Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-230
Az országgyűlés képviselőházának 23Ö. ülése 193$ december 15-én, pénteken. 173 Elnök: Kíván valaki szólani 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A 3. §-nál részletes vita szakszerűsége folytán legyen szabad nekemis egészen szárazon az egyes benyújtott módosító javaslatok, illetőleg bekezdések sorrendjében szólanom a különböző témákhoz. A 3. § (1) bekezdésében egy utalási hiba van, amelynek kikorrigálására irányul Temesváry Imre és Usetty Béla és társainak egyegy indítványa., Ezek a kongruens indítványok természetszerűen helyesek, ennek következtében azokat mint szöveghelyesbítő javaslatokat elfogadom. Farkas István és társainak javaslatát, amely a 3. § helyett egy más szöveg bevételét javasolja, sajnálatomra, nem fogadhatom el. Temesváry Imre igen t. képviselőtársam javasolta, hogy a 3. *§> első bekezdésébe és azután ezzel kongruensen a (3) bekezdésbe egy szövegrész iktattassák, amelynek lényege az, hogy az összehasonlítás bázisa, amely a nyugdíj és kereset együttes összegének határát képezi, ne a jelenlegi lecsökkentett fizetés, hanem a csökkentések előtti fizetés legyen., Ez körülbelül a lényege ennek a módosításnak, amelyet, sajnálatomra, nem áll módomban elfogadni, mert ellentétben áll illetményrendszerünkkel és azonkívül azok a módosítások, amelyeket most itt bevettünk, úgyis bizonyos liberalitást biztosítanak ezeknél a kettős kereseteknél. Tehát azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársam e módosításai elejthetők. Usetty Béla és társai, továbbá Petrovácz Gyula és Homonnay Tivadar javasolták a 3. § (2) bekezdésének módosítását. Ezekkel a módosításokkal parallel halad az a módosítás, amelyet az előadó úr javasolt s amely ugyanezt a gondolatkört öleli fel., En az előadó úr módosító javaslatát teszem magamévá, minek következtében a másik két módosító javaslat, amelyeknek egyikét Usetty képviselőtársam vissza is vonta, elesik. A 3. § (2) bekezdésénél Homonnay Tivadar igen t. képviselőtársam javasolt egy olyan intézkedést, amely a nyugdíj és kereset együttes összegének számbavétele helyett csak a nyugdíj számbavételét javasolja. En ezzel szemben az eredeti javaslatot tartom fenn. Ügy tartom, hogy kettős keresetek esetén ezek együttes összege veendő figyelembe, különösen olyan esetekben, amelyek itt célozva vaainak ia> (6) bekezdésnél, amikor bizonyos fix fizetések találkozására számítunk. Más a helyzet a 8. bekezdésnél és itt mindjárt reflektálok igen t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy nem mér egyenlő mértékkel a szakasz, amennyiben a 8. bekezdésben más határ, más metódus, más módszer szerint jár el és ott az özvegyi nyugdíj alapöszszegéből indul ki. Ennek indoka az volt, hogy a szóbanforgó esetekben a hasznothajtó foglalkozások jövedelmei meglehetősen bizonytalanok, összegszerűleg folyton változnak, figyelemmel nem kísérhetők, ennek következtében itt nem lehet ugyanazt a szabályt alkalmazni, mint bizonyos fix keresetek találkozásánál. Ennek következtében t. képviselőtársamnak ezt a felfogását magamévá tenni nem tudom. Homonnay Tivadar t. képviselőtársamnak azt javasolta, hogy a 3. § 3. bekezdésében a «nem saját kérelmükre» szavak töröltessenek, ami azt jelenti, hogy ezeknek a létszámcsökkentéseknek végrehajtása során nyugdíjazottak helyzete is más elbírálás alá esnék, tekintet nélkül arra, vájjon saját kérelmükre, vagy nem saját kérelmükre helyeztettek nyugdíjba. En ezzel szemhen az eredeti javaslat fenntartását tartom célszerűnek és indokoltnak is, mert a létszámcsökkentés alkalmával igen sokan hagyták el az állami szolgálatot önként, abból a célból, hogy a magánéletben keressenek elhelyezést. Ennek következtében én a javaslat szövegében megnyilvánuló intenciót tartom helyesnek. Temesváry Imre igen t. képviselőtársamnak a 3. § 3- bekezdéséhez javasolt módosítására az előbb már voltam bátor kitérni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Usetty Béla és társai javaslatával szemben az előadó úr a 3. szakasz 3. bekezdéséhez szintén módosítást javasolt. Az Usetty Béla és társai által javasolt módosításra vagyok bátor megjegyezni, hogy az előadó úr ugyanilyen irányú javaslatot tett, aminek következtében Usetty Béla képviselő úr javaslatát visszavonta. Én tehát ennek következtében csak az előadó úr javaslatával foglalkozom és az ő módosítását elfogadom. Ugyanebből a gondolatkörből kiindulva, elfogadom azt a módosítást is, amelyet Petrovácz Gyula és Erődi-Harraeh Tihamér t. képviselőtársaim javasoltak, hogy tudniillik a főiskolai képesítéssel alkalmazott nyugdíjasoknál, illetőleg ezek özvegyeinél magasabb értékhatár állapíttassék meg. Ennek következtében a helyzet az lesz, hogy a minimális értékhatár, amelynél lejjebb a nyugdíj és a kereset együttes összege nem lesz leszállítható, 300 pengő, illetőleg a. főiskolai képesítéssel alkalmazottaknál 400 pengő lesz, úgy a 2., mint a 3. bekezdés szempontjából. Az özvegyeket, illetőleg az 5. bekezdés 200 pengős értékhatára szintén módosíttatik a főiskolai képesítéssel alkalmazottak özvegyeinél 300 pengőre. (Elénk helyeslés.) Ugyancsak ebbe a gondolatkörbe vág és bizonyos szociális gondolatot érvényesít Petrovácz Gyula és Erődi-Harraeh Tihamér igen t. képviselőtársaimnak az a javaslata, hogy a gyermekek száma vétessék figyelembe akkor, amikor ezt az értékhatárt megállapítjuk. Ennek a gondolatnak érvényesítését szolgálja az előadó úrnak most beterjesztett módosítása, amit ennek következtében szintén bátor vagyok magamévá tenni. Temesváry Imre, Usetty Béla és társai bizonyos szöveghelyesbítési módosítást tettek a 3. § 4. bekezdésével kapcsolatban, ahol egy számjegy elírás van, amely módosítás természetszerűleg helyes és azt ennek következtében elfogadásra ajánlom. Homonnay Tivadar igen t. képviselőtársam a 3. § 5. bekezdéséhez egy módosítást javasolt, amely ugyancsak azt célozza, (Zaj, Elnök csenget.) amit már előbb említettem, hogy a nyugdíj összege egyedül vétessék az összehasonlítás, illetőleg az értékhatár alapjául. Sajnos, ezt a módosítást, ugyanazoknál az okoknál fogva, amelyeket az előbb kifejtettem, nem áll módomban elfogadni. Temesváry Imre igen t. képviselőtársam javasolta, hogy a 3. § 6. bekezdésében az állami érdekeltségbe tartozó vállalatok fogalma másképpen írassék körül. Az ő módosítását helyesnek találom, amennyiben az üzletrész-tőkében, alaptőkében való részesedésnek fogalmát precízebben elhatárolja a szubvenció fogalmától es ennek következtében, minthogy sokkal át-
