Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-223
402 Az országgyűlés képviselőházának 223. ügyi hivatalra 6 H milliót, testnevelési intézményekre 1,962.000 pengőt. Azután még egész tömegét lehetne felsorolni a tételeknek;, amelyeknél megtakarításokat lehetne elérni. Ha a képviselő urak akarnának valamit megtakarítani, azt a három és fél milliót egy negyedóra alatt megtakaríthatnák és leüthetnék anélkül, hogy csorbát szenvedne az államháztartás. De miért mennek arra a térre, hogy ezt okvetlenül meg kell csinálni? Uraim, ez nem szolgál rendes célt, ez ki van zárva. Mindenkinek meg kell állapítani, hogy ez lehetetlen állapot és hogy az a módszer, amellyel ezt a kérdést el kellene intézni, egészen más. Mi követeljük, hogy jó, racionális közigazgatás legyen, de ezt nem így kell elérni. Tessék a kormánynak jó közgazdasági politikát csinálni* de akkor, amikor a kormány képtelen megfelelő kereskedelmi szerződéseket kötni, amikor a kormány képtelen nemcsak arra, hogy terményeinket értékesítse, hanem arra is, hogy a -belső fogyasztást valamennyivel emelje. amikor nem tud olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel bent csinálhatnak valamilyen rendet, hogy a szociális nyomorúság enyhüljön és ezzel a belső fogyasztás növekedjék, akkor nem lehet azt követelni, hogy mi hozzájáruljunk egy olyan rendezéshez, amely így akar a tisztviselőréteggel elbánni. Ez a javaslat még kimélyíti azt a nyomorúságot, amely amúgy is megvan. Igen, jó tisztviselőkarra van szükség, de nesm akarunk igazságtalanságot, a tisztviselői kart nem akarjuk kiszolgáltatni a mindenkori kormányoknak. Jó tisztviselői karra szükség van egy állam keretében, de a tisztviselői karnak függetlennek kell lennie és nem lehet, hogy uszályhordozója legyen bármilyen kormánynak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miféle tisztviselői réteg lesz az, amelynek akkora lesz a függősége ennek a törvénynek alapján, hogy amikor a központi kormányzat akarja, akkor dohhatja ki azt a tisztviselőt. (Esztergályos János: A tisztviselő nem a kormány, hanem az állam alkalmazottja!) Én már egyszer elmondottam itt a Házban, hogy a háború alatt volt egy idő, amikor Németország, Ausztria és Magyarország mindent elkövettek, hogy az angol és francia gyarmatokon fellázítsak az embereket. Ezek az emberek azonban azt mondották: mi megmaradunk Angliánál. Akkor írta meg Kari Kautsky, ez a képzett nagy szocialista, hogy az angol imperializmusnak, az angol világuralomnak ott van az alapja, hogy kitűnő, jó közigazgatása^ van, mert az a kitűnő jó közigazgatás megtanította az embereket írni-olvasni, megtanította őket dolgozni, vagyont szerezni és így azok ragaszkodtak és ragaszkodnak az angolokhoz és franciákhoz és szívesen viselik el azt az imperiumot, amely így bánik velük, így kiszo'gálja őket és így akarja a népet, a nemzetet boldogítani, s így köti öissze az alacsonyabb kultúrájú népet a magasabb kultúrájúval. (Esztergályos János: Csak Hitler Németországa bánik így a köztisztviselőkkel, mint ez a javaslat bánik velük! Ott lehet mindenkit elbocsátani!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Esztergályos János: Teljesen a hitleri Németország! — Berki Gyula: Örvendetes, hogy új védő akadt!) Farkas István: Bocsánatot kérek, mi panaszkodunk egy pár tisztviselő brutalitása miatt, ezt nem is fogjuk tűrni, szóvá is fogjuk tenni, de ez nem azt jelenti, hogy ne állítsunk fel elveket és ne törekedjünk arra, hogy tökéletese 1933 december 1-ên, pénteken. tesítsék az egész organizációt. (Berki Gyula: Helyes!) Ebben megegyezvén, mi nem kívánhatunk a tisztviselőktől olyasmit, amit kívánt a Bethlen-kormány, hogy hűséges csatlósai, titkárai legyenek a köztisztviselők. (Ellenmondások jobbfelől.) Dehogy nem, Budapest főpolgármesterét kinevezték pártvezérré a tattersalli gyűlésen. Meg szabad ennek történnie? A főispánok mind a kormány emberi, ezekkel irányítják a szervezkedést, holott ezek mind közpénzt vesznek fel. Ez természetesen gyűlő tté teszi a tisztviselő réteget. A helyes kormányzati érdeknek volna szempontja az, hogy ne szolgáltassuk ki a tisztviselőket a gyűlöletnek, mert az is baj, az is hiba és lehetetlen ál apót, hogy a tisztviselőkkel olyan munkát végeztetnek és olyan politikai harcokba viszik bele őket, amely ellenszenvet vált ki irántuk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló dolog, hogy ez ráfekszik az egész állami apparátusra és nyilvánvaló^ dolog, hogy ez egy okosan, helyesen kormányzó központi kormány munkáját is megnehezíti. Én tehát azt mondom, hogy ez a javaslat nem jó, ez a javaslat nem fedi azt, ami a, dolog rendezéséhez kellene, azért kérem a t. Képviselőházat, ne fogadja el ezt a törvényjavaslatot, hanem fogadja el a kisebbségi véleményt; utasítsa vissza ezt a javaslatot és hozzon a kormány olyan javaslatot, amely elfogadható es amely közmegnyugvást kelt mind az ország összlakosságában, mind magában a tisztviselőrétegben és a nyugdíjasok között is. (Esztergályos János: Ame yben nem tekintik a nyugdíjasokat Fekete Péternek!) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. -Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: Tisztelettel kérem beszédem hétfőre való elhalasztásának megengedését. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem á t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr kéréséhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. E határozat következtében a vitát megszakítom s előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és naprendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi december hó 4-én. hétfőn délután J> órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. te. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; továhbá 2. a nyugdíjtörvényjavaslat tárgyalása. Van valaki feliratkozva? Petrovics György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! En a napirendnél keresem az alkalmat arra, hogy a pénzügyi kormánynak és a t. Háznak figyelmét felhívjam azokra a transzferálásokra, amelyek most az utóbbi napokban Budapesten megindultak. (Esztergályos János: Másutt is! Az egész országban! Kíméletlenül és lelketlenül transzferálnak!) Nem tudom, hogy ez az idő. amelyben ma élünk, alkalmas-e arra, hogy a polgársággal szemben a transzferálásoknak ez a szörnyű szigorúsága, amellyel %az utóbbi napokban találkozunk, alkalmaztassék. Tudjuk nagyon jól, hogy sajnos, az országban a gazdasági helyzet nemcsak nem rózsás, (Esztergályos János: Egyszer kellene