Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1933 december l^-én, csütörtökön. 143 161.) Csak ezeket voltam bátor megjegyezni. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! A pénzügyminiszter úrnak Wolff Károlyhoz adresszált szavaira majd ő fogja megadni a válaszát, de miután Wolff Károly már eltávozott, a magam részéről sem hagyhatom válasz nélkül azt a két megjegyzést, amelyet pártunkhoz is adresszált a mélyen t. pénzügyminiszter úr. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a magyar tisztviselői kar be fogja látni és bízzuk az ő belátására lazt, hogy azok a rendelkezések, -amelyek ebben a törvény javaslatban vannak, az ő érdekében vannak a törvénybe befoglalva, és mi lebecsüljük a tisztviselői kar hazafiságát, ha azt tételezzük fel róla, hogy ezt nem fogja belátni. Azt hiszem, ezt általánosságban talán lehet mondani, de az a tisztviselő, akivel el fog bánni a kormány ennek a törvényjavaslatnak rendelkezései alapján, aligha fogja belátni azt, hogy az. hogy neki el kell távoznia az állami szolgálatból, az ő érdekében álló s hogy államháztartás egyensúlyát legkevésbbé is befolyásolni fogja, vagy hogy ezen fordul meg az államháztartás sorsa. A pénzügyi elméletet illetően a pénzügyminiszter úr téved, mikor azt állítja, hogy Wolff Károly azt mondta itt, hogy az állam pénzügyeinek egyensúlya nem is olyan fontos. ö azt mondotta, hogy nem mindenekfelett álló a pénzügyi egyensúly. Azt mondotta, hogy egy nemzet élete előbbre való, mint a pénzügyi egyensúly. Lehet tehát, hogy a nemzet életének érdekében esetleg deficites költségvetéssel ás deficites pénzügyi állapottal is lehet dolgozni, ha ez a nemzet érdekében áll. Azt tehát, hogy a deficit nem jelent semmit sem és az állam pénzügyi egyensúlya nem jelent semmit sem, ilyen értelemben soha sem mondotta. Mélyen t. Képviselőház ! Legyen szabad még Farkas Gyula igen t. képviselő úrnak imént elmondott beszédére, amelyben az általános vitában elhangzott két megjegyzésemre egy parafrázist mondott, néhány szóval válaszolnom. A mélyen t képviselő úr tökéletesen visszaadta azt a gondolatmenetet, amely az én beszédem nek ebben az inkriminált részében foglaltatik. Az a körülmény, amit ő aláfestésül odatett mellé, teljes összhangban van az én gondolkodásmódommal is. Egy pillanatra sem volt szándékom, — de nem is tettem — hogy en a magvar gazdát, a magyar földművest a legkevésbbé is lebecsüljem. Gondolatmenetem az volt, hogy azt mondottam: a tisztviselőknek ez a fizetéscsökkentése és lakbércsökkentése elsősorban a magyar mezőgazdaságnak hátán csattan, mert azért olyan olcsó ott a disznó és azért olvan olcsó ott a gabona, (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) vagy legalább részben azért, mert hiányzik a fogyasztóképesség, mert a főváros nem tudja felvenni a terményeket es a főváros nem tudja... (Zajos ellenmondasok a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. Ház! (Gáspárdy Elemér: A főváros harmincféle adót szed!) Petrovácz Gyula: Ha a főváros nem tudja befogadni azt a tejmennyiséget, amelyet fölszállítanak, ha a főváros nem tudja felvenni azt a húsmennyiséget, amelyet felszállítanak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. (Nagy zaj a jobboldalon.) ha nem tudja felvenni azt a gabonamennyiséget, akkor ez természetszerűleg a vidéken áresést hoz létre. {Gáspárdy Elemér: Tizennyolcféle illeték van mindenre!) Ezért mondottam, hogy a gazdának számításmódja nem a pénz, hanem a gazdának számításmódja a gabona, a disznó és hogy ezeknek árai olyan alacsonyan vannak, hogy ezekhez képest azok a minimális fixfizetések is, amelyeket a falun élő állami nyugdíjasok kapnak, irigylés tárgyát képezik az ott élő gazdával szemben. Ez egy ténynek megállapítása és a mélyen t. képviselőtársam szóról szóra ugyanezt mondta, (Farkas Gyula: Nem mondtam!) csak más formában. Legyen meggyőződve, mélyen t. képviselőtársam, hogy nekünk városiaknak a faluval szemben semmi, de semmi ellentétes érdekünk nincs. A mi érdekeink és a falu érdekei tökéletesen egybehangzanak. Az érdekellentét nem a gazda és a fogyasztó között, hanem a kettő közé beékelt harmadik személy között van. A kettő közé beékelt harmadik személy a kartellek, a monopóliumok, azok a tényezők, amelyek az államhatalom részéről kedvezményezetten vannak e kettő közé ékelve; ezek azok, akikkel... (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: ... nekünk differenciáink vannak. (Gáspárdy Elemér: Tessék a Vásárpénztárról beszélni! A 20 millióról!) A Vásárpénztár kérdésében olyan világos és tiszta álláspontunk van, amelyet mindnyájan méltóztatnak ismerni. Amennyiben ott voltak visszaélések, ezeket a visszaéléseket megtoroljuk, ott fegyelmi vizsgálatokat, kártérítéseket és bírói eljárást foganatosítottunk. Ennek következtében most igazán nem rajtunk áll, hanem a fegyelmi bíróságon áll az, hogy az ott elkövetett visszaéléseket megtorolja. (Gáspárdy Elemér: De elnézték!) A Vásárpénztár pedig önmagában a mezőgazdaságnak nagyon szükséges szerve. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Miért? — Müller Antal: A mezőgazdákat segítette! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. jobboldalt, ne éljen vissza a túlsúlyával. (Derültség a jobboldalon. — Taps balfelöl.) Méltóztassanak csendben lenni. Petrovácz Gyula: Mert az, hogy a, Vásárpénztár segít a gazdának, hogy eladhassa az ő jószág-át, elsősorban a gazdának áll érdekében, nem pedig a fogyasztónak. (Zaj a jobboldalon:) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: Én tehát az ellen a törekvés ellen voltam bátor a magam részéről tiltakozást bejelenteni, hogy az én szavaimba bárki is belemagyarázhassa azt, hogy nekünk a falusi gazdákkal a legkisebb differenciánk is van. Kijelentem mégegyszer, hogy nem a falu és a város, hanem a falu és a város közé beékelt harmadik személyek azok, akik ellen mi a harcot folytatjuk. Elnök: Az idő előrehaladott voltára tekintettel a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a legközelebbi ülésünk; idejébe és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa s annak napirendjére tűzze ki a közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó 20