2500 tisztviselő nyugdíjazásáról beszélt az igen t. miniszterelnök úr, és csak megdöbbenésem nagyobb csodálkozásomnál, hogy amikor ez a törvényjavaslat még nemhogy szentesítés elé került volna, hanem a Felsőházban el sincs fogadva, már akkor a miniszterelnök úrnak egy kerületben tartott agitációs beszéde ellenkezik képviselőházi beszédével, mert a képviselőházban ennél a törvényjavasatnál azt mondotta az igen t. miniszterelnök úr, hogy nincs oka senkinek sem félni, aki munkáját derekasan, tisztességesen, szorgalmasan végzi el. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Nincs igaza, képviselő úr, tessék felállani és megvédeni a miniszterelnök urat. (Meskó Zoltán: Álljon fel!) Elnök: Meskó képviselő úr pedig maradjon csendben. (Derültség.) Homonnay Tivadar: Agitációs beszédében pedig a miniszterelnök úr nagy előrelátással megállapítja, hogy ebben az esztendőben pedig a százegynéhány ezer tényleges közszolgálati alkalmazott közül, tehát a bírák közül is, pont 2500 lesz a haszontalan, pont 2500 lesz a hasznavehetetlen, a 2500-ban egy csomó piszkos körmű, akiket ki kell dobni megint az utcára. A 2500 nyugdíjazással pedig a miniszterelnök úr megtakarításokat akar hozni, amikor ugyanez a kormány a »már nevetséggel határos 95 pontja, egyikében azt mondja, hogy megtakarításokkal akarunk jönni. Es amikor ezeket az utcára teszik, akkor a kormányzat a nyugdíj terheket emeli és ezzel szemben odadobja niézes-madzagként azt a nagyon is kétséges kitételt, hogy ez a kormányzat 1200 diplomás embert akar elhelyezni ebben az esztendőben az államnál, a törvényhatóságoknál, vagy egyéb helyeken. (Meskó Zoltán: Sátoraljaújhelyen a bóchernek tetszik, úgy látszik! — Zaj.) ígéretekből elég volt bőven. Először is kétkedem abban, hogy a kormány ezzel a ténykedésével kapcsolatban pont 1200 diplomást fog elhelyezni, de felteszem, hogy elhelyez ennyit. Lehet ezt olyan kormányzati ténykedésnek tekinteni, amely az egyetemekről esztendőnként kikerülő többezer diplomás kérdését megoldja'? Vájjon mi lesz az 1200-on. felüllévő diplomásokkal 1 Mert hiszen ez az egész nyugdíjtörvényjavaslat, amelyet csak ebbe a formába öntöttek és amely a racionalizálást célozza, alkalmas arra, hogy ha a kormánynak úgy tetszik, kénye-kedve szerint kiaknázza a törvényben biztosított jogokat és az élharcosokon át azokat, akiket akar, abba a pozícióba ülteti bele, ahová akarja, uti figura docet, amint a 32*