Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-230
Az országgyűlés képviselőházának 230. Közpénztárból senki sem kaphat két fizetést és nem lehet aktív alkalmazott közületnél az, akinek közületi nyugdíja van.» Sokat beszéltek és beszéltünk ennek a javaslatnak tárgyalásánál — az általános vitában és a részleteknél is — arról, hogy egyrészt a takarékossági szempont vezeti a kormányt, másrészt pedig az ifjúság elhelyezésének nagy problémája. Ha ez így van, akkor csak arra az egyetlen álláspontra lehet helyezkedni, hogy az állampénztártól, illetve a közületektől két fizetést senki se kaphasson. Tessék meghagyni a nyugdíjasoknak az eddigi nyugdíjat. A magánéletüket nem lehet szabályozni, mindenki kereshet ott, ahol el tud helyezkedni, ellenben közülettől senki sem kaphasson kettős fizetést. Nem akarok rátérni az egyetemi tanárokra, a különböző funkcionáriusokra, akik két-háromféle fizetést is kapnak az állampénztárból. Tessék itt takarékoskodni, tessék ezt kategorice a törvényben kimondani és akkor sokkal többet takarítana meg ennél a 3*5 milliónál és mód, alkalom nyílik arra, hogy a fiatalságot elhelyezzék. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Ez a szakasz az úgynevezett álláshalmozó szakasz, én azonban azt hiszem, hogy az álláshalmozás kérdését távolról sem oldja meg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egy hasonlattal élhetnék, mint ahogy élni akarok, azt mondanám, hogy ez egy pókháló-szakasz, amely pókhálón a kisalkalmazottak, a kistisztviselők megakadnak, a nagy dongók pedig ezt a pókhálót keresztültörik. De ha azt mondanák, hogy kérem, tessék ezt igazolni is, erre vonatkozóan nem akarom a levelek egész szériáját felsorakoztatni. Tényként kell azonban megállapítanom, hogy ennél a szakasznál például azok, akiknek havi nyugdíja, mondjuk 800 pengő, ezen felül Temesvéry t. barátomnak a pénzügyi bizottságban tett módosító éspedig helyesen módosító indítványa értelmében még 50%-ot kereshetnek, tehát megkaphatják a havi 1200 P-őt, míg ezzel szemben azok a közszolgálati alkalmazottak, akik állami intézménynél kapnak új elhelyezkedési lehetősléget, sokkal rosszabbul járnak. Mert nem osztozom előttem szólott t. képviselőtársam nézetében, különösen azokra vonatkozóan nem, akiknek a létminimumon is alul van a nyugdíjuk, hogy ezek ne kereshessenek máshol állást. Én igenis azt kérem, hogy ezeknek a kisebb tisztviselőknek az elhelyezkedési lehetőségére is méltóztassanak figyelemmel ( lenni és méltóztassanak megadni a lehetőséget arra, hogy ők korábban elfoglalt állásuk után járó nyugdíjuknak 50%-án felül is, illetve most már 400 pengőn felül is juthassanak mellékeshez. Mi a helyzet 1 ? Annakidején nemcsak az állam, illetőleg a hivatalfőnökök, vagy miniszterek parancsszavából kifolyólag helyeztettek B-listára tisztviselők, hanem nagyon sokan voltak olyanok is, akik saját elhatározásukból mentek nyugdíjba. Nagyon jól tudjuk, hogy nem egyszer főnöki felszólításra tették, mert ha nem mentek volna saját kérelmükre nyugdíjba, akkor elmentek volna a szolgálatból kifolyólag felsőbb utasításra. Szeretném, ha az igen t. miniszter úr a 3. § harmadik bekezdésénél a «nem saját kérelmükre» szavakat törölni méltóztatnék. Higyje el, igen t. miniszter úr, ez is olyan kérdés, amely némi megnyugvást keltene, ha f ezt az indítványt, amelyet benyújtottam, méltóztatnék elfogadni. ülése 1933 december 15-én, pénteken. 171 Azonkívül van még egy dolog. A 3. § második bekezdésénél a határt felemelték 300 pengőről 400 pengőre. En, azt hiszem, talán még helyesebb volna, ha az «és kereset», valamint az «együttes» szavakat méltóztatnék törölni. Mi a célom ezzel? A törzsnyugdíjat magát meg lehet állapítani, de azt, hogy vájjon miből áll az egész 400 pengő, nem. A lakbérek és egyéb mellékjövedelmek, amelyek a nyugdíjba beszámíthatók, állandóan változnak. Tessék ezt a két szót törölni s akkor mindjárt egészen más képe lesz a javaslatnak. Hiszen maga a miniszter úr is igen helyesen mondotta, hogy az álláshalmozásokkal kapcsolatban ennek a szakasznak beiktatása közel negyedmilliót takarítana meg az államkincstárnak. Ezt méltóztatott mondani. (Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ennyit sem!) Még ennyit sem. En itt a Házban meg merem mondani egész nyíltsággal, hogy törölném az egész szakaszt, mert az álláshalmozást ez nem fogja megszüntetni. Ez a kisebbeknél tétel, a nagyobbaknál nem. Itt a nyilt ülésen megmondom, hogy az álláshalmozás az egész közéletben egy jelszó, a büdzsére ellenben semmiféle hatása nincs. Miért nem méltóztatott elfogadni azt a határozati javaslatot, amelyet helyettem Petrovácz Gyula barátom nyújtott be, — mert nekem nem volt rá időm — hogy mindazoknak az állami alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak, akik akár állami üzemeknél, akár az^ állam által támogatott üzemeknél, részvénytársaságoknál, vállalatoknál, vagy pedig bankoknál és egyéb nem állami bányavállalatoknál és nem tudom, milyen helyeken miniszterelnöki fizetésük van tantiém formájában, vagy egyéb formában, nyugdíja szüneteltessék? Ne vonassék el, mert szerzett jogok alapján állunk, hanem méltóztassék náluk beszüntetni a nyugdíjat arra az időre, míg miniszterelnöki fizetésnek megfelelő összegű tantiémet, vagy bármilyen más jövedelmet élveznek. En tehát pénzügyi szempontból abszolúte nem látom ennek az államháztartás egyensúlyánajk helyreállítására semmi (néven nevezendő hatását. Vannak esetleg emberek, akik kifelé azt mondják: álláshalmozás! Nagyszerű jelszó ez, de humbug, mert a mai viszonyok mellett ilyen tétellel előállani akkor helyes, ha annak pénzügyi hatása van. Nagyon helyesen mondta a pénzügyminiszter úr — ha jól értelmeztem akkor szavait —, hogy ennek pénzügyi vonatkozásban semmi hatása nincs, inkább csak jelszó. (Erődi-Harrach Tihamér: így vagyunk a jelszavakkal, a demagógiával!) En megmondom, igen t. barátom, tessék ott is megmondani! Ez inkább jelszó, igen t. uraim, de az álláshalmozást nem szünteti meg. Az ifjúság elhelyezéséről beszélt ismét az előadó úr. Szeretném tudni, hány fiatalembert fognak tudni elhelyezni ebben a párszáz állásban, amely a dupla állások megszüntetésével megürül. De mi lesz azokkal a tisztviselőkkel, vagy azoknak az alkalmazottaknak a gyermekeivel, aMk ilyen helyet töltenek be és. akiket ezen az. alapon 150—200 pengővel megrövidítünk 1 ? Annak a gyermeke is ifjú, azt is el kell majd egyszer helyezni. Ez az intellektuell iskoláztatni akarja a gyermekét, de ha elveszek tőle pl. 150 pengőt, nem tudja gyermekét neveltetni. Egyik helyen tehát adok állást — ezt is kétségbevonom ugyan —, a másik helyen azonban megfosztom jövedelmének egy részétől azt a szerencsétlen embert, &kit> annak ide24*
