Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

202 Az országgyűlés képviselőházának ti ezen jogi érdekek intézését már csak hivatásos | jogászra, tehát ügyvédre szabad bízni. Például nagyon nehéz eldönteni, hogy a tanácsból mikor lesz jogi tanács, vagy egy irat, egy beadvány szerkesztése mikor lép át a jog területére, avagy egy megállapodás konstruálása és írásba foglalása mikor válik jogi tevékenységgé. A jogászi munkaterület védelme más nemzeteknél sem könnyű feladat, de különösen nehéz ez nálunk, magyaroknál. Mi jogásznemzetnek tartjuk magunkat. Büszkék vagyunk rá, hogy ezer esztendős alkotmányunk, tehát ezer esztendős alkotmányjogunk is van. Innen van azután, hogy ennek a jogásznemzetnek fiai válogatás nélkül jogászoknak képzelik magukat. Amilyen termesztésnek tartja mindenki például, hogy a suszternek, borbélynak, villanyszerelőnek ipari képesítéssel kell bírnia, tehát az ipar területén képesítés nélkül senki sem kontárkodhatik, éppen olyan természetesnek tartják viszont, hogy jogi természetű tanácsokat mindenki adhat, vagy jelentős és kényes, sokszor az ország helyzetére súlyosan kiható alkotmányjogi kérdésekhez bárki hozzászólhat. Ezeken a visszásságokon a javaslat nem segít, nem is segíthet, mert a jogélet hatalmas területét annak természete folytán nem lehet hermetikusan körülzárni és nem lehet annak védelméről jogi szabályokkal sem kellő módon gondoskodni. Az előttünk fekvő javaslattal a kormány nem is akar erre az útra lépni. A javaslat kizárólag az ügyvédi munkaterület vé- , delmével foglalkozik. Az ügyvédek számára az eddigi jogszabályok sem alkottak egy olyan zárt munkaterületet, amely taxatív felsorolással magában foglalná a kizárólag ügyvédek által végezhető munkákat. A kötelező ügyvédi képviselet kimondásával csupán a peres eljárási szabályokban van bizonyos mértékű munkakörfenntartás az ügyvédség részére, de rnég itt sem teljes kizárólagossággal. A munkaterület kiépítése, illetve fenntartása tekintetében ez a javaslat csak egy szerény lépéssel megy előbbre, még pedig azzal, hogy az 1912:LIV. t.-c. 16. §-ával szemben nemcsak a hatóságokhoz intézett beadvány díjáért vagy más ellenszolgáltatásért való készítése, hanem okiratoknak nem jogosult személyek által való szerkesztése is büntetendő cselekménnyé lesz. Természetesen okirat alatt a jelen törvényjavaslat szempontjából csak jogviszonyokat szabályozó, tanúsító jogi következményekkel járható, tehát jogi vonatkozású okiratok értendők. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a nép körében azzal igyekeztek az ügyvédség és a javaslat ellen hangulatot teremteni, hogy ezentúl, aki írni nem tud, az még a leveleit is csak ügyvéddel irathatja. Az ügyvédség ellen lehet egyes esetekből általánosítva ellenszenvet szítani, ez ma különösen divat az eladósodott emberek körében, akik a hitelező elleni haragjukat a törvényes kötelességét, sokszor igen nehéz kötelességét teljesítő ügyvédi karral szemben töltik ki. Ez lehetséges, de az mégsem lehetséges, hogy az ügyvédi kart a pusztulás útján ne törekedjünk megállítani és ne igyekezzünk az anyagi pusztulással sokszor együttjáró erkölcsi pusztulás lejtőjén feltartóztatni. Az ügyvédség történelmi múltja, nemes hagyományai a közéletben és a politikai életben elfoglalt állása mind amellett szólnak, hogy az államhatalom az ügyvédség bajaival, küszködéseivel és nyomorúságával szemben nem lehet közömbös. Az ügyvédi kar elesettségén való 2. ülése 193J/. január 16-án, kedden. segítés nemcsak az ügyvédi kar egyéni érdeke, hanem közérdek is. Éhező ügyvédekkel nem lehet az igazságszolgáltatás zavartalan menetét fenntartani és a magyar igazságszolgáltatás hagyományos jó hírnevét megőrizni, már pedig köztudomás szerint az igazságszolgáltatásnak az ügyvédség éppen olyan fontos tényezője, mint maga a bíróság, sőt sok tekintetben talán fontosabb, mert az igazságszolgáltatásban a kezdeményező szerep az ügvédeké, a felekkel való közvetlen érintkezés az ügyvédek hivatása. Ha az ügyvédi kar ebben a szerepében nem tudja az igazságszolgáltatás etikai magaslatát képviselni, akkor ez kihat az igazságszolgáltatás menetére is. A javaslattal szemben pártunk egyes tagjai részéről is felmerült az az aggály, hogy a javaslat elveszi vagy korlátozza a községi jegyzők magángyakorlatát, így a falusi lakosságot megfosztjuk egyetlen tanácsadójától. Ez az aggály nem alapos, a községi jegyzők nem vesztenek, hanem nyernek a javaslattal. (Meskó Zoltán: Tapasztalatot!) A törvényjavaslat 1. Va világosan kifejezésre juttatja, hogy a zúgirászat vétségét csak az követi el, akinek a kérdéses cselekmény elvégzésére az ügyvédi rendtartás, vagy más jogszabály jogot nem ad. Már most az a kérdés, hogy kire vonatkozik ez a »más« kifejezés, kik azok, akiknek a különféle jogszabályok engedélyt adnak arra, hogy jogi vonatkozású cselekményeket végezhessenek, hogy az ügyvédi képviselethez hasonló képviseletet vállalhassanak és elláthassanak. A törvényjavaslat nem sorolja fel ezeket, de nem sorolja fel azokat a jogszabályokat sem, amelyek arról rendelkeznek, hogy kinek milyen jogi természetű munkásság ellátására van joga. Nem sorolja fel azért, mert ezek a jogszabályok összegyűjtve nincsenek és valamely törvényre, vagy rendeletre hivatkozás esetleges elmaradása szerzett jogokat sérthetne és méltánytalan sérelmet jelenthetne az érdekeltekre. Sokkal helyesebb tehát az eddigi jogállapot és a szerzett jogok védelme szempontjából, ha a javaslat a »más« kifejezéssel általánosságban mindenkit kivesz a javaslat hatálya alól, akinek eddig jogszabály alapján joga volt az ügyvédi munkaterületbe vágó cselekményeket végezni. Kétségtelen tehát, hogy ez a javaslat nem veszi el sem a közjegyzők jogkörét, sem a szabadalmi ügyvivők törvényadta jogát, hogy a szabadalmi bíróság előtt feleket képviselhessenek, sem a mérnököknek azt a jogát, hogy az 1928. évi XVII. te. és az ennek alapján kiadott rendeletek értelmében a mérnöki megbízás keretén belül a hatóságok előtt a feleket képviselhessék, sem pedig a községi jegyzőknek a jegyzői magánmunkák végzésére, rendeletekben biztosított jogát. A jegyzők ezután is végezhetik mindazt a magánmunkát, amelyet részükre jogszabályok biztosítottak, illetve biztosítanak, természetes azonban, hogy a jegyzőknek sem szabad túllépniök saját jogszerű munkaterületükön, mert akkor — amint eddig is volt — ezentúl is büntetendő cselekményt követnek el. Sőt, mint említettem, a javaslat falusi viszonylatban akaratlanul is inkább a jegyzők, mint az ügyvédek érdekeit szolgálja. Azokban a községekben, ahol ügyvéd van, ezentúl csak az ügyvéd és a jegyző szerkeszthet okiratot. Esetleg még a közjegyző, ha ott ilyen is van. A községek túlnyomó részében azonban nincs sem ügyvéd, sem közjegyző, községi jegyző ellenben van. Ebből következik, hogy ezekben a