Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. amelynek fontosságáról nincs képviselő ebben a Házban, aki meg nem lenne győződve teljes mértékben (Ügy van!), ebben a keserűségben, nyomorúságban, elégedetlenségben éljen. Ne hagyjuk r őket mindenféle buta és gonosz szélsőség zsákmányául. Mert különben megkerítik őket, igen t. Képviselőház, „inert rettenetes motorikus erő minden szélsőség felé a nyomorúság, az éhség, la nélkülözés. Kérjük egyhangújáig a kormánytól, hogy részben, vagy egészben fizesse ki ezekeet a fizetési hátralékokat. Azt hiszem, erre a nagy nemzetpolitikai ügyre kell, hogy a kormánynak pénze legyen. Meg vagyok arról győződve, hogy amikor ez tényleg az egész Ház óhaja, a magyar kormány nem zárkózhatik el az elől, hogy az egész parlament egyhangú óhaját, követelését teljesítse. (Helyeslés balfelől.) EZnök: Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a belügy- és pénzügyminiszter urakhoz, a budapestkörnyéki inségakció tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjen az ', interpellációt felolvasni! ; Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, ', hogy a nagy nyomorúság és munkanélküliség ellenére, az inségakció még mindig nem indult meg és a látszat szerint az illetékes hatóságok az inségakció megindítását szándékosan késleltetik? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úr- ! nak arról, hogy az inségakció céljaira kivetett céladóból a kormány még semmit sem utalt ki az inségakció céljaira? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak ar- ; ról, hogy ezt a kifejezetten céladót, illetve i annak nagy részét a kormány elvonja az inségakciótól és más célokra fordítja? Hajlandó-e a belügyminiszter úr gondoskodni arról, hogy Budapestkörnyéken, de az egész országban is, a téli inségakció az erre ; illetékes hatóságok haladéktalanul megindít- ' sák? Hajlandó-e a pénzügyi kormány az inségadó összegét erre a célra fordítani, és ezenfelül: r hajlandó-e. az inségakció-bizottságok ré- ; széről összeállított eredeti költségvetések fedezetét teljes mértékben biztosítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Én ezt az interpellációt a belügy- és pénzügyminiszter urakhoz jegyeztem be, nagyon aktuális, fontos és nagyon fájdalmas kérdésben, az inségakció kérdésében. Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen, mert hiszen végtére mégis ö az ország fiskusa, aki minden szociális kérdés előtt ott áll, mint egy nagy tilalomfa; nagyon szerettem volna, ha ő adott volna ma megnyugtató kijelentéseket a kérdés pénzügyi részére vonatkozólag. T. Képviselőház! Az országban különböző politikai megnyilatkozások alkalmával nagyon sűrűn röpködnek most a «testvér» jelzők, olyan sűrűn, mint májusban a cserebogár, de amikor arról van szó, hogy egy komoly szociális kérdést kellene megtárgyalni, akkor a pénzügyminiszter úrnak nincs ráérő ideje, hogy eljöjjön és számot adjon arról, ami ezt a kérdést pénzügyileg érinti. t ' , A tél elég korán és elég szigorúan köszöntésé 1933 december 13-án, szerdán, 93 tött be az idén (Kabók Lajos: Sajnos!) s kíméletlen és kegyetlen következmények mutatkoznék az egész vonalon a szegény emberek háztartásaiban. Nem tudom, hány százezer munkás-, kispolgári- és hivatalnokcsaládban dúl most a nyomorúság és tengődnek százezrek, küzdve az éhséggel és a hideggel, kereset és minden ellátás nélkül, és a fájdalmas az, hogy a kormány készületlenül várta ezt a téli ínséget, noha módja lett volna erre alaposan felkészülni, hisizen többrendbeli céladó szolgálja az inségakció célját, a kormány rengeteg öszszegeket szed be az inség enyhítésének céljára. Beszedi az országos inségadót, megpótlókolja a kereseti adót, a jövedelemadót, a társulati adót. Van egy helyi inségadó, amelyet a házadó, a társulati adó, a jövedelemadó és a százalékos kereseti adó megpótlékolásával vetnek ki, amiből feltehetően rengeteg összegek folynak be. Hogy mennyi, azt természetesen ebben a pillanatban nem tudjuk, mert erre nézve még nincsenek adatok, de hozzávetőleg körülbelül sejthetjük, ha tudjuk például azt, hogy 1931-ben az egyesített inségadóból 45,961.000 pengő folyt be dr. Móric Miklós kimutatása alapján. Későbbi statisztikánk még nincsen. Tekintettel arra. hogy az inségadó céljaira azóta újból megpótlékolták ezeket az adóalapokat, valószínű, hogy a mostani bevétel sem marad e mögött vagy talán még több lesz ennél. Amikor azt látjuk, hogy van ilyen céladó és van annak megfelelő, sőt azt túlhaladó nyomorúság, nem tudom megérteni, hogy a tél beálltával, a télnek ilyen példátlan szigora mellett, amely hallatlan nyomorúságot okoz, miért nem indítja meg a kormány idejekorán azt az inségakciót. amelynek fedezetére ezeket a külön adókat kivetették. Abból a hatalmas summából, amely e céladók révén befolyik, lehetne igen kiadós és emberséges inségakciót lebonyolítani. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kormány húzza-toalasztja az inségakció megindítását. Bizalmas megbeszélések folytak és bizalmas utasítások mentek a különböző végrehajtó hatóságokhoz, hogy lehetőleg tolják ki az inségakció megkezdésének az időpontját, mert az információk szerint félnek a későbbi hónapoktól és arra az időre akarnak fedezetet biztosítani. A tél, a hideg, a nyomorúság itt van, az inségakció esedékes, aktuális. Hogy mi lesz a későbbi hónapokban, valóban nem tudhatjuk. Arra is kell fedezetet teremteni, de nem az első Ínséges hónap rovására, hanem az ínségnek megfelelően kell megfelelő fedezetről gondoskodni. Egészen furcsa, hogy a március—áprilisMn&égakció fedezetét a decemberi és januári inségakcióra szánt összegből akarják megtakarítani. Ha az inségakciót végrehajtják, akkor sem kielégítő. Hiszen a miniszter úrnak — nem tudom — bizalmas vagy nyilvános rendelete alapján csak aggok, betegek és gyermekek kapnák ingyen ebédet, de semmi egyebet. A munkaképes (munkanélküliek csak teljesített munka ellenében, tehát modern, új robot alapján kapnak néhány fillérnyi segélyt. Nem volna haj, hogy munkateljesítményt'kérnek,^ ha ez össze volna kötve megfelelő díjazással és nem a leglelketlenebb kizsákmányolásra adna ez alkalmat az egyes hatóságoknak., Mert a miniszter úr bizonyára nagyon jól tudja, éppúgy, mint én, — vagy talán jobban, mert őnála futnak össze az adatok és ő adja ki a rendeleteket — hogy ezeket az inségmunkákat igen-igen alacsony, szégyenteljesen alacsony, úgynevezett inségbérek alapján végeztetik el, ami azt je-