Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
426 Az országgyűlés képviselőházának 22 h. ülése 1933 december h-én, hétfőn. Gömbös nem csupán képviselő, hanem miniszterelnök is!) Homonnay Tivadar képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Griger Miklós: Hol van az egységespárt? Festetics, a fajvédő!) Csendet kérek, képviselő úr. (Griger Miklós: Halljuk a horogkeresztes Festeticset! Hol van? — F. Szabó Géza, közbeszól. —Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! — (F. Szabó Géza újra köbeszól.) F. Szabó Géza képviselő urat kérem, foglalja el helyét és maradjon csendben. (Griger Miklós: A horogkeresztes Festetics hol van? — Esztergályos János: Festetics fel volt iratkozva ellene!) Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Esztergályos János: Festeticset eltanácsolták!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. (Tobler János: Mondjanak egy viccet!) Tobler képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj.) Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Végtelenül sajnálom ..., (Nagy zaj. — Propper Sándor: Nem lehet védelmezni a javaslatot? — Dinich Ödön: Ki védi a javaslatot? — Homonnay Tivadar közbeszól.) Elnök: Homonnay képviselő urat rendreutasítom. (Fábián Béla: Végre őt is rendreutasítják! Tíz évig ült itt!) Fábián Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben., (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! A jegyző úr felhívása, megvallom őszintén, meglepetéssaerűen érintett, (Zaj a hal- és szélsőbaloldalon.) mert nem gondoltam, »hogy az igen t. többségi párt második szónokképpen már magát a miniszterelnök urat állítja be. (Derültség balfelől. — Esztergályos János: A szónokot eltanácsolták!) Csak végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr, miután a parlamentnek egy fenyegetést adott, eltávozott és mi erre a fenyegetésre voltaképpen nem is válaszolhatunk., A miniszterelnök úr szembeállította a mostani középeurópai állapotokat és kilátásba helyezett bizonyos ütemesebb haladást abban az esetben, ha a parlament viccelődik, mint ahogy a miniszteer'lnök úr mondotta. (Zaj a bal- és szélsőhaloldalon. — Dinich Ödön: Hátraköti a sarkát à parlamentnek!) Az én meggyőződésem szerint a miniszterelnök úrnak ez a fenyegetése először is indokolatlan volt, másodszor jogtalan volt. (Ügy van! Ügy van! a hal- és szélsőbáloldalon.) Indokolatlan volt azért, mert soha még törvényhozás nagyobb türelemmel a kormány iránt és kormánytehetetlenség iránt nem volt, mint ez a parlament a miniszterelnök úrral szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ellenzéki pártok is csepegnek a loyalitástól és mindenki biztatja a miniszterelnök urat, hogy ezekben a mostani nehéz időkben végre vegye elő azt az eltakart temperamentumát és cselekedjék., (Zaj és mozgás a báloldalon. — Griger Miklós: Pedig népszerűtlenebb kormány még nem volt, mint ez!) De a miniszterelnök, úr megállapítása jogtalan is. Ez idő szerint még Magyarország, legalább papiroson, alkotmányos állam. (Rassay Károly: Van még egy pár itt Európában!) A miniszterelnök úr a végrehajtóhatalom feje. Az alkotmányt pedig — állítjuk — la miniszterelnök úrnak minden fenyegetése ellenére is meg fogjuk védelmezni, vele szemben is, (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) ha (kell, egészen a vérpadig elmegyünk az alkotmány védelmében. (Rassay Károly: Bethlen is demokráciát hirdet Londonban! — Homonnay Tivadar: Es parlamentarizmust!) Abban azonban igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy nincs társadalmi osztály, nincs foglalkozási ág, amely ne szenvedne, tehát a szenvedések harmóniáját kell biztosítani ebben az országban, mert mindnyájunknak áldozatot kell hozni. (Rassay Károly: Ez a pont hiányzik a nemzeti munkatervből!) Ha azonban a szenvedéseknek harmóniában kell lenniök egymással s ha mindnyájan szenvedünk, akkor két kérdéssel kell tisztában lennünk. Az egyik az, hogy miért szenvedünk? Mi minden takarékossági intézkedést szívesen látunk (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és legyünk akár köztisztviselők, akár gazdák, akár iparosok, akár kereskedők, akár munkások, mindnyájan szívesen szenvedünk, ha azt látjuk, hogy a szenvedésnek értelme van, ha látunk koncepciót, amely a helyzetet mégis 'bizonyos fokig szanálni tudja és amely ebből a súlyos veszedelemből bennünket kiemel s ha a szenvedések terén is látunk igazságosságot és nem azt látjuk, hogy a kisebbnek, a társadalomra kevésbbé fontosabbnak, vagy a kevés'bbé erősnek több jut a szenvedéshől, mint azoknak, akiknek helyzete talán a mai viszonyok között más. A miniszterelnök úr azután a 2. $ védelmében megemlítette a minisztériumokat és beszélt (Rassay Károly: Súlyos kritikát mondott róla!) az úgynevezett igavonókról és az ott lévő dologkerülőkről. (Rassay Károly: Amerikázókról!) Abban tényleg igaza van a r miniszterelnök úrnak, hogy ezeket az amerikázó és nem dolgozó tisztviselőket — ha vannak ilyenek — ki kell küszöbölni. (Rassay Károly: Vagyunk itt olyanok, akik közelebbről ismerjük azokat a minisztériumokat!) Az ilyen tisztviselők azonban nagyon is kivételek, (Rassay Károly: Ügy van!) mert a minisztériumi tisztviselők többsége — nagyon jól tudjuk mindnyájan — éjszakákat dolgozik keresztül. (Rassay Karoly: Azoknak a tisztviselőknek nincs módjuk anynyit vadászni, mint a miniszterelnök úrnak!) De, mélyen t. Ház, ha ezeket a tisztviselőket ki akarják küszöbölni, — ha vannak ilyen dologtalan, amerikázó tisztviselők — erre megvan a fegyelmi eljárás, az ilyen embereket kötelesség nem teljesítés címén ki lehet emelni. Ezért vészszakaszokat beállítani egy új törvénybe nem szükséges, mert a magyar törvényes rendelkezések között mindig volt szakasz, melynek alapján a dologkerüJő tisztviselővel el lehetett járni. (Rassay Károly: A minisztertől függött a kinevezése!) A kinevezés, szelekció a minisztertől függ, tehát az ilyen dologkerülő emberek kihagyására mindig megvan a mód. Én azonban, mélyen t. Ház, inkább attól félek, hogy e vészrendelkezések és e vészeljaras folytán majd az a helyzet fog előállni, hogy az egyik rezsim elkergeti a neki nem megtelelő egyént (Rassay Károly: Ügy van!) és majd, ha véletlenül egy politikai váltógazdasag iog bekövetkezni, a másik rezsim visszalépteti es visszanevezi az előbb «alkalmatlan» egyéneket. Ha azonban az a bizottság, amely^ ezt a dolgot intézi, megint függni fog a kormányzati hatalom birtokosától, akkor az ki fogja állítani, sajnos, — ha úgy kívánja a hatalom feje — az ellenkező, az alkalmasságot bizonyító tanúsítványt is. Mert amíg a tisztviselőnek a szolgalati pragmatikát nem adják meg, addig a tiazt : viselő a legfüggőbb tényező a magyar állami életben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Berki Gyula igen t. képviselőtársam azt mondotta beszédében: ne felejtsük el, hogy, a falvakban a közalkalmazottak voltaképpen népszerűtlenek is. Igaza van képviselőtársamnak,
