Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

454: Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. és a kormányelnök megállapodnak bizonyos nagy elvi kérdésekben és nem tudom elképzelni, hogyan lehetséges az előadói széfből ellentétes álláspontot elfoglalni a kormányzattal szem­ben vagy fordítva, mert a miniszterelnök úr. mint mondtam, elbocsátásokat akar, az elbo­csátások konzekvenciája pedig a nyugdíjter­hek emelése, Ha azonban már a nyugdíjterheknél va­gyunk, akkor azt is meg kell állapítanom, hogy az igen t. egységes pártnak illusztris vezérszó­noka azt mondta, hogy a nyugdíjterhek 57%-át teszik ki a budgetnek. (Berki Gyula: Nem azt mondottam, hanem azt. hogy a személyi terhek tesznek ki ennyit!) Bocsánatot kérek, igaza van a képviselő úrnak, az összes személyi ter­hek, a nyugdíjasok és ténylegesek fizetése tesz­nek ki szerinte 57%-ot. Az előadó úr pedig azt mondotta, hogy ez 50%-ot tesz ki. Én bátor va­gyok a képviselő úrnak és az előadó úrnak szíves tudomására adni, hogy egyiknek sincs igaza, mert a teher sem 57%, sem pedig .50%, hanem 52-2%. De ez nem fontos. (Berki Gyula: Számítson utána a képviselő úr!) Legyen nyu­godt t. képviselőtársam, ma délelőtt háromszor ellenőriztettem önmagamat. Ha én valamit itt mondok... (Bródy Ernő: Egyezzünk ki uraim! —- Berki Gyula: Nem érdemes! Ezen a 2%-on kár vitakozni!) Én csak a pontosságot szeretem és szeretem azt, ha az előadói székből és más kompetens helyről a tényeknek megfelelően ad­ják elő a kérdéseket. Ezt a törvényjavaslatot lelketlennek és szívtelennek tartom és csodákozom a kormá­nyon, amiért ezt a javaslatot benyújtotta. Az állam budgetje szempontjából ugyanis nem volt érdemes azért a 3V2 millió pengőért ilyen nagy költségvetésben százezrek és százezrek vitális érdekeit érinteni, de nem volt szükséges morális szempontból sem, hogy az igen t. kor­mány ezt a javaslatot a Ház elé hozza, pláne a mai időkben. Minthogy sem ezt a törvényjavaslatot, sem benyújtásának idejét nem tartom alkalmasnak és célszerűnek, a következő határozati javasla­tot nyújtom be. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. — olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a magyar kirá yi kormányt, hogy a r jelen törvényjavas­latot, mivel ennek a költségvetés egyensúlyba­hozatala szempontjából pénzügyi jelentősége nincsen arányban azzal a gazdasági és morális kárral, amelyet a tényleges és nyugdíjas köz­szolgálati a'kalmazottak tízezreinek közvetle­nül, az iparnak, kereskedelemnek és termelés­nek pedig közvetve okoz és mert a törvény­javaslat a maga állásfosztó jellegénél fogva ki­hatásaiban egyes állami igazgatási ágaknál, mint pé'dául a vasútnál is, a személy- és va­gyonbiztonság körüli szolgálatot aláássa, vonja vissza.» (Helyeslés balfelől.) Igen t. Ház! Őszintén megvallom, nem sok reményem van rá, hogy a kormány ezt a tör­vényjavaslatot a mai stádiumban visszavonja. Minthogy azonban ezt nem remé'em, pártom, a Keresztény Gazdasági és Szocialista Párt, valamint azon ellenzéki képviselőtársaim nevé­ben, akik ebben a kérdésben velünk egyenlő álláspontot vallanak, a házszabályoknak min­den eszközét igénybe akarjuk venni és fogjuk venni, hogy ettől a feltűnően antiszociá is, örökös bizonytalanságot teremtő és a közalkal­mazottakat elproletarizáló törvényjavaslattól megszabaduljunk, hogy ebből törvény ne Je­gyen ez törvényerőre ne emelkedhessek s ezért képvise'őtársaim nevében névszerinti szavazást fogok kérni az igen t. Háztól. (Helyeslés bal­felől. — Gr. Somssich Antal: Nem lehet gug­golni!) Igen t. Ház! Több mint kétszázezer család figyel ide, hogy mi folyik itt a Házban, mert hiszen több mint kétszázezer család morális és gazdasági érdekeit érinti súlyosan ez a tör­vényjavaslat, a nyugdíjasokat és a ténylegese­ket egyaránt. A nyugdíjasoknál nem csodálko­zom, mert hiszen a régi recept szerint méltóz­tatnak cselekedni. Még a létminimumot sem méltóztanak figyelembe venni ós a legkisebb nyugdíjasoknál is meg van a törvényjavaslat szerint az a lehetőség, hogy ha az igen t. kor­mány kívánja, azoknak a lakbéréc esökkentsék. Minthogy a létminimumot sem ve^zi figye­lembe a kormány, ebben az irányban is egy ha.tározati javaslatot nyújtok be (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a magyar királyi kor­mányt, hogy a havi 100 pengőt meg nem haladó törzsellátási díjak mentesittessenek minden­nemű csökkentés alól.» De a ténylegeseket is melyen érinti ez a javaslat, mondhatnám, moraliter sokkal súlyo­sabban, mint a nyugdíjasokat. Nagy aggoda­lommal nézem ebben a kérdésben a miniszter­elnök úr nyilatkozatát, amely messzebb ment, mint a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bi­zottságban tett nyilatkozata. A miniszterelnök úr ezt mondotta: «At szoktam gondolni, ami a programmomban van.» Sajnálom, hogy az igen t. miniszter­elnök úr nincs itt, de azt mondom neki: rosz­szul gondolta át. Az igen t. miniszterelnök úr rendkívül sokat, sok alkalommal, sok helyütt beszél, a rádió hullámain át és gyűléseken, a parlamentben és a parlamenten kívül és csak csodálkozni tudok azon, hogy nem jutott el hozzá a jajoknak és nyomornak az a hulláma, amely ezt a törvényjavaslatot a Házon kívül­ről ide ebbe a Házba kíséri. A miniszterelnök úr beszédét alig lehetett hallani a nagy vitában az itt lefolyt zajos jelenetek közben. En azt mondom, t. Ház: ha az árváknak és az özvegyeknek a jaja ide el­hallatszana, akiket érint ez a rettenetes, ke­gyetlen, szívtelen, eredményre nem vezető és minden emberi érzésből kivetkőztető törvény­javaslat, akkor ebben a képviselőházban nem lehetne beszélni. (Berki Gyula: Hát az a száz­ezer adófizető polgár, aki ellen folyik az ár­verés? Mit szól ehhez? Nem gondol ezekre?) T. képviselő úr, kérdezem, vájjon azokon az adófizető polgárokon segít-e ez a javaslat? (Berki Gyula: Ez is segít! — Petrovácz Gyula: Dehogy!) Ez a javaslat nem segít, hanem csak arra alkalmas, hogy a társadalmi osztályok kíizé konkolyt hintsen el. A kormányzatnak és pártjának és mind­nyájunknak egyaránt az a kötelességünk, hogy kint a nép között, a gazda társadalomban csök­kentsük az ellenszenvet a tisztviselőkkel szem­ben és nem engedhető, meg az, hogy ezeket a súrlódási felületeket még kiszélesítsük. De ha már a miniszterelnök úrhoz nem jut el a jajok szava, akkor szokásom ellenére 1 egyen szabad egy-két hozzám intézett levélből röviden pár mondatot felolvasni. Csak azokat n részeket olvasom fel, amelyek a parlamenti •1 lemnek megfelelnek, amelyeket a parlamenti hang szerint elő lehet adni. Például Szegedről ezt írják a miniszterelnök úr felé adresszálva (olvassa): «Egész családom hangos zokogásba tört ki. — mondja egy nyolcgyermekes család­aoa — amidőn az újságokból megtudtam, hogy mit tartalmaz a kormány új nyugdíj tervezete. Ez mjveánk nézve egyszerűen megsemmisítő.

Next

/
Thumbnails
Contents