Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. den, t. miniszter úr. Ez a romlásnak és az antiszociális gondolkodásnak^ olyan foka, amely jóra nem vezethet. (Buchinger Manó: Ez a magyar szociálpolitika!) Azt mondja a miniszter úr, hogy a szegénységet megszüntetni nem lehet. Felelős helyről ilyen naiv kijelentéseket valóban nem volna szabad tenni. Ehhez hasonlót mondott a legutóbb a miniszterelnök úr, amikor azt mondotta, hogy szegény és gazdag mindig volt és mindig lesz. Ezt már Gömbös miniszterelnök úr előtt háromezer esztendővel Menenius Agrippa is megmondotta, a mai világban azonban kicsit furösán hat, .különösen olyan kormány részéről, 'amely nagyon szeret zsonglőrködni a szociális jelszavakkal. A miniszter úr vegye tudomásul, hogy Európának majdnem minden államában, a fasiszta Németországban, a fasiszta Olaszországban, a félfasiszta Ausztriában is, a demokratikus országokban is, mondom, minden országban majdnem kivétel nélkül van kötelező t szociális biztosítási ágazat a munkanélküliek és az állástalanok javára. Úgyszólván egyedül állunk itt mi Európában mint olyan ország» amely- > nek még ilyen intézménye nincs. (Jánossy Gábor: Mert a legszegényebbek vagyunk! — Farkas István: Egyedül vagyunk Balkán! — Hajós Kálmán: Még az Oti.-t és a Mabi.-t sem tudjuk fizetni!) Ha tehát ezt elmulasztottuk, akkor legalább az erre a célra, kivetett adót kellene erre a célra felhasználni. (Egy hang a jobboldalon: Es Oroszországban mi van?) Oroszországban nincs munkanélküliség. (De~ riilt&'ég a jobboldalon.) Tessék tudomásul venni, nincs munkanélküliség. (Büchler József: Hiába nevetnek!) Azt hiszem, engem a mélyen t. urak nem fognak bolsevistának minősíteni, mert nem voltam az és nem leszek az, ellenben vizsgálódom pártatlanul és megállapítom, hogy ebben a nagy gazdasági elesettségben az egyetlen ország Oroszország, ahol — nem az oroszok kimutatása szerint, hanem egy angol közgazdasági író, az «Economist» szerkesztője szerint — nincs munkanélküliség. A többi országokban azonban mindenütt van munkanélküliség. (östör József: Éhínség van Oroszországban! Milliók halnak meg éhen! — Farkas Gyula: Ott csak éhenhalók vannak! — Farkas István: Nem tudják, hogy miért lármáznak! — Buchinger Manó: A Festetieh-grófoknak ott nincs olyan jó dolguk, az igaz! — Zaj. — Farkas István: 30.000 holdasok nincsenek! Ne csináljanak demagógiát!) A mélyen t. jelenlévő képviselő urak érdeklődése olyan dús volt, hogy nem tudtam az egyes közbeszólásokat kivenni. Szívesen vállalkozom arra... (Jánossy Gábor: Oroszországban a termelők éhenhalnaík! — Huszár Dezső: Munkanélküli nincs,* de éhenhaló van!) Jánossy t.. képviselőtársam, engedje meg nekem, hogy én az Economist szerkesztőjét jobban értesültnek tartsam, mint Jánossy képviselőtársamat. De Európában alig van ország (Szabóky Jenő: Csak dicsérje!), ahol ne volna meg rendszeresen és intézményesen a munkanélküliek és állástalanok támogatása kötelező biztosítás alapján. (Hajós Kálmán: Miből!) Ezt nálunk elgáncsolták. Itt áll a magyar proletariátus, a mezőgazdasági, az ipari és a szellemi proletariátus minden gondoskodás nélkül a maga nélkülözésében és nyomorúságában (Buchinger Manó: Ezt dicsérjük?) és nem kap semmi mást a kormány részéről, mint időnként visszatérő frázisokat, ameKÉPVISELÖHÁZl NAPLÓ XIX. ülése 1933 december 13-án, szerdán, 97 lyek mögött azonban egy nagy fekete antiszociális szellem húzódik meg. Ez az igazság. (Tankovics János: Sem az iparos, sem a kisgazda, sem a kereskedő már nem bír több adót fizetni! Hát miiből? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Miért költötték Lillafüredre, meg egyebekre? Volt elég az államkasszában. — Farkas Gyula: Azért, hogy kenyeret adjanak a munkásoknak Lillafüreden.) Propper Sándor: Hogy miből? Beszédem folyamán utaltam arra, hogy la gazdák megsegítésére 170 milliót, bolettára 170 milliót-költöttek, tehát majdnem egynegyed milliárd pengőt tudtak ebben a szegény országban felhajszolni. Ne tessék tehát tőlem kérdezni, hogy miből. Tetszett volna a nagybirtoknak adni — mondjuk — 200 millió pengőt s a fennmaradó 40 millió pengőből az éhező, nyomorgó, dolgozni akaró magyar társadalmat tetszett volna támogatni és segíteni. (Bánó Iván: Minden gazdaság maga tartja el a nyomorgókat! — Zaj.) Elnök: Bánó képviselő urat kérem, maradjon csendben! {Buchinger Manó közbeszól.) Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendbe. (Buchinger Manó: Festetieh bizonyára szétosztja a 40.000 holdját!) Buchinger képviselő urat ismételt közbeszólásáért rendreutasítom. Propper Sándor: A miniszter úr azt mondja, hogy a helyi inségmunkabérek alkalmazkodnak a gazdasági munkabérekhez. Tagadom; nem így van, hanem fordítva. Kéthárom esztendő alatt igenis rászoktatták a magánvállalkozást arra, hogy az inségakció gyalázatosan alacsony munkabéreit fizesseMost már talán arányban van a kettő, de nem azért ,mert az inségmunkabéreket emelték fel, hanem mert a gazdasági életben, a termelésben fizetett munkabéreket szállították le az inségakció munkabéreinek színvonalára. A miniszter úr a maga igazolására azt mondja, hogy az ínségmunka t sohasem olyan értékes, mint amilyen a gazdasági életben folytatott munka. Tessék úgy végeztetni, hogy értékes legyen. Láttam Debrecenben egy gyönyörű stadiont felépíteni s gyönyörködtem benne. Az alkotómunka eredményében lehet gyönyörködni, de amikor az ember megtudja azt, hogy 50—60 fillér napszámbérért készítették el Európa egyik legszebb stadionját... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: ... akkor az ember elkeseredik. Miniszter úr, ez nem új tempó, ez nem új stílus, ez a régi stílus legalaposabb megrontása, megrosszabbítása. Éppen ezért nem tudom a választ tudomásul venni s (kérnem kell miniszter urat, hogy felelőssége tudatában vegye revízió alá álláspontját és csináljon végre becsületes ínségakciót. (Helyeslég a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úrnak a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen — Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Körmendy Mátyás képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszj terhez a kézmüvesiparosság részére nyújtandó 13