Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

4 Az országgyűlés képviselőházának 2: szívükre az illetők és ismerjék el, hogy ez így van. Hihetetlen tekintélyrombolás folyt egy bizonyos politikai demagógia részéről a köz­tisztviselőtársadalom rovására. Immár annyira ment ez az izgatás, hogy a köztudatban a köz­szolgálatnak értéke és értékelése teljesen meg­ingott és devalválódott; annyira ment ez az iz­gatás, hogy ma is ott van a nyoma a köztudat­ban, elsősorban a nép tudatában, amely előtt dugsegélyeket, mamímutfizetéseket, panamákat, stb. emlegettek, de tendenciózus kiszínezéssel. tendenciózus beállítással olyképpen, hogy a nép tisztánlátását niegzavarták. A nép természete­sen általánosított úgy, hogy ma a köztisztvi­selői fizetéseket a termelői köztudat, a kisem­berek köztudata, valljuk meg őszintén, kisebb látókörű, köztudata bizonyos vonatkozásban kegydíjnali, munkanélküli jövedelemnek, vagy talán könyöradománynak tekinti; Pedig le kell szögeznünk az ország színe előtt egyszer már, hogy nyoma legyen ennek a deklarációnak, hogy munka és munka közt különbség nincs. Ármunka, munka akkor is, ha a magam szá­mára végzem, hogy abból magamat, családo­mat fenntartsam és tisztességes úton vagyont gyűjtsek, de a munka munka akkor is, ha munkaerőmet százak, ezrek és milliók érdeké­ben bocsátom a közszolgálatba. (Ügy van! jobb­felől.) Nagyon kívánatos, hogy a magyar tár­sadalom és a magyar közvélemény ezt má.r egyszer vegye tudomásul és ilyen értelemben ítélje meg és értékelje a munkának mindenféle fajtáját és formáját. T. Ház! Egy kényes húrt pendítek meg, mert kívánkozik ehhez a témához csatlakozóan, hogy hangot adjak a bírálatnak bizonyos irány­zattal szemben, amely a parlamentben öltött: igen vehemens arányokat az elmúlt években. Ez az akció az, amely milliomos sajtóorgánu­mok és milliomos politikusok részéről rendsze­resen, szinte hajtóvadászatként a képviselői tiszteletdíjak ellen irányult. Ez az akció, ez a hajsza is hozzájárul ahhoz a destrukcióhoz. amely a köznek tett szolgálat presztízsét alá­ásta és lerombolta. Kissé zsenáns talán erről beszélnem, mert hiszen személyileg is érdekelve vagyok benne, de talán nem hiábavaló leszö­gezni bizonyos igazságokat abban a vonatkozás­ban is, hogy itt rendszeres és céltudatos politi­kai hajsza, indult a képviselők egy kategóriája, a tisztviselő-képviselők ellen és ez eredményre is vezetett, mert ennek SL / törvényjavaslatnak 2. §-a a jövőben úgyszólván ki fogja irtani a Házból a tisztviselő-képviselők típusát. (Ügy van! jobbfelől.) Nem tudom, hogy ez valami örvendetes következménye lesz-e ennek a tör­vényjavaslatnak. Ügy érzem, hogy ez pótolha­tatlan, helyrehozhatatlan sérelme lesz a demo­kráciának, mert én az ideális magyar nemzeti demokráciát úgy fogom fel, hogy az a népnek és vezetőinek, a magyar értelmiségnek politikai összetartozandóságában és összefogásában áll. Meg merem mondani egyéni véleményemet és aki szívére teszi a kezét és pártatlanul s el­fogulatlanul gondolkozik erről a kérdésről, igenis meg kell, hogy állapítsa velem együtt azt. hogv ez a tisztviselő-képviselői típus a maga rendíthetetlen nemzeti érzésénél, a maga kormányzati rutinjánál, a maga egyetemes mű­veltségénél, szaktudásánál és hivatalával járó osztályfeletti pártatlanságánál fogva igen al­kalmas, igen hasznos törvényhozói ember­anyag. Mondom, ha e törvényjavaslat 2. §-a alapján egy ilyen szisztematikus politikai haj­sza eredményeképpen ez a réteg ki fog pusz­tulni a magyar parlamentből, ezt a magyar de­6. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. mokrácia és politikai fejlődés helyrehozhatat­lan veszteségének tartom. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy rá­térjek a törvényjavaslat részleteire. Mindenek­előtt megállapítom, hogy valami rosszindulatú és^ katasztrofális anyagi kártételt ez a tör­vényjavaslat nem hozott a nyugdíjas társa­dalom rovására. Ezt méltóztassék tudomásul venni. Elvégre érintetlenül hagyja az 1912 : VII. t.-c. fundamentális rendelkezéseit, érintetlenül hagyja a törzsfizetést, érintetlenül hagyja a szolgálati időt, érintetlenül hagyja a percen­tuális kulcsot, amelynek alapján a nyugdíj­kiszámítás történik; érintetlenül hagyja a vasúti és mindenféle más kedvezményeket és érintetlenül hagyja a nyugdíjas politikai füg­getlenségét, amely bizonyos vonatkozásban az aktív tisztviselőénél is teljesebb. A törvényjavaslatnak három olyan rendel­kezése van, amelyek természetesen izgalmat, ellenhatást és aggodalmat váltottak ki az érde­kelt tisztviselői társadalom részéről. Ezekkel érdemes is komolyan foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Érzékeny anyagi veszteséget csak a lakbérredukció okozott. Ez érzékeny anyagi veszteséget jelent különösen a kis kategóriák, a kisemberek nagy tömegei részére, akiknél a 20—25 pengőnyi nyugdíjból is, sajnos, bizonyos percentuális levonásokat fognak eszközölni. Azt hiszem, valamennyien megnyugvással fo­gadtuk volna, ha ezeket az egészen törpe nyug­díjasokat a törvényjavaslat kivételes elbánás­ban részesítette volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Fontos rendelkezés van azután az álláshal­mozások megszüntetéséről szóló paragrafusban, amely szintén egy nagy politikai kampány gyümölcse és amely szinten az egyetemes köz­vélemény nyomására került bele ebbe a tör­vényjavaslatba. Azt hiszem, nincs közöttünk senki, aki en­nek a meglehetősen szigorú és kemény rendel­kezésnek intencióit ellenezné, hiszen ezt nagyon is helytálló szociális szempotok támogatják. De, hogy következetes legyek előbbi fejtegeté­seim gondolatmenetéhez^ mégis csak szóváte­szem azt a kirívó ellentétet, amely a közalkal­mazottak és a magángazdasági életben elhelyez­kedett funkcionáriusok jövedelmei között itt is megnyilvánul. Vannak 250 pengős jövedelem­mel bíró özvegyek, akiknek nevezetesen nyug­díjukból és trafikjukból Összesen 250 pengő havi jövedelmük van és ebből 50 pengőt könyörtele­nül, irgalom nélkül lefaragnak, ellenben annak az ezerpenffős nyugdíjasnak közgazdasági te­vékenységéből eredő 20—30,000 pengős jövedel­met érintetlenül hagyják és meghagyják ennek a niondjuk, tisztességes munkával kiérdemelt jövedelemnek szabad élvezeteben. De, amikor ezt tesszük, lehetetlen rá nem mutatni erre a kirívó ellentétre, lehetetlen észre nem venni azt a tisztviselőellenes mentalitást, amely kívülről áramlott bele ennek a törvényjavaslatnak, 8. szö­vegébe is, amely kipellengérezi az Özvegy apró jövedelmét, de szemet huny és bizonyos respek­tussal kíméli s, magángazdasági tevékenység­ből eredő antiszociálisán nagy jövedelmek ki­lengéseit. Szerettem volna, ha ebben a vonat kozásban is levontuk volna a, szociális igássá gosság konzekvenciáit. (Simon András: Azt nem közpénztárból fizetik! — Ügy van! Üav van! a jobboldalon.) Ez is munka, az is munka; az egyik köz-, a másik pedig magánmunfea. vagyis a magángazda sági élet területén télie­sített munka. Ez is az álláshalmozásnak egy

Next

/
Thumbnails
Contents