Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 193% január 16-án, kedden. 207 Egy olyan javaslatot, amely szigorúbban akarja megbüntetni a zugirászkodást, amely az ügyvédségnek a jogélet egy új és nagy te­rületét engedi át csaknem kizárólagossággal védett területként, semmibe sem venni és azt úgy tüntetni fel, mintha semmi sem történnek, mintha ez a javaslat semmit sem jelentene, a közérdek, a jogélet és az ügyvéd­ség érdekében, pártpolitikai elfogultságra mu­tat olyan javaslatnál, amely kizárólag jogászi javaslat. Ügy, ahogy az én igen t. képviselő­társam beszélt erről a javaslatról, a jegyzők niagánmunkájáróll, ;az, ingyenes jogi munká­ról, beszélhet egy elméleti jogász, egy érdekelt ügyvéd, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) de nem beszélhet a törvényhozó, aki köteles minden szempontot mérlegelni,, Nem lehet azt mondani mindenkiről, aki szívességből, ember­barátságból, könyörületességből, ingyen áll valakinek rendelkezésére és segít neki vala­mely írás megszerkesztésénél, amely esetleg iogi következményekké*!; is járhat, bogy zúg­irász. Nem lehet és nem szabad a jegyzőkről sem azt mondani, hogy zugirászok, mert hi­szen törvény hatalmazza fel őket bizonyos ma­gánmunkálatok teljesítésére. Indokolatlan sér­tése ez a kiváló, derék magyar jegyzői karnak. Teljesen félreismeri az én tisztéit képvi­selőtársam a jegyzői magánmunkálatok ter­mészetét, ha. azt hiszi, hogy ez a jegyzők ér­deke. A falusi nép érdekében van (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a jegyzők magán­munkálatainak megengedése. A képviselőtár­sam budapesti ember, nem ismeri a falusi élet egyszerűségét, apró-cseprő ügyeit, bajait, a fa­lusi ember közönyét a hivatalos írások iránt. Mi. vidéki r képviselők, kell, hogy felvilágosít­suk őt arról, hogy ez a szegény falusi magyar ember csak tudomásul veszi az idézést, a fize­tési meghagyást, a büntetőparancsot és már csak akkor jön panaszra a községházára, eset­leg* az ^ügyvédhez vagy a kén viselőhöz, amikor már régen jogerős a büntetőparancs h a fizetési meghagyás s amikor már makacssági ítéletet hoztak ellene. Csak akkor ébred rá, hogy mi történt, amikor már megjelenik nála a végre­hajtó, azoknak a törvényes bírói intézkedések­nek alapján, amelyeket Ő a maga közönyével semmibe se vett, hogy végrehajtást vezessen ellene és esetleg el is vigye a holmiját. A fa­lusi ember semmi néven nevezendő fontossá­got nem tulajdonít a határidőknek és a ható­sági iratoknak. Nincs is odahaza, amikor azo­kat kézbesítik neki. Hogy is történik ez az életben? Rendszerint úgy van ez az életben, hogy a falusi ember künn van a mezőn, végzi a 'maga^ földjén a munkáját és ezalatt megje­lenik nála a kisbíró, a kézbesítő, otthagy a házában, háza népénél egy írást. Hogy pedig milyen nagy különbség van a hivatalos írások nyelve meg aközött a nyelv között, amelyet a magyar ember beszél, arról nekem felesleges volna itt beszélnem, (Fel­kiáltások a jobboldalon: Fájdalom. így van!) mert hiszen a magyar ember — fájdalom — néha meg sem érti, hogy az írásban miről van szó. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Sem azt nem érti meg, mi van az idézésben, sem pedig azt, hogy miféle figyelmeztetést intéz­tek hozzá. Már a fizetési meghagyás, a bün­tetőparancs, az ügyvédi kereset is olyan hiva­talos nyelven van általában megírva, amely­hez a mi egyszerű falusi népünk alig ért. Csak szavakat lát egymás mellett. (ÖstÖr József: Hát még az illetékügyékben!) Arról ne is be­széljünk! Az adó- és illetékügyekben mi ma­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIX. gunk sem tudunk kiokosodni és mi magunk sem tudjuk sokszor megérteni, hogy miről van szó azokban. Ilyen körülmények között, t. Ház, hogyne fordulna a falusi ember közvetlenül a falusi jegyzőhöz! Hiszen a jegyző ott van kéznél, közelebbről^ ismeri az ő viszonyait,, az ő egész életét, családját s számtalanszor örömmel siet segítségére teljesen ingyen, — mert nem sza­bad elfelejtenünk, hogy a jegyzői miagánmun­kálatok a szegény embereknek ingyen végzen­dők. A falusi jegyző tehát igenis az egyetlen és kéznél levő tanácsadója a falusi népnek s erre törvény hatalmazza fel, nem pedig — amint mondani szeretik — miniszteri rende­let. Beszédem folyamán majd részletesen idézni fogom azt törvényt, amelynek alapján a fa­lusi jegyző fel van hatalmazva magánmunká­latok végzésére és bizonyos esetekben az ezért járó díjak szedésére. De már most kijelentem, hogy a falusi néptől a falu jegyzőjét, mint tanácsadóját, egyetlen bizalmasát elvenni nem lehet, nem szabad. Visszatérve képviselőtársam felszólalására, leaffl tudom megérteni képviselőtársamat, hogy amikor itt olyan szigorítással jövünk, amelyet mindjárt ismertetni fogok, ilyen éles támadást intéz a javaslat ellen, ahelyett, hogy egyenesen elismeréssel fogadná azt, mint jo­gász* a jogi élet és a közérdek szempontjából s elismeréssel fogadná mint ügyvéd, mert a javaslat kiterjeszti az ügyvédi tevékenység védett "területkörét, mondjuk: kizárólagossá­got kap az ügyvédi kar az okiratok szerkesz­tése tekintetében, ami eddig nem volt meg, mert okiratot mindenki szerkeszthetett. A. ja­vaslat szigorítást jelent, mert eddig, amint tudjuk, a zugiraszkodás kihágást képezett es nandössze 600 pengő pénzbüntetéssel volt sújt­ható, visszaesés esetén kéthónapig terjedhető elzárásai és 600 pengőig terjedhető pénzbünte­téssel. A javaslat szerint a zugirászat a jövő­ben nem kihágást, hanem vétség lesz, mely há­lomhónapig terjedhető fogházzal és 8000 pen­• őig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, visszaesés esetén: pedig- a fogházbüntetés hat­hónaoig terjedhet és emellett a hivatalvesztés, H politikai jogok gyakorlásának felfüggesz­tése is kimondandó, sőt e javaslat 3. és 4. §-a szerint egyéb következményekkel is jár. A zugirászkodás tehát a javaslat szerint eddig nem ismert komoly bűncselekménnyé. vétséggé válik. Ez az, amit nem értek, mikor a javaslatot Gál Jenő t. képviselőtársam annyira érthetetlen módon támadja, a zugirászat vét­séggé válik, amelyet súlyos fogházbüntetéssel, pénzbüntetéssel, és egyéb más büntetéssel fo­gunk büntetni, ha törvény lesz á javaslatból. De nemcsak szigorít ez a javaslat, hanem a zugirászkodás területét ki is terjeszti. A zug­irászkodás tilalma ugyanis eddig a feleknek hatóságokés bíróságok előtt való jogosulatlan képviseletére vagy beadványok szerkesztésére vonatkozót!:; ez volt eddig 1 a zugirászat. Okira­tot szerkeszteni, akár ingyen, akár pénzért, mind a mai napig bárkinek szabad, minden írástudó embernek szabad volt és most mi tör­ténik! A javaslat szerint, a jövőben okiratot díjért vagy más ellenszolgáltatásért csak ügy­véd vagy olyan személy szerkeszthet, aki arra valamely más jogalapon jogosult, A zugirász­kodás tilalmának területe tehát az okiratok szerkesztésének tilalmára is kiterjesztetik, és ilyen módon most már a jogi élet területén tu­lajdonképen csak a jogi tanácsadás szabad­sága marad meg, a kontárok, a zugirászkodók 30

Next

/
Thumbnails
Contents