Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 19 3 U január 16-án, kedden. 219 megvan, teljesen beszüntetni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon') T. Ház! Hogy tehát röviden összefoglaljam mondani valóimat, mivel azt hiszem, hogy beszédidőm lejárt, a következőkben foglalom öszsze azokat. Itt egy más külpolitikát és más belpolitikát kell inaugurálni {Ügy van! Ügy van! a bal- é'J a szélsőbaloldalon.) azért, hogy azoknak, akik a külföldön a revízió érdekében szavukat hathatósan felemelték és a jövőben fel fogják emelni, — mert hiszen kell, hogy mindenki a saját súlya, módja és tehetsége szerint a külföldön mindenhol propagálja ezt az eszmét — a hivatalos politika ne vessen gáncsot és ne tegye akarva, nem akarva lehetetlenné, hogy a revízióhoz tényleg eljuthassunk. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezzel tulajdonképpen már be is fejeztem beszédemet. Még csak az kívánom hangsúlyozni, hogy nagy fontossága van annak, hogy válaszszuk el, — amint már többször mondottuk ebben a Házban — a magyar revíziót a német revíziótól. (Elénk helyeslés és taps « bal- és a szélsőbaloldalon.) A német revízió lényegében telj esten más valami, mint a magyar revízió. {Peyer Károly: Hitler lemondott a danzigi korridorról!) Hitler lemondhat a danzigi korridorról, ez az ő szuverén joga, ha a német nép ezt eltűri és erre felhatalmazza, mi azonban nem mondunk le semmiről. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Es ez az egy pont az, amiben helyeslem a miniszterelnölk

1 úrnak Sátoraljaújhelyen tartott, különben sok kritikára alkalmas beszédét. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hivatalos! helyen nem szabad állást foglalni abban a tekintetben, hogy milyen feltételek mellett óhajtunk vagy kívánunk; mi revíziót, mert természetes és magától értetődő az, hogy a 'kormány résziéről elhangzott bármely nyilatkozat ellenfeleinlk szeonében ia maximumot jelentené, amikor ők természetesen csak a minimumot hajlandók megadni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Most pedig, minthogy ezt a témát befejeztem, legyen szabad a miniszterelnök úr beszédének még egy passzusára kitérnem. {Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon érdekes! "Halljuk!) Nem érdekes, mert a hülyékről van szó. (Derültség.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a hülyék korszaka ebben az országban lejárt. (Derültség a báloldalon. — Farkas István: Az ezeréves korszak ! — Rassay Károly: Mi nem voltunk korszak, mi ellenzék voltunk. — Malasits Géza: Szép megállapítás! — Zaj. — Elnök csenget,) A legnagyobb tisztelettel és megértéssel kívánom leszögezni, hogy mi az egyes szaktárcák élén álló mai kormányzati férfiak tehetségét és rátermettségét nagyon is becsüljük, de nem tudjuk megérteni, hogy kire vonatkozhatik a miniszterelnök úrnak ez a definíciója. (Jánossy Gábor: Senkire!) Talán a háborúelőtti időkre vonatkozik, amely idők annyi nagy embert termeltek, vagy a háborús időkre, amikor nagy volt a heroizmus és önfeláldozás? Mert azt nem tételezhetem fel, hogy hivatali elődjeire vonatkozhatott volna. (Derültség.) Mert hiszen az a korszak, amely a Gömbös-kormány előtt volt, a történelemben — akár tetszik, akár nem — úgy lesz megjelölve, mint gróf Bethlen István és az egységespárt korszaka. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy az ilyen kinyilatkozások mindenesetre magyarázatot érdemelnek és bízom abban, hogy a miniszterelnök úr — híven az ő férfias jelleméhez — ezt az ország színe előtt, ahogy beszédében megtette, meg is fogja adni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a Szélsőbaloldalon. — Gr. Somssich Antal: Nevezze meg a hülyéket! — Derültség- — Rassay Károly: Világviszonylatban mondotta!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T- Képviselőház! Előttiem szólott Weltner Jiatkab t

% képviselőtársam megemlítette azt, ami niár köztudomású, hogy a kormány egy új fővárosi törvénnyel lepi meg a parlamentet. Csodálatos, hogy az 1872 : XXXVI. tc,-et, a régi fővárosi törvényt, amely egyik legklasszikusabb közigazgatási alkotásunk, az idők folyamán mind rosszabb és rosszabb új törvényekkel cserélték fel, és még csodálatosabb az, hogy még csak ki sem engedik forrni egy törvényalkotás következményeit az intézményekben, máris újabb és újabb törvényjavaslatokkal jönnek. Ebből azt látom, hogy tényleg ennek a parlamentnek az idejét olyan törvényjavaslatokra feeséreltetik el, amelyekre semmi szükség nincs s amelyek csak bizonyos diktatórikus célzatokat vagy pártérdekeiket szolgálhatnak. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben szintén felvessek itt igen röviden egy kérdést, amely az utóbbi időben a sajtót és az én városomat is rendkívül foglalkoztatta. Azokról a sajnálatos diákzavargásokról van szó, amelyek az egyetemeken előjönnek, s amelyek először nem szolgálják a társadalmi békét, azonkívül nem szolgálják a tanulmányi rendet, az embereket széjjelválasztják egymástól. Ezekre vonatkozólag tehát nem lehet más álláspontom, mint az, hogy a kormánynak ezen a téren feltétlenül rendet kell csinálnia. (Ügy van! Xlay van! a baloldalon.) És, ugyanakkor, amikor ezt látom, meg kell állapítanom azt is, hogy én már sok programmot olvastam és sok ígéretet hallottam arra vonatkozólag, hogy az ifjúság sorsáról intézményesen, megfelelően gondoskodni fognak, elhelyezkedési lehetőségét valamelyes formában biztosítják, (Kun Béla: Amerikáznak a kérdéssel!) mi azonban csak az ígéreteket halljuk, ellenben az ifjúság sorsáról megfelelően nem gondoskodnak. Én fel kívánom hívni az igen t. kormány figyelmét arra, hogy végtelen kár a magyar társadalomra, a magyar nemzetre nézve, hogy szinte kívülről szítva, félévenként előjönnek ezek a jelenségek. Méltóztassék egyszer már ezt a problémát idehozni a parlament elé, vizsgáljuk meg minden vonatkozásában. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájan szeretjük az ifjúságot és igyekszünk elősegíteni annak boldogulását. Teremtsünk a magyar ifjúság között szeretetet és békességet, s nocsak politikai agitációkra használjuk fel szenvedélyeknek kifejlesztésével, amikor szükségünk van rá, hanem szeretettel gondoskodjunk róla és mérlegeljük ezt a nagy problémát. Méltóztassék elhinni, t. Ház, erre nagyobb szükség van, mint arra a fővárosi törvényjavaslatra, amelyet az utóbbi időben ismételten elénk kívánnak hozni. Ezeket akartam megjegyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Sólásra következik? Héjj Imre jegyző: Sztranyavszky Sándor! Sztranyavszky Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy napirendi felszólalás keretében a Nemzeti Egység Pártja, a kormánypárt részéről éljek azzal