Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 U. nagy tömegekben női alkalmazottakat elhelyezni, (Helyeslés a jobboldalon.) amilyen tömegekben látjuk, hogy őket az állami és megyei élet egész vonlailán elhelyezik. En igazán azok közé tartozom, akik nagy tisztelettel vannak a női nem iránt. Jókai Mór azt írja egyik könyvében, hogy az emberiségnek nemcsak a szebbik, de ia jobbik felét is a nők alkotják. Ezt a megállapítását tökéletesen osztom. Nekem Jicellemetlenséget nő ínég nem okozott, de a barátaimról ugyanezt nem merném elmondani. (Derültség és zaj.) Engem tehát semmiféle animozitás ebben a kérdésben necm vezet, tisztán az az elgondolás, hogy — nyiltan megmondom, hat tmár ennyire kíváncsi a; t. túloldal — emlékeztetek egy nemrégen színen lévő színdarabra, amelyben szó volt a templom egeréről. A közélet számos vonalán is elszaporodtak a templom egerei. (Homonnay Tivadar: Az ígéret földjéről is szó volt!) Megengedem, hogy népszerű dolog volna köztisztviselői sirámokat hangsúlyozni, figyelmeztetnem kell azonban t. közbeszóló képviselőtársamat, hogy a köztisztviselői érdekek túlzott kiélezése a köz és az adófizető közönség kárára van

# és közszempontból ártalmas. (Homonnay Tivadar: Téved!) Méltóztassék kimenni az országba, s akkor t. képviselő úr meg fogja állapítani» hogy a mai

1 igen súlyos viszonyok között a köztisztviselői kar és a nép között nincs ímeg az az összhang, amely szükséges volna. Ez a javaslat, ha nem is teljes mértékben, de kissé hozzá fog járulni ahhoz, hogy ia vezető köztisztviselői kar és a nép között az összhang helyreálljon. (Helyeslés jobbfelöl. — Homonnay Tivadar: A képviselő úr kérdezze meg az iparosoklat és a kereskedőket! — Zaj. — Elnök csenget. — Tobler János: Es a köztisztviselő-választók, akiket beterrorizáltak az egységesbe, mit szólnak?) Elnök: A képviselő urat már figyelmeztettem, hogy ne szóljon közbe. Tessék csendben maradni. A képviselő urak feliratkozhatnak és elmondhatják véleményüket. Berki Gyula: A tömegeknek sokszor nincs belátásuk, de egészséges ösztönük van és állítom t. képviselő urak, minden hangulatos köabeszólásuk ellenére, hogy népünk egészséges ösztöne megérzi, hogy iazokait a személyi kiadásokat, amelyek az állami és vármegyei életben jelentkeznek, tovább ebben a mértékben teljesíteni nem tudja. (Ű9y van! half elől. — Petrovácz Gyula: Fel kell emelni. — Tobler János: Nincs taps, képviselő úr!) Nézze kérem, a tapsokat átengedem önnek •.. (Tobler János: Magának úgy isi kevés van!) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: ... annyival is inkább, mivel az olcsó tapsokat mar régen hátam mögött hagytam és azokra nem is pályázom. (Helyeslés jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Mindabból, amit eddig mondtam, három konzekvenciát vonok le. Először: a pénzügyi kormányzat teljesítette a t. ellenzéki képviselő uraknak azt a kívánságát, hogy minden eszközt és módot ragadjon meg az állami költségvetés csökkentésére. (Homonnay Tivadar: Az ellenzék nem mondta azt, hogy ez jogfosztással történjék!) Volt alkalmam a t. közbeszóló képviselő úrnak egy vidéki beszédét meghallgatni. Ott egy földmíves embernek azt mondta: hány hold földje van önnek? Az azt felelte, hogy: harminc. A t. képviselő úr azt mondta: van-e önnek annyi jövedelme, mint az adóügyi jegyző úrnak? A magyar ráfelelte, ülése 1933 december U-én

} hétfőn. 409 hogy: nincs. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon,) Engedjék meg, a vidéken így beszélni, itt bent pedig a köztisztviselői karért epedve szólni, kissé inkonzekvens dolog. (Mozgás a baloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Hol volt ez?) Nagyon jól tudják. A másik konzekvenciám amelyet levonok, az, hogy a kormány ezzel a javaslattal honorálta a t. ellenzéknek azt a másik kívánságát, bogy a közpénztárakból mindenki csak egyféle címen vehessen fel fizetést (Helyeslés bal felől.) s honorálta a t. ellenzéknek azt a kívánságát, hogy állami jogosítványt csak azoknak adjanak, akik az állam részéről valamilyen ellátmányban még nem részesülnek. (Helyeslés balfelöl.) Harmadszor pedig honorálta a kormány az egész törvényhozásnak azt a kívánságát, hogy lehetővé tegye azt, hogy a diplomás fiatalok egy része e javaslatnak az életbe való átvitele után a magyar állami és vármegyei életben alkalmaztassék. (Mozgás a baloldalon.) Előkelő közéleti oldalról felmerült az a gondolat, hogy jennek a törvényhozásnak e javaslattal egy időben meg kell szavaznia a képviselői összeférhetetlenségről szóló javaslatot is. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én pártom nevében kijelentem, — és azt hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk — hogy mi a kormány által előterjesztendő összeférhetlenségi javaslatot bármilyen szigorú formában készek vagyunk megszavazni. (Helyeslés bal felől. — Ulain Ferenc: Hozzák már!) Mélyen t. Ház! A javaslatnak van egy rendelkezése, amely úgy szól, hogy a törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottaira nézve a belügyminiszter úr egy külön rendeletet fog kibocsátani, amellyel szabályozni fogja a vármegyére vonatkozólag e törvényjavaslattal analóg módon azokat az intézkedéseket, amelyeket a vármegyei élet megkíván és amelyek anyagi, vármegyei budgetáris okokból is megvalósíthatók. Nekem az volna a kérésem, hogy mielőtt a belügyminiszter úr ezt a rendeletet kiadja, mutassa be a 33-as bizottságnak. A parlament tagjainak igen jelentékeny része a vármegyei és városi életben nőtt fel. Mi igen jól ismerjük a megyei és városi élet követelményeit, ennélfogva, bár teljes bizalommal vagyunk a t. belügyminiszter úr kiadandó rendelete iránt és feltételezzük, hogy mindazok az intézkedések, amelyek célirányosak, meg fognak történni, mégis helyesnek tartanok, ha a belügyminiszter úr vagy a 33-as bizottságban, vagy a parlamentben (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Itt a parlamentben!) a rendelet kiadása előtt legalább egy nyilatkozatot tenne a tekintetben, hogy melyek azok a főbb alapelvek, amelyek alapján ezt a rendeletet kibocsátani szándékozik. T. Ház! A legutóbbi ülésen az egyik képviselő úr az adóvexaturákkal kapcsolatosan szót emelt és elmondotta, hogy minő rigorózus intézkedéseket tesz a kormány az adók behajtása terén. Mindannyian tudjuk, hogy a kormányzatnak sokszor oly intézkedéseket kell foganatosítania, amelyeket normális körülmények között egyetlen pénzügyi kormányzat sem venne igénybe. A másik oldalon azonban t. Ház, viszomt azt látjuk, hogy amikor a kormányzat az állami budget leszállítása érdekében igyekszik bizonyos intézkedéseket megtenni, akkor a t. túloldal részéről nem részesül a kellő elismerésben, illetve méltánylásban. Mélyen t. Ház! Legyünk tisztában azzal,