Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 221 hagynám zavartalanul a maguk kulturális munkájában, mert nem nélkülözheti egyetlen államhatalom sem a felekezetek nagy kulturális erejét. És ez most egy közös kérdés. Nem hibáztatom egyetlen felekezetnél sem, ha a maga kulturális érdekeit megvédeni igyekszik, hiszen a, felekezetek államfenntartó elemet alkotnak. Már most a felekezetek tanítóira vonatkozólag — 12.000 tanítóról van szó s bár én most csak a katolikus tanítókról beszélek, ugyanígy beszélhetnek a protestánsok is saját tanítóikról — egy bizottság fogja megállapítani a nyugdíjazás szükségességét, és sorra kidobálják majd a felekezeti tanítókat s nyugdíjba helyezik? Szeretném itt látni a garanciákat a tekintetben, hogy a felekezeteknek beleszólásuk lesz abba, hogy ki nyugdíjaztassák. (Petrovácz Gyula: A miniszter dönt ebben a kérdésben!) Mert végeredményben a miniszter nyugdíjaz. A nyugdíjazás kérdésénél hozzáteszem, — mert objektív elbírálásra törekszem — hogy igenis az állam a,dja a kiegészítést, tehát anyagi terheket vállal, nem közömbös azonban az sem, hogy hogyan cseréli ki a felekezeti tanítókat, hogy hű, tisztességes, felekezeti szempontból és hazafias szempontból is megfelelő tanítókat ne nyugdíjazzon időelőtt. Ha hazafias szempontból aggálya van egy felekezetnek valaki iránt, akkor az első erkölcsi kötelessége ezt az aggályos egyént kilökni a tanítói állásból. Ezt feltétlenül elvárom és tudom, hogy meg fogja tenni minden felekezet. En ezt szupponálom, nincs is okom nem szupponálni. A felekezeti tanítókat most egy hármas bizottság, — és minthogy nem tudom, képviselve lesznek-e benne a felekezetek — végeredményben tehát a miniszter belátása szerint, ki fogja dobálhatni a mi felekezeti tßunítóinkat. Ebben a írettenetési nagyfontosságú kérdésben itt álljunk a bizonytalanság jegyélben? Az igen t. miniszterelnök úr /megint azt fogja mondani, hogy míg ő ott van, nyugodt lehetek. Ezt koncedálom, de ismétlem, hogy -egy kormánynak söm szabad az intézkedéseket a maga testére szabnia, hanem a nemzeti szempont determinálja azokat. A lehetőségek ugyanis arra nézve, ami felett .aggályomat fejeztem ki, fennforognak és a baj megint csak a nemzet kárára következhetik be. A 2. § 2. bekezdésének b) pontjával kapcsolatban a bizottságok összeállítására is ki kell térnem. Van egy hárma» és egy ötös bizottság. Meg vagyok róla győződve, hogy vidéken a legnagyobb nehézségeket fogja okozni -a bizottságok összeállítása, hiszen azok tisztviselők exisztenciája felett fognak ítélkezni. Tartottak is több helyen gyűlést a, köztisztviselők, ahol azt mondották, hogy ez a hármas bizottság ne közülük legyen összeállítva, mert egyik sein akarja a másikkal szemben a felelősséget vállalni annak a nyugdíjazásáért. Az ötös bizottságnál már könnyebb a helyzet, mert az Budapesten lesz a (minisztériumokban, a hármas bizottságoknál azonban a lehető legnagyobb kellemetlenség lesz a bizottságok öszszeállításával kapcsolatban. Az ötös bizottságban benne lesz egy bíró is. Bíró kollégáimnak véleményét tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy ettől a szereptől nagyon félnek. Azt mondják, hogy a négy ember között az az egy közigazgatási bíró nem fogja tudni a maga judiciumát érvényesíteni, mert azt egy felsőbbségi parancs gátolni fogja. En azonban megint objektív bírálatot kívánok mondani, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azért van ott bíró, hogy véleülése 19$3 december 4-én, hétfőn, 419 ményt mondjon! A bíró nem hivatott a, nemzetet irányítani!) Kinek a véleménye lesz döntő: azé az egy bíróé vagy a négy miniszteriális tisztviselőé? De a bizottság működése sem garancia, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A bíró azért van ott, hogy a, miniszter meghallja, mi a bíró véleménye!) A miniszter azonban korlátlanul dönt. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Természetesen!) Mindettől függetlenül nagyon 'helyeseltem azt a javaslatot, hogy ha a két bizottság egyöntetű véleményt mond, a miniszternek azt el kell fogadnia, de ez nies benn a törvényjavaslatban, ezt visszavonták. A bírák véleményét tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy ők nagyon félnek, mert szerintük ebben a,, testületben csak lej aratják magukat anélkül, hogy eredményt biztosíthatnának. Hozzá kell tennem, hogy vannak egyes vegyes bizottságok, ahol bíró és nem bíró van együtt, példának okáért a mérnölki kamarának fegyelmi kérdésekben döntő bizottsága, ahol vannak bírói és egyéb tagok. Sok függ persze attól, hogy milyen annak a bírónak az egyénisége, a maga argumentációját rá tudja-e kényszeríteni a többiekre, de a bírák többsége ettől a szereptől nem vár semmi jót, hanem inkább kockázatot. Tovább menve a nyugdíjak kérdésénél, a lakbérkérdésnél ki kell jelentenem, hogy az elv magábanvéve helyes, (vitéz Gömbös Gyula mi niszterelnök: Abszolúte igazságos!) En objektív alapon bírálom a javaslatot, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Örömmel látom!) Véleményeim szerint ez helyes. Nem mindegy, hogy valaki 15 évig szolgál-e vagy 35 évig, és ha egyszer az illetményeit leosökkentik, akkor a lakbére is csökkenthető, ez logikus. Ezt azonban csak a jövőben való felvételeknél tudnám alkalmazni, azért, mert a jelenlegi tisztviselőket a kötelmek egész sorozata köti mostani lakbéréhez, hogy ne mondjak többet, itt van például családi ház építésének az esete. A tisztviselő a családi házának építésénél belement egy kötelembe mostani lakbérének tudatában, felvett kölcsönt a Lebosz.-tól és egyéb helyeken és most egyszerre máról-holnapra, februártól kezdve lecsökkentik a lakbérét, és azt nem kapván meg eddigi összegében, az ő kötelmi viszonyában a legnagyobb bizonytalanság áll be. Ma stílszerű az, hogy aki tönkremegy, azt (mindig támogatjuk, aki ól és dolgozik, az csak az államhatalom súlyát érzi, a támogatást nem. Aki azonban tönkrement, az jobban érzi a védelmet. Miért dobjuk ezeket az embereket a jogbizonytalanságba? Megint jönnek a pénzintézetek, és majd szanálni fogjuk őket, mert az amortizáció nem fog sikerülni. En felvetettem a pénzügyminiszter úrral szemben a pénzügyi bizottságban, hogy akkor legalább is ehhez képest módosítsák a törlesztéseket úgy a Lebosz.-nál, mint az egyéb intézeteknél. A pénzügyminiszter úr azomban a pénzügyi bizottságban mereven elzárkózott ezelől azzal a kijelentéssel, hogy aki házat épít, annak van mellékjövedelme és majd abból fogja fizetni ezt a törlesztést. En ezt igazságtalannak tartom és ezért megopponálom. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Közben egy rendelet jelent meg!) Nagy megnyugvással veszem, ha jön egy rendelet, mert legalább enyhíteni fogja ennek a különben helyes elvnek ezt a brutális alkalmazását. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Mivel időm lejár, (Felkiállások a baloldalon: Lehet meghosszabbítást kapni!) méltóztas-