Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-216

8.6 Az országgyűlés képviselőházának t méjét, amely a pénzügyi kérdések megoldásánál és a pénzügytechnikában már eduig is úgy tündöklött es oly sokat alkotott. JJe ha egy lépessel előbbre megyünk is, sajnos, Szomjas Gusztávvá^ tartok, aki nem jelentéktelen tagja a gazdatársaüalonmak és aki azt mondotta, hogy a gazdarendeiet a kormány részéről jóakaratú gesztus, egy lépés előre, de azon az úton, amelyen reménytelenül haladunk tovább. A javaslatot ellenzem azért, mert kevésnek tartom intézkedését ée úgy vélem, hogy későn is jött. Ha ez a javaslat egy évvel vagy ket évvel előbb jön, egészen máskép lehetne róla tszólni. (Mozgás a középen. — Létay Ernő: Koncentráltaik Károlyi Gyulával!) Én nem koncentráltam, képviselő úr, de miután kijelentettem, hogy ebbe a kérdésbe pontikát nem viszek, engem po itikai csipkedéssel képviselőtársam nem fog kitéri leni utamoól. Elnök: Képviselő urak, ne szóljanak közbe és ne zavarják a szónokot. Turi Béla: Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a javaslat és a javas.

at alapjául szolgáló rendelet ideiglenes megoldást tartalmaz. A logikus első kérdés tehát az, jó-e az ideig enes rendezés, vagy jobb lett volna a végieges rendezés. Ennek van egy polMkai oldala és van egy gazdasági oldala. A politikai oldalát, hogy a minisztere.nök úr hónapok óta ígérte ezt a rendezést, nem bolygatom. Ezt rábízom a pártjára, amely meg van elégedve az ígéret alapján az ó javaslatával. Gazdasági szempontból nem vagyok híve az ideig eues rendezésnek, jóllehet, elismerem azt az argumentumot és ellenvetést, amelyet itt még egy kormánypárti képviselő, ha jól emlékszem, Lakatos képviselőtársam is hirdetett, hogy azért nem lehetett a kérdést véglegesen rendezni, mert a végleges rendezésnél a tőke leszállításának is számba kell jönnie, a mai idő pedig erre nem alkalmas. Ebben sok igazság van, de ez a gondolkozás is feltételez egy adósságcsökkentést, ha valaki azt állítja, hogy azért nem lehet most megcsinálni véglegesen a rendezést, mert az idő nem alka mas a tőkeadósság fixirozására. Én azonban éppen azt látom, hogy a javaslat teljesen eltér ettől az úttól és sem az ideiglenes rendezésnél, sem annyiban, amenyiben ez — amint mondják — a végleges rendezés előkészítése, a tőkeleszállításra komolyan nem gondol. Ennélfogva ez az argumentum nem győz meg. Igen sok argumentum szól ellenben amellett, hogy a végleges rendezést előbb-utóbb meg kell csinálni. Ezt a pénzügyminiszter úr sem tagadja, hiszen két évre korlátozta az ideiglenes rendezést. En azt mondom, hogy jobb lett volna most megcsinálni a végleges rendezést. Miért? Mert a történelem tanúsága szerint egyetlen nagy válságot vagy világháborút sem úsztak meg a nemzetek anélkül, hogy ne kellett volna új jogszabályokat alkotni és hagy ne kellett volna az államnak beavatkozni a termelés folytonosságának a biztosítása érdekében. De ez nem is lehet másképpen, lâvct mi a jogrend? Marschall t. barátom — nagyon okosan — nagy tudósokat citált. Mindegyik véleményének a lényege az volt, hogy i jogrendnél előbbrevüló az élet. ö is utalt arra, hogy nem lehet még pénzügyi dogmákkal sem megállítani a jog; rendnek a fejlődést. En azonban csak egyszerű józan ésszel határozom meg, hogy mi a jognmó. A jogrend az életviszonyok igazságos és méltányos szabályozása. Abban a pillanatban, t amikor a jogrend a viszonyoknak nem méltányos és igazságos szabályozása, áll a régi római elv: 6, ülése 1933 november 21-én, kedden. summum jus summa injuria. Vagyis ebből az következik, hogy az államnak, a nemzeteknek és a törvényhozásnak az életviszonyokhoz kell alkalmazniuk igazságosan és méltányosan a jogrendet, a régi jogszabályokat félre. kell tenni, mert a nemzetnek a megrázkódtatásokat így könnyebben lehet elviselnie. A végleges rendezés ellen főleg pénzügyi körökből, — hogy például csak Nyulászyra hivatkozzam — azzal jönnek elő, hogy a végleges rendezésnek nincs meg a megfelelő időpontja a külföld >jt szempontjából sem. Hát a külföld szempontjára én röviden csak azt mondom, hogyha az adósságtőke leszállításáról van szó — és ez a lényeges pont — ezt a külföld sok tekintetben már nagyon szépen likvidálta akkor, amikor a zálogleveleken igen olcsón túladott. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A külföld tehát már nagyon sok vonatkozásban tudomásul vette azt az árkatasztrófát, amely bekövetkezett. En tehát nem látom olyan borzasztónak a külföldre vonatkozó ezt az érvet. Ellenben még pozitív érveket is látok a végleges megoldás prioritása és^ jobb volta mellett. Azt hiszem, hogy még a pénzügyminiszter úr sem fogja tagadni, hogy ezek a hitelezésre és a gazdatársadalomra vonatkozó intézkedések megbénítják a gazdasági életet. Kérdezem, mi jobb, mi biztosabb a hitelező szempontjából: a megbénított gazdasági élet, vagy bizonyos nyugalom, amely a végleges rendezés által beállt s amely a hitelező számításait is jobban biztosítja és az adós érdekeinek is jobban megfelel? Tovább megyek. Mindaddig, amíg a gazdaadósságok

f terén végleges megoldás nincs, a mezőgazdasági termelés átszervezéséről nem lehet beszélni. Amíg fennáll az a bizonytalanság, amely ma van, addig a termelés átszervezése majdnem lehetetlen, mert hiszen mindenkinek tudnia kell azt, hogy mije van, mije marad, mert csak ekkor tud berendezkedni. Ezért lettem volna híve és ezért adtam volna elsőbbséget a végleges rendezésnek. Ezt is félreteszem és azt mondom, nézzük, hogy iaz ideiglenes rendezés jó-e, kielégítő-e? Általában két szempontot helyeznek előtérbe. Gondolom, a pénzügyminiszter úr is mondotta, amikor beterjesztette javaslatát, beszédében. — nem itt a Házban, hanem a pártértekezleten — hogy két esztendeig biztosítja a nyugalmat és előkészíti a végleges rendezést, sőt nemcsak hogy előkészíti, hanem még pozitíve elő is segíti. Nagyon sajnálom^ de én egyik szempontot sem látom. t Nem látom a nyugalom megteremtését. Miért? f Erre még beszédem végén, a konklúzióban rátérek. Nem teremti meg a nyugalmat azért, mert az én meggyőződésem az, hogy a gazdaadósok 5*5 százalékos kamatot nem fognak tudni fizetni, és hogy a védett birtokok tulajdonosai sem fogják tudni megfizetni a 4, illetőleg 4+1, sőt még valami kis tört százalékot, és ha nem fizetik meg, mi történik? Elárverezik a birtokát. Még rosszabb lesz tehát a helyzete, mint az egyéves moratórium alatt. En tehát nem látom a gazda védettségét, vagy nyugalmát semmiféle szempontból, sőt nagy nyugtalanságot látok a nem gazdatársadalom részéről, értve alatta az áruhitelezőket, kereskedőket és így tovább. De nyugtalanságot látok magának a gazdatársadalomnak részéről is

% Miért? Azért, mert azt mondják, hogy^ kategorizálnak akkor, ha kedvezmények adásáról van szó, a terheket pedig mindnyájan fogjuk viselni, mert hiszen az állam vállalja a terheket, így tehát a nyugalom a lelkekben nem áll helyre.