Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
424 Az országgyűlés képviselőházának 2, ezen az úton fogjuk elérni ezeket a célokat, hanem csak akkor, <ha a termelés összes tényezőit tekintetbe vesszük, mert egyik a másikat nem nélkülözheti. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Méltóztatott említeni például a nagyipart. Aki a magyar gazdasági életet ismeri, tudja, hogy az utolsó években a nagyipar és általában a magyar ipari termelés de facto lényeges lépésekkel ment előre. (Ulain Ferenc: Jó nagy tejfelt szedett le! — Propper Sándor: Nagyon lényegesen leszállították a munkabéreket.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömöbös Gyula miniszterelnök: Azt hiszem, igen t. Ház, ha nemzetközi helyzetünket nézzük és felismerjük azt, hogy Nyugat &s Kelet kapujában vagyunk, — nyugati irányban elsősorban mezőgazdasági, keleti irányban pedig elsősorban ipari vonalon van exportlehetőségünk, — akkor azt kell mondanunk, hogy mindkét termelési ág fontos, — annál inkább fontos, minél több magyar ember fog itt a Duna medencéjében élni. Hiszen Magyarország jelenlegi néprajzi és gazdasági struktúrájánál fogva nem kizárólag agrárország, hanem ipari termelése is már lényeges tényezője a nemzetközi termelésnek. Amikor a nagyiparról beszélünk, akkor a kartellt szokták emlegetni. Megjegyzem, nem vagyok a kartell védelmezője. Ismétlem, nem vagyok védelmezője, de mint miniszterelnök, tartozom mindenfelé az igazságot érvényesíteni. A kartell-kérdés az utóbbi években politikai jelszó lett. (Zaj. — Propper Sándor: Sajnos, nagyon is gazdasági! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rassay Károly: Onnan a túlsó oldalról sokat hallottuk! — Kun Béla: Tönkretették az agrártársadalmat. — Zaj.) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Akármilyen szempontból méltóztatnak ezt a kérdést taglalni, én a magam álláspontját leszek bátor leszegezni. Amikor a Házban mint miniszterelnök bemutatkoztam, azt mondottam, ezt ki is akarták figurázni természetesen, hiszen Magyarország az élcek országa, (Egy hang a baloldalon: Ez is jó vicc!) a negativ irányban szellemes emberek országa, (Propper Sándor: A miniszterelnök úr sem hagyja magát, mondott már sok viccet! — Zaj.) azt mondottam, szövetkezhetne például 3 vagy 4 ember azzal a szándékkal, hogy az árakat leszállítsa. Az emberi természetből természetesen az ellenkező következik. Nem a kartelleken van a hangsúly, hanem az árakon. (Zaja bal- és szélsőbaloldalon.— Felkiáltások balfelől: Ez az! Azért van kartell!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kun Béla: Ez szójáték! — Propper Sándor: Azért van a kartell, hogy emelje az árakat! Nem teadélutánokat rendez! — Kun Béla: Ardiktatúrát a kartellárukra! — Zaj a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Haz! (Halljuk! Halljuk!) A kartellt én nem védelmezem. Azt méltóztatnak mondani, hogy azért van a kartell, hogy az árakat emelje, (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) ha nem méltóztatnak megvárni, míg megmondom a y éget, nem is fogjuk tudni egymást megérteni. (Halljuk! Halljuk!) A kartell jelszó, ezt újból hangsúlyozom. A hangsúly az áron van. Ha a kartell azt célozza és a kormány intencióival szemben a többi termelési ágak rovására olyan ar.4. ülése 1933 december U-én } hétfőn. politikát folytat, amely árpolitika nem felel meg a gazdasági erőtényezőknek, (Felkiáltások a hal- és a szélsőbaloldalon: Ez így van!) mint például egyik-másik ilyen kartell, (Egy hang balfelől: A tejkartell!) lakkor a kormánynak kötelessége azzal a kartellel szemben eljárni. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbáloldalon: Nem teszi!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Andaházi-Kasnya Béla: De nem teszi!) Andaházi-Kasnya képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Andaházi-Kasnya Béla: Áremelés! — Propper Sándor: A textilkartell!) Csendet kérek, képviselő urak! (Andaházi-Kasnya Béla: A Gyosz.-nál máskép beszélt a miniszterelnök úr!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engem ebben iaf kérdésben sem közbeszólásokkal, sem mással nem lehet más álláspontra kényszeríteni, mert én át szoktam gondolni a,zt, amit hiszek és ami a programmom. Méltóztatnak emlékezni erre, amikor én arról az oldalról bizonyos kérdésekben szélső politikát hirdettem. (Felkiáltások balfelől: Az már igaz! — Halljuk! Halljuk!) Sohasem szégyellem .bevallani a multamat, mert nincs mit szégyelnem, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) de amikor valaki felelős állásba lép, M Ivîï/T K 1 , még Homonnay Tivadar képviselőtársaim is, (Derültség a jobboldalon.) akkor egészen más a helyzet. (Andaházi-Kasnya Béla: Hát vannak olyanok 1 ?) Ezen a helyen az ember nem egyoldalú pártpolitikus, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) hanem a nemzet egyetemes érdekeit kell, hogy szolgálja. Ha tehát a nemzetközi gazdasági helyzetet nézem, ha a pénzügyi világban mutatkozó súlyos viszonyokat nézem nemzetközi vonatkozásukban is, ha az értékesítés krízisét nézem, — nem a termelését, amint Wolff Károly t, képviselőtársam mondotta, hanejm a kis lautarchiáknak következményeképpen jelentkező értékesítési krízist — akkor én azt mondom, bár vérmérsékletem sokkal erősebb ütemre unszol állandóan, hogy mégis akceptálnom kell azoknak a szakembereknek véleményét, akik felelősségük tudatában olyan kiegyenlítő politikát akarnak ma inaugurálni, amelyet magam is helyeslek, amely nem ártalmas semmiféle termelési ágra és nem rontja az ország gazdasági és politikai chance-ait. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Andaházi-Kasnya Béla: Eoyal Tyler más véleményen van!) A Parlament nem lehet az élcek terrénuma- Túlságosan komoly, igen t. Ház, a parlamenti krízisek idejében ennek a parlamentnek a szerepe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En magam állandóiam 'az evolúciót hirdetem. Semmiféle változást nem kívánok a magam részéről, ezt őszintén megmondom, mert én is helyeslem, hogy nem egy embernek a mintájára szabad átalakítani a közéletet, de ha a parlament fontos kérdésekben élcelődne, ha nem objektiv, ha tudat alatt, >vagy más tendenciával maga akarná aláásni a parlament tekintélyét (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.), akkor nem tudom, hogy felelős államférfinak mi kell, hogy legyen az elhatározása. (Nagy zaj a bal- és szélsőoldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Fenyegetés?) Bármilyen nehéz helyzetben vagyunk azonban, nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar parlament megérti a kor szavát. Mint azt már sokszor hangsúlyoztam és nemrég is megállapítottam, azt hiszem, a legutóbbi köitsegve-
