Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
410 Az országgyűlés képviselőházának 22 4- ülése 1933 december 4-én, hétfőn. hogy sajnos, amennyiben a gazdasági élet romlani fog, amennyiben a magyar mezőgazdasági termékek és állatok értékesítési viszonyai nem javulnak meg, a kormányzat tovább is kénytelen lesz a magyar állam költségvetését addig a mértékig redukálni, amíg ezt a költségvetést az állampolgárok teherbíróképességével arányba nem hozza. Ezt a redukciót folytatnunk kell minden népszerű szólam ellenére, a megyei és községi életben is. Mélyen t. Ház! Megengedem, hogy ez súlyos feladat, de ez elől a feladat elől nem zárkózhatunk el és miután ez a javaslat e célkitűzések egyik részletét alkotja, a javaslatot bizalommal, a kormány iránti tisztelettel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon, — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! Dinien Ödön képviselő úr a házszabályok 103. §-a alapján mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. A házszabályok értelmében Dinien képviselő úrnak a szót megadtam. Dinich Ödön: T. Ház! A tegnapi nap folyamán engem Algyő községben olyan páratlan inzultus ért, amilyen nem ért még ezideig, amióta a magyar parlament működik, egyetlen képviselőt sem. Ebből kifolyólag szükségesnek találtam, hogy itt bejelentsem, mentelmi jogom megsértését. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A tegnapi nap folyamán Algyő községben meghirdették Kasnya képviselőtársam ^ beszámolóját. Szabályszerűen hirdették meg és csak egy baj volt, az, hogy a község elöljárósága hivatalosan nem értesítette a község lakosságát a gyűlés pontos idejéről. Ennek ellenére is, annak ellenére is, hogy a községben 16 csendőr volt erre az alkalomra kivezényelve, igen szép számban jelentek meg azok, akik hallani szerették volna Kasnya Béla képviselői beszámolóját. Még Szegeden, amikor elindultunk, azt az értesülést nyertük, hogy a beszámolót meg akarja zavarni ugyanaz a társaság, amely minden egyes alkalommal, valahányszor Kasnya Béla képviselői beszámolót tartott valamely községben, a gyűlést megzavarta. Erre hívták fel Kasnya képviselőtársam figyelmét. Továbbá felhívták arra is, hogy igyekezzünk pontosan megérkezni déli 1 órára, mert ha 1 óra után egy perccel érkezünk meg, már nem fogjuk ott találni a hatósági kiküldöttet és ennek következtében nem fogjuk tudni megtartani a gyűlést. Mi igyekeztünk is és háromnegyed 1 órára.megérkeztünk a község mozija elé, amelynek helyiségében a népgyűlés megtartandó volt. Kezdetben a sok csendőrtől kissé elfogultak voltak az emberek, de amikor meglátták az autót, egyre-másra mind sűrűbben jöttek és zsúfolásig megtöltötték a mozit. Végre megérkezett a hatósági kiküldött egy tiszteletbeli főszolgabíró személyében, — ha jól tudom, Seresnek hívják — kinek mi annak rendje és módja szerint bemutatkoztunk. Kasnya képviselőtársam előre bejelentette neki, hogy hivatalosan vegye tudomásul: rendzavarás készül, és ha ilyesmi előfordulna, akkor akadályozza meg. Egyébként pedig, mint Kasnya képviselőtársam mondotta, mi azért jöttünk Algyő községbe, hogy az algyői választópolgárok részére tartsunk beszámológyűlést s azok, akik idejönnek, hogy megzavarják a gyűlést, nem tartoznak a községbe éppen úgy, mint ahogyan nem tartoznak egyéb községek kötelékébe azok, akik azokban a községekben tartott beszámolók alkalmával megzavarták a beszámolókat, (Hegymegi Kiss Pál: Ez a kisteleki különítmény!) Igen, ez az a bizonyos kisteleki és szegedi különítmény ! (Ulain Ferenc: Napidíjas különítmény. A hatalom napszámosai. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dinich Ödön: Amikor az 1 óra elérkezett, pontosan megkezdtük a gyűlést. Az első felszólaló én v.oltam. Beszédem első mondatánál tódult be az a társaság, mintegy húsz^ főből álló embercsoport — akiket a régi gyűlésekről már ismertünk — furkósbotokkal felszerelve. (Felkiáltások a baloldalon: A gyűlésre?) Igen, a gyűlésre. (Rakovszky Tibor: A főszolgabíró nem szólt semmit? — Ulain Ferenc; Talán ő adta nekik a botokat? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr mentelmi jogának megsértését jelenti be. Az esetet a mentelmi bizottság vizsgálja meg és ez a bizottság fogja megállapítani a tényállást. Dinich Ödön: Olyan rövid idő telt el azóta, hogy egészen pontosan visszaemlékszem... (Kabók Lajos: A mentelmi bizottság a mi mentelmi bejelentéseinket másfél év óta nem vizsgálta ki! — Zaj. — Elnök csenget. — Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Azért, mert nem vizsgálják ki a mentelmi ügyeket Î) Kérem a képviselő urat, maradjon csendben. Ne feleseljen az elnökkel! Dinich Ödön: Csaknem szószerint visszaemlékezem azokra a mondatokra, amelyeket a gyűlés feloszlatásáig elmondhattam. Üdvözöltem a megjelenteket a magam, a pártom és kerületem nevében és rámutattam arra. hogy miután a képviselői beszámológyűlés tulaj donképeni tárgya Andaházi-Kasnya Béla képviselőtársam beszéde, én inkább azzal foglalkozom, ami tmost különösen érdekelhet bennünket, nevezetesen azzal, hogy míg mi folytonosan azt panaszoltuk, hogy minden bajunknak Trianon az oka, addig végre megtalálták azt a módot, amellyel az irántunk barátságot mutató nemzeteket meg lehetne nyerni és a parlament két igen érdemes tagja kiment s a magyarság érdekében óriási munkát fejt ki. (Éljenzés a középen,,) Megemlítettem pártunk vezérének, Eckhardt Tibornak nevét, amire zúgó éljenzés volt a válasz, egyetlen ellenvélemény nélkül, de megemlítettem utána az,t is, hogy a másik Angliában járó magyar hazafi és magyar kormánypárti képviselő, Magyarországnak tíz esztendőn át volt (miniszterelnöke, gróf Bethlen István, (Éljenzés a jobboldalon.) aki előtt minden magyarnak le kell emelnie kalapját azért, amit a magyarság- érdekében Angliában tett. (Helyeslés balfelöl, — Andaházi-Kasnya Béla: Ebben nincs ellenzék!) Leemeltem a kalapomat és az én példámat követték a jelenlévő összes algyőiek, akik velem együtt megemelték a kalapjukat Bethlen István tiszteletére. Azt hiszem, t. képviselőtársaim, ezek után igazán neun várhattam azt, ami következett. {Zaj. — Györki Imre: Azért inzultálta a főszolgabíró, mert ezt mondta!) Elnök: Csendet kérek, kéoviselő urak! Kérem, ne zavarják a szónokot! Dinich Ödön: Nem vártam azt, ami ezután következett, mert ezután tört ki az a botrányos jelenet, amelynek vége drámává fajult. Amikor én Bethlen Istvánt ilyenformán aposztrofáltam, az a megjelent 15—16 furkósbotos terrorcsapat éktelen kiabálásban tört ki és abcugolta Bethlent: «Le Bethlennel! Éljen Gömbös! Bethlen István Erdély királya akar lenni!
