Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának £24. eljutottunk a teherbíróképesség legvégső határáig. Nem tagadhatja le senki, hogy a trianoni szerződés következtében Csonka-Magyarország nyugdíjasainak száma megnégyszereződött. A történelmi Magyarországon 34.000 nyugdíjasa volt a magyar államnak, a jelenlegi CsonkaMagyarországon pedig 127.000-re tehető a nyugdíjas közalkalmazottak száma. Ha mindezeket az adatokat figyelembe vesszük, akkor — ha tárgyilagosak kívánunk maradni, — akarva, nem akarva, meg kell állapítanunk, hogy hiába támasztja a t. ellenzék, de a t. adófizető közönség is a kormányzattal szemben azt a kívánságot, hogy az állami költségvetést és a közületek költségvetését csökkentse, ha viszont ehhez a kívánságához neim mellékeli hozzá azt a másik kívánságot is, hogy a személyi kiadásokat csökkenteni kell. Másként nem képzelhető el a költségvetés csökkentése. A t. ellenzék 3 millió pengő megtakarításáról beszél és azt mondja, hogy ezért a 3 millió pengőért nem volt érdemes ezt a javaslatot idehozni. A javaslatot gondosan áttanulmányozva, nekem az a felfogásom, hogy nem 3 millió pengőről, hanem a javaslatnak törvényerőre válása után annak végrehajtásával 6-5, 7 millió pengő megtakarításáról van tulajdonképpen szó. (Petrovácz Gyula: Na! Na! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Idővel ez a helyzet fog beállni. Ez a 7 millió pengős megtakarítás pedig igen tiszteletreméltó, annyival is inkább, mert tudjuk, hogy a kormányzat az állami költségvetés egyéb vonalain is a legmesszebbmenő takarékosságot kívánja érvényesíteni. (Malasits Géza: Például?) Ez nem az én feladatom. Majd méltóztatnak az új költségvetést látni, abban benne lesz. (Gál Jenő: Több lesz a nyugdíj, ha elcsapják az embereket? — Malasits Géza: Csökken a fogyasztás, szaporodik a nyomor!) Nem kicsinyelem le a t. pénzügyminiszter úrnak ezt a törekvését, mellyel a kormány takarékossági politikáját ezen a javaslaton keresztül szolgálni kívánja, de méltóztassanak megengedni, hogy azt az egyéni nézetemet és felfogásomat nyilvánítsam, — amiben, gondolom, politikai barátaim közül sokan egyetértenek velem — hogy e javaslat egyik kiemelkedő pontjának tekintem azt a rendelkezést, amely módot ad a kormányzatnak arra, hogy az egész állami, vármegyei és községi adminisztrációt átszervezze, átfésülje és ez után az átfésülés után ütemesebb munkára tegye képessé az egész állami és vármegyei organizációt. Népszerűségi okokból sohasem tenném azt, hogy tízesztendős felfogásomat megtagadjam. Sajtóban és parlamentben — kikerestem nyolcéves budget-beszédemet, — mindig r azt hirdetem, hogy a legjobb kormány sem képes a maga akaratát érvényesíteni, ha megfelelő vezető tisztviselők nem állanak a kormányzati hivatalokban rendelkezésre. (Egy hang a középen: Nyilvánvaló!) Ez nem bántó kritika, ez egy ténynek a konstatálása. Elvégre 13 esztendeje vagyok képviselő, volt alkalmam^belenézni a magyar állami, vármegyei és községi életbe. Nyíltan és habozás nélkül kijelentem, hogy vannak igenis tisztviselők, akik lelkileg elöregedtek. Ez azt jelenti, hogy nem képesek felfogni a mai kor szükségleteit és ezeknek a szükségleteknek kielégítésére nem is mindig alkalmasak. Nagyon jól tudom, hogy vannak fiatal öregek és vannak öreg fiatalok. Ezekre ülése 1933 december U-en, hétfon. 407 nem is gondolok. Nem szégyen elfáradni a mai körülmények között 10—15 esztendő alatt és nem szégyen, ha vezető pozícióban ma valaki másfél évtized alatt elfárad. Állítom azonban, hogy az élet követelményei ma nemcsak államigazgatási, hanem gazdasági és szociális vonatkozásban is egészen újszerűek, egészen új és új feladatok elé állítják azt a vezető tisztviselőt, amely új feladatoknak helyes megoldásán múlik az, hogy a törvényhozás munkája és a kormányzat tevékenysége úgy vitessék át a magyar életbe, hogy azt a magyar nemzet használhassa és élvezhesse. Ez nem bántó kritika akar lenni, ez csak azt jelenti, hogy mindenkit arra a helyre kell állítani, ahol a maximumot tudja a nemzet számára produkálni. Állítom — és ezt az állításomot senki sem tudja megcáfolni, — hogy a magyar nemzet egyetemes érdekei kívánják meg azt, hogy a magyar állami adminisztrációt az egész vonalon átszervezzük, átfésüljük és a vezető helyekre olyan férfiakat állítsunk, akik hivatásuk magaslatán úgy tudják végrehajtani azokat a törvényhozási és kormányzati intézkedéseket, hogy abból a nemzet számára előrehaladás, a magyar jövő tekintetében pedig kellő biztosítékok származnak. (Petrovácz Gyula: Erre mód van a törvény nélkül is!) De továbbmegyek. Törvényhozói tevékenységemet úgy fogom fel, hogy vannak esetek, amikor hallgatni kötelességem, de vannak esetek, amikor a hallgatás egyenesen bűn volna. Ennek a tör vény javaslatnak tárgyalásánál azt mondom, hogy bűm volna hallgatnom. Nyíltan megmondom: a magyar állami adminisztrációban az ott alkalmazott tisztviselők és alkalmazottak 70%-a kötelességén túlmenő, idegfeszítő hatalmas munkát fejt ki, állítom azonban, hogy 25, sőt egyes hivatalokban 30% nem felel meg annak a kívánalomnak, amelyet vele szemben a kötelességteljesítés terén joggal támaszthatunk. Lehetetlenség az, hogy azokat, akik valósággal a művészi tökéletességig vitték már a munkának elmímelését, egy rangsorba helyezzük azokkal, akik éjjelt nappallá tevő munkával, reggeltől estig, sőt az éjszakába nyúlólag is dolgoznak a nemzet javára. Természetes dolog, hogy ezt a tevékenységet pártpolitikától mentesen kell gyakorolni. Ez kormányzati érdek. A kormány nem gondol és nem gondolhat arra, hogy pártpolitikai tendenciát vigyen bele ebbe a kiválasztó tevékenységébe. (Tauf

fer Gábor: Majd lesz egy másik kormány!) A kormány nem fog ebbe pártpolitikát belevinni, (Griger Miklós: Ez a kormány is fog! Fog! Arra megy!) Nem fog, mert nem pártpolitikus tisztviselőkre, 'hanem olyan magas színvonalon álló tisztviselőkre van szüksége, akik a kötelességteljesítésben elől fognak járni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Griger Miklós: Látjuk! — Homonnay Tivadar: Töröljük a 2. §-t! Egyezzünk meg! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez egy általános szólam. A t. ellenzék előre kimondja a, szentenciát a kormányról, hogy a kormány kizárólag azért alkotta meg ezt a javaslatot, hogy élvezze a maga pártpolitikai tevékenységét. (Homonnay Tivadar: Tapasztalat!) Ez Révedés! De egyébként engedje meg Griger t. képviselőtársam, hogy valamit a figyelmébe ajánljak. Tegyük fel, hogy ennek a törvényjavaslatnak lesznek bizonyos hiányosságai. De minden kormány tevékenységében jelentkeznek hiányosságok s t, barátomat arra kell figyelmeztetnem, hogy amikor majd ő kormányra kerül, ha az igen t. kormány száz százalékig mindent a leg59*