Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-216
84 Az országgyűlés képviselőházának i Árvay rendődfőfelügyelő úrhoz, aki ott állt kordontvonó rendőrei élén, anélkül, hogy a füleootját is megmozgatta volna erre az incidensre. A nevezett úr engem, me.lesleg megjegyezve, személyesen is ismer, azt is tudta tehát, hogy képviselővel tortént az eset. Átadtam neki a iát, mondván: Lttta-e, hogy ezt a darab fát felém dobták? Erre jelentette csak ki a főfelügyelő úr, a rendőrök felé iordulva, hogy: «Aki pedig ezentúl hajigá_, azt le keil fogni.» (Mozgás a baloldalon.) «Ezentúl hajigál»... (Zaj a jobboldalon.) Megjegyzem, hogy azon a heiyen meglehetősen szűkre vo t vonva a kordon, ezek a tüntetők a gyalogjáró mellett oda voltak szorítva és nem voitak olyan sokan, hogy az ott álló két-három rendőr ne tudta vo.na megállapítani, hogy ki dobott egy hasáb fát, vagy akármit. Az ellenben természetes, hogy nem akadt gazdája a cselekménynek és most már igazán bottal üthetjük az illető nyomát, azzal a bottal, amellyel inkább őt kellene jól elrakni. A rendőrségnek ezt a passzív magatartását annál kevésbé értem és annál kevésbé tudom elfogadhatóvá és menthetővé tenni, mert nemcsak az én személyemről van szó, hanem, mert ott tudvalevőleg, mint azt a mai lapok is megírták — a valóságnak megfelelően, — a vacsoráról ketteséve', hármasával és egyedül távozókat, mindenesetre hölgyeket is, öregurakat, katonatiszteket, papokat mind a legsúlyosabb sértegetésekkel illették ezek a magukat egyetemi hallgatóknak mondó egyének. (Griger Miklós: Itt Budapesten! Kommunista eszmék!) Ezt nem lehet megállapítani, az indexüket nem láttam, de ez a csürhe, más szó erre nincs, bocsánat a nem parlamentáris kifejezésért.. . Elnök: Tessék parlamentáris kifejezéseket használni. Gr. Apponyi György: Az elnök úr figyelmeztetését köszönettel tudomrsul veszem és előre bocsánatot kértem a kifejezésért. Tisztelt k p viselőtársaim meg fogják érteni, hogy nehéz itt a parlamentben megfelelő jelzőt találni azoknak jellemzésére, akik békésen sétáló polgárokat nyugodtan inzu tálhatnak, nyugodtan gorombáskodhatnak velük, nyugodtan hajigálhatnak hasábfákat feléjük, a rendőrség jóindulatú semlegessége mellett. Többet mondok, jobb lett volna, ha nem is lett vo na ott a rendőrség ilyen körülmények között. (Ügy van! a baloldalon.) Mert ha nem lett volna ott rendőr, akkor ezeket a suhancokat el tudtuk volna látni. Ott, a Vigadóban ezerötszáz ember vett részt ezen a vacsorán, akik között legalább ezer kormányképes mellkassal rendelkező férfi volt. Ha a rendőrség nem lett volna ott, magunk csináltunk vo na rendet, akkor megköszönték volna ezek a rendőrség jóindulatú semlegességét élvező fiatal urak azt a rendcsinálást, amelyet mi végeztünk vo'na ott. Az ember azonban a rendőrségben bízik és akkor ilyeneknek van kitéve. Ez az eset annyival is felháborítóbb, mert tudvalevő, hogy a budapesti rendőrség ott, ahol rendcsinálásról van szó, rendesen hivatása magas'atán szokott állni. (Györki Imre: Qtt, ahol munkásverésről van szó! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy az ilyén megjegyzésektől tartózkodjék! (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képvise-ő urak maradjanak csendben. Gr. Apponyi György: Nem két-háromszáz éretlen és fegyelmezetlen suhancot, (Zaj. — Elnök csenget.), de fegyelmezett, megszervezett ezer főnyi tüntető társaságokat is percek alatt 16. ülése 1933 november 21-én, kedden. széjjel tud oszlatni a rendőrség és percek alatt ki tudja szedni azt a pár iőcsahost közülük, akiket azután előállítanak a rendörségre. (Malasits Géza: Abinyszor munkástüntetés van!) Csak arra utalok, hogy próbálta voina meg bárki a kormánypárt multheti tattersalii zászlóbontó ünnepén (Homonnay Tivadar: Parancsszóra vonultak fel!) az elvonu ók felé csak azt kiáltani, hogy: Abcug Gömbös! — Györki Imre: Éljen Gyula király!) Hogy mi történt volna, annak eldöntését a t. kormánypárti képviselőtársaim íté őképességére bízom. (Homonnay Tivadar: Tűzoltók ezt nem kiabálják! — Griger Miklós: Majd megmutatjuk az uraknak!) Elnök: Kérem, képviselő úr, mérsékelje magát. (Griger Miklós: Majd megmutatjuk! Szabadság, vagy halál! Nem tűrjük! Tessék tudomásux venni!) Griger képviselő urat rendreutasítom. Kérem, maradjon csendben a képviselő úr. Gr. Apponyi György; Amikor egy ünnepi bankettről békésen távozó polgárokat, akik senkit a vilígon nem provokáltak, nyugodtan inzultálhatja, nyugodtan sértegetheti, mondom, egy szedett-vedett suhancokból, taknyosokból (Derültség.) — bocsánatot kérek a kifejezésért — á ló társaság... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, tessék tartózkodni imparlanientáris kifejezések használatától és tessék mentelmi jogának megsértését bejelenteni. (Zaj. — Felkiáltások bali felől: Asszonyokat inzultáltak! — Homonnay Tivadar: TJj stílus! — Elnök csenget.) Gr. Apponyi György:... akkor megrendül a jogrendbe vetett bizalmunk. S ez a városnak éppen azon a részén történt, amely a most államilag agyontámogátott és agyonreklámozott idegenforgalomnak a középpontja: a dunaparti nagyszállodák vidékén, láhol megtörtént többek között az, hogy egy, a f , Hungáriába igyekvő külföldi társaságot molesztáltak s egy külföldi hölgynek, aki azt sem tudta, miről van szó, a haját cibálták meg, úgy cibálták ki a taxijából. (Felkiáltások a balközépen: Hallatlan!) Amikor ilyen dolgok történtek, akkor azt hiszem, t. Ház, indokolt, hogy ezt a kérdést itt a Házban szóvá tegyem, aminthogy részletesebben és bővebben szóvá is fogom tenni egy, a holnapi interpellációs napon előterjesztendő interpellációmban. Ma csak azt akarom leszögezni, hogy mentelmi jogom megsértése igenis, megtörtént ismeretlen tettes által, de megtörtént közvetve azáltal a rendőrfelügyelő által is, aki ott jelen volt és nem akadályozta meg azt, amit az előzőkben szóvá tettem, illetőleg nem gondoskodott arról, hogy a következő pillanatban már a főkapitányságra vigyék az illető suhancot. Annyira nem gondoltak erre, illetőleg nem gondoskodtak arról, hogy ez az eset meg ne ismétlődhessék, hogy az én utánam 10 perccel vagy negyedórával később arra menő Pallavicini György képviselőtársamra szintén éppen azon a helyen ugyancsak egy hasáb fát dobtak és nagy a gyanúm, hogy ez is éppen az a darab fa volt, amelyet reám dobtak. Hogy hogyan került ismét az illető céldobó kezébe, azt nem tudom. A céldobó is valószínűleg ugyanaz volt, mert Pallavicini György képviselőtársamat ugyancsak nem találta el, ugyancsak rosszul célzott. {Malasits Géza: Visszavitték az elvesztett tárgyat!) Képviselői mentelmi jogomnak megsértése nem a legsúlyosabb pont ebben az egész kérdésben. En csak ezt a formát választottam, hogy már ma, az eset megtörténte után az első
