Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

454: Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. és a kormányelnök megállapodnak bizonyos nagy elvi kérdésekben és nem tudom elképzelni, hogyan lehetséges az előadói széfből ellentétes álláspontot elfoglalni a kormányzattal szemben vagy fordítva, mert a miniszterelnök úr. mint mondtam, elbocsátásokat akar, az elbocsátások konzekvenciája pedig a nyugdíjterhek emelése, Ha azonban már a nyugdíjterheknél vagyunk, akkor azt is meg kell állapítanom, hogy az igen t. egységes pártnak illusztris vezérszónoka azt mondta, hogy a nyugdíjterhek 57%-át teszik ki a budgetnek. (Berki Gyula: Nem azt mondottam, hanem azt. hogy a személyi terhek tesznek ki ennyit!) Bocsánatot kérek, igaza van a képviselő úrnak, az összes személyi terhek, a nyugdíjasok és ténylegesek fizetése tesznek ki szerinte 57%-ot. Az előadó úr pedig azt mondotta, hogy ez 50%-ot tesz ki. Én bátor vagyok a képviselő úrnak és az előadó úrnak szíves tudomására adni, hogy egyiknek sincs igaza, mert a teher sem 57%, sem pedig .50%, hanem 52-2%. De ez nem fontos. (Berki Gyula: Számítson utána a képviselő úr!) Legyen nyugodt t. képviselőtársam, ma délelőtt háromszor ellenőriztettem önmagamat. Ha én valamit itt mondok... (Bródy Ernő: Egyezzünk ki uraim! —- Berki Gyula: Nem érdemes! Ezen a 2%-on kár vitakozni!) Én csak a pontosságot szeretem és szeretem azt, ha az előadói székből és más kompetens helyről a tényeknek megfelelően adják elő a kérdéseket. Ezt a törvényjavaslatot lelketlennek és szívtelennek tartom és csodákozom a kormányon, amiért ezt a javaslatot benyújtotta. Az állam budgetje szempontjából ugyanis nem volt érdemes azért a 3V2 millió pengőért ilyen nagy költségvetésben százezrek és százezrek vitális érdekeit érinteni, de nem volt szükséges morális szempontból sem, hogy az igen t. kormány ezt a javaslatot a Ház elé hozza, pláne a mai időkben. Minthogy sem ezt a törvényjavaslatot, sem benyújtásának idejét nem tartom alkalmasnak és célszerűnek, a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. — olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a magyar kirá yi kormányt, hogy a

r jelen törvényjavaslatot, mivel ennek a költségvetés egyensúlybahozatala szempontjából pénzügyi jelentősége nincsen arányban azzal a gazdasági és morális kárral, amelyet a tényleges és nyugdíjas közszolgálati a'kalmazottak tízezreinek közvetlenül, az iparnak, kereskedelemnek és termelésnek pedig közvetve okoz és mert a törvényjavaslat a maga állásfosztó jellegénél fogva kihatásaiban egyes állami igazgatási ágaknál, mint pé'dául a vasútnál is, a személy- és vagyonbiztonság körüli szolgálatot aláássa, vonja vissza.» (Helyeslés balfelől.) Igen t. Ház! Őszintén megvallom, nem sok reményem van rá, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot a mai stádiumban visszavonja. Minthogy azonban ezt nem remé'em, pártom, a Keresztény Gazdasági és Szocialista Párt, valamint azon ellenzéki képviselőtársaim nevében, akik ebben a kérdésben velünk egyenlő álláspontot vallanak, a házszabályoknak minden eszközét igénybe akarjuk venni és fogjuk venni, hogy ettől a feltűnően antiszociá is, örökös bizonytalanságot teremtő és a közalkalmazottakat elproletarizáló törvényjavaslattól megszabaduljunk, hogy ebből törvény ne Jegyen ez törvényerőre ne emelkedhessek s ezért képvise'őtársaim nevében névszerinti szavazást fogok kérni az igen t. Háztól. (Helyeslés balfelől. — Gr. Somssich Antal: Nem lehet guggolni!) Igen t. Ház! Több mint kétszázezer család figyel ide, hogy mi folyik itt a Házban, mert hiszen több mint kétszázezer család morális és gazdasági érdekeit érinti súlyosan ez a törvényjavaslat, a nyugdíjasokat és a ténylegeseket egyaránt. A nyugdíjasoknál nem csodálkozom, mert hiszen a régi recept szerint méltóztatnak cselekedni. Még a létminimumot sem méltóztanak figyelembe venni ós a legkisebb nyugdíjasoknál is meg van a törvényjavaslat szerint az a lehetőség, hogy ha az igen t. kormány kívánja, azoknak a lakbéréc esökkentsék. Minthogy a létminimumot sem ve^zi figyelembe a kormány, ebben az irányban is egy ha.tározati javaslatot nyújtok be (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a magyar királyi kormányt, hogy a havi 100 pengőt meg nem haladó törzsellátási díjak mentesittessenek mindennemű csökkentés alól.» De a ténylegeseket is melyen érinti ez a javaslat, mondhatnám, moraliter sokkal súlyosabban, mint a nyugdíjasokat. Nagy aggodalommal nézem ebben a kérdésben a miniszterelnök úr nyilatkozatát, amely messzebb ment, mint a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozata. A miniszterelnök úr ezt mondotta: «At szoktam gondolni, ami a programmomban van.» Sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök úr nincs itt, de azt mondom neki: roszszul gondolta át. Az igen t. miniszterelnök úr rendkívül sokat, sok alkalommal, sok helyütt beszél, a rádió hullámain át és gyűléseken, a parlamentben és a parlamenten kívül és csak csodálkozni tudok azon, hogy nem jutott el hozzá a jajoknak és nyomornak az a hulláma, amely ezt a törvényjavaslatot a Házon kívülről ide ebbe a Házba kíséri. A miniszterelnök úr beszédét alig lehetett hallani a nagy vitában az itt lefolyt zajos jelenetek közben. En azt mondom, t. Ház: ha az árváknak és az özvegyeknek a jaja ide elhallatszana, akiket érint ez a rettenetes, kegyetlen, szívtelen, eredményre nem vezető és minden emberi érzésből kivetkőztető törvényjavaslat, akkor ebben a képviselőházban nem lehetne beszélni. (Berki Gyula: Hát az a százezer adófizető polgár, aki ellen folyik az árverés? Mit szól ehhez? Nem gondol ezekre?) T. képviselő úr, kérdezem, vájjon azokon az adófizető polgárokon segít-e ez a javaslat? (Berki Gyula: Ez is segít! — Petrovácz Gyula: Dehogy!) Ez a javaslat nem segít, hanem csak arra alkalmas, hogy a társadalmi osztályok kíizé konkolyt hintsen el. A kormányzatnak és pártjának és mindnyájunknak egyaránt az a kötelességünk, hogy kint a nép között, a gazda társadalomban csökkentsük az ellenszenvet a tisztviselőkkel szemben és nem engedhető, meg az, hogy ezeket a súrlódási felületeket még kiszélesítsük. De ha már a miniszterelnök úrhoz nem jut el a jajok szava, akkor szokásom ellenére 1 egyen szabad egy-két hozzám intézett levélből röviden pár mondatot felolvasni. Csak azokat n részeket olvasom fel, amelyek a parlamenti •1 lemnek megfelelnek, amelyeket a parlamenti hang szerint elő lehet adni. Például Szegedről ezt írják a miniszterelnök úr felé adresszálva (olvassa): «Egész családom hangos zokogásba tört ki. — mondja egy nyolcgyermekes családaoa — amidőn az újságokból megtudtam, hogy mit tartalmaz a kormány új nyugdíj tervezete. Ez mjveánk nézve egyszerűen megsemmisítő.