Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-215
66 Àz országgyűlés képviselőházának 21 nya is, hogy a megfelelő előfeltételek teljesítése után csak a végrehajtás alá vonást akadályozza, de nem a perlést. Sajnálom, hogy az igazságügyminiszter úr nincs itt. Ez a kérdés nagyon sokszor szóbakerült pártunkban, annak földmívelésügyi csoportjában és közgazdasági bizottságában. Tudniillik nem elég az, ha én csak árverési tilalmat statuálok, közben azonban valósággal művészi mechanizmussal szaporodnak a költségek. Hiszen látom azt, hogy 4—5000 pengős összegből, annak ellenére, hogy árverési tilalom alatt áll, 7—8—9000 pengős végösszegek származnak. Azt hiszem, ügyvéd- és jogászbarátaim is koncedálják talán, hogy ezen a téren is kellene csinálni valamit. Az eddigi rendeleti szabályozások egyik hiányát abban is láttam, hogy a zálogleveles kölcsönökre az intézkedések nem terjedtek ki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Most is hiányzik a rendeletből. A rendelet úgynevezett méltányossági szakasza, a 21. §, amely tudvalévőlég elemi károk esetén egyes bírói cselekmények elhalasztására úgyszólván minden gazdaadós részére lehetőséget nyújt, egyenesen expressis verbis kimondja, hogy «a halasztást nem lehet megadni olyan követelések érvényesítésével szemben, amely záloglevelek vagy kötvények kibocsátásának alapjául szolgálnak». Mindenesetre nagyon szeretném, ha a mélyen t. pénzügyminiszter úr majd felszólalásában ebben a tekintetben ismertetné velünk azt, hogy a törlesztésesjiölcsönök kérdésében micsoda tervek, micsoda elgondolások foglalkoztatják a kormányt. Mert nagyon jól tudom, hogy a gazdaközönség igen széles rétegeit nagyon érdekli ez a kérdés. Itt van azután az úgynevezett közfelügyelet, a hitelezői felügyelet kérdése. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) A hitelezői felügyeletnél vagy a közfelügyeletnél igen ügyelni kell arra, hogy az orvosság ne legyen rosszabb a betegségnél és hogy ennek költségei minimális mértékűek legyenek, illetőleg, ha lehetséges, hogy ezeknek a költségeknek a gazdákat terhelő részét a pénzügyminisztérium által megállapított alapok viseljék és így a gazdaadós részére a felügyelet költségmentes legyen. Amellett azt szeretném, hogy amidőn a felügyelő megy ki az eladósodott gazdákhoz, az ne legyen bankember, (Helyeslés.) hanem lehetőleg ragaszkodnám ahhoz értő ember menjen ki. (Helyeslés a jobbolhoz értő ember menjen ki. (Helyeslés a jobboldalon.) akkor is, ha az az ember a hitelező érdekét iképviseli, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert ímeg vagyok győződve arról, hogy egy gazda sokkal jobban fogja képviselni a hitelező érdekét is, mintha a földhöz nem értő amatőröket bocsátanak rá a gazdákra. Felvetem azt a gondolatot, méltóztassék egy nyilvánköny vet szerkeszteni, ahol legalább 200—250, a mezőgazdasági kamarák részéről kijelölt gazda soroltassék fel és köteleztessék a hitelező arra, hogy hitelezői ellenőrt csakis ebből a földmívelésügyi minisztériumban elfekvő névjegyzékből választhat. Ez gyakorlati kérdés, de nemcsak gyakorlati kérdés, hanem a gazdazaklatásoknak és gazda-nyugtalanításoknak egész lavináját könnyen indíthatja meg, ha erre a kérdésre nem gondolunk. Még egy felvilágosítást szeretnék kérni az igen t. pénzügyminiszter úrtól. Ebben a rendeletben a 13. §-nak 3. bekezdését — őszintén megvallva — nem értem. (Egy hang a baloldalon: Más sem érti!) A rendelet a .következőket mondja. (Olvassa): «Ha az adós az Országos "K ülése 193$ november 17-én, pénteken. Központi Hitelszövetkezet valamelyik tágszövetkezetének az adósa, és az Országos Központi Hitelszövetkezet tanúsítja, hogy az adós addig nagyobb fizetéseket teljesített, mint amilyen mértékű fizetéseket a 6., illetőleg a6. i megszab és hogy az adós teljesítőképessége azóta nem rosszabbodott, az adós szolgáltatásait az Országos Központi Hitelszövetkezet tagszövetkezetével szemben az előbbi bekezdés értelmében fel kell emelni, ha csak az adós az Országos Központi Hitelszövetkezet nyilatkozata tartalmának helytelenségét ki nem mutatja.» (Meskó Zoltán: Ez csak elég világos.) Érdeklődtem a földmívelésügyi minisztériumban és más tényezőknél is ennek a szakasznak értelme iránt. (Zaj balfelől.) Nem tételezem fel, hogy ez a dolog úgy legyen, ahogy a maga brutális világosságában előttünk, jetfentkezik, mert nem tudom elképzelni, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, amely igen közel van a szívemhez, az adósa rosszabb helyzetbe hozassék, mint a szatymazi vagy nem tudom micsoda kis helyi pénzintézetnek kliense. (Meskó Zoltán: Miért nem megy mindjárt a Dob-utcába 1 ?) Ez a szakasz mindenesetre felvilágosításra szorul és éppen a szövetkezeti presztízs szempontjából nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék erre vonatkozólag a megfelelő felvilágosítást megadni. Nyulászi János, a Tébe igazgatója éppen a tegnapi nap folyamán megállapította azt, hogy ennek a rendeletnek végrehajtásánál fő a jószándék. En aláírom ezt a megállapítását, mert nem a paragrafusok fontosak, hanem fontos a jószándék, (Ügy van! jobbfelol.) és pedig a jószándék a hitelintézeteknél, de, hangsúlyozottan szeretném eláhúzni, a jószándék az adósoknál is. Ha ezek a jószándékok találkozni fognak, akkor meg vagyok győződve arról, hogy ezt a rendeletet nagyon becsületesen fogják végrehajtani és hogy ez a rendelet az egész ország közgazdasági éLetére kihatólag üdvös, komoly eredményre fog vezetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Felvetődhetik most már az a kérdés, hogy vájjon a kormány és a magyar agráriusok azt hiszik-e, hogy, ha két évre nyugalmi állapotba hozták a gazdaadósságok kérdését, ezzel már el is intézték a mezőgazdasági válság problémáját? Azt hiszem, Györki t. képviselőtársam is felvetette ezt a kérdést, az ellenzéki oldalon ülő urak közbeszólásaiban is hallottam olyan hangokat megpendíteni, hogy most már a kormány nyugalomba fog vonulni, miután megcsinálta a gazdaadósságok rendezését és hogy akkor mi lesz a gazdasági élet többi nagy problémáival? (Zaj a baloldalon. — Meskó Zoltán: Ne küldje nyugdíjba! Nagyon fiatalok még. — Elnök csenget.) Mi a világért sem gondoljuk azt, hogy a gazdaadósságok rendezésével most már összes feladatainkat teljesítettük. Ezt mutatja a földmívelésügyi miniszter úr tegnapelőtti nagyszabású beszéde, amelyből a magyar kormány új agrárpolitikájának körvonalai bontakoztak ki. Ennek az új agrárcélkitűzésnek tengelye: a belső mezőgazdasági árszínvonal lehető emelésével a gazdákat újból vásárlóés fogyasztóképessé, fizető- és hitelképessé tenni. (Andaházi-Kasnya Béla: Erre megint gyáripari hetet csinálnak! — Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék a kartelleket megfogni! Nem bqlettáyal kell segíteni!) Elismerem Farkas Géza régi kombattáns barátomnak az álláspontját, hogy a termelési költségek oldalán kell segíteni, (Farkasfalvi Farkas Géza: Gazdasági
