Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-223
Az országgyűlés képviselőházának 2%3. ják, hanem azt a célt szolgálja, hogy a központi párturalomnak, a központi diktatúrának olyan eszközei legyenek a tisztviselők, hogy aki közülük nem stimmel, nem alkalmazkodik, azt egyszerűen elbocsáthassák. Végső soron a miniszter dönt, tőle függ csak az, hogy azt a tisztviselőt miképp értékeli, hogy az egyébb okokat fennforogni látja-e vagy sem. A 6. §-ról is beszélt az előadó úr. A 6. ^ ellen nincs jogorvoslat. Majd a részleteknél javaslatokat fogunk tenni. Még az államkormányzat ellen is van jogorvoslat, mert minden ténykedésével szemben a közigazgatási bírósághoz lehet fordulni; miért nem adnak tehát jogorvoslatot a tisztviselőknek, ha már ilyen borzalmasan szigorú rendszabályokat hoznak a tisztviselők ellen? (Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Eddig sem volt!) De nem volt a központi kormánynak ennyi joga, nem kapott ilyen törvényes felhatalmazást, mint amilyent most kap, nem volt ilyen külön privilégiuma, nem csinálhatott külön bizottságot, hanem ott volt a fegyelmi szabályzat. Most ad hoc bizottságokat csinálnak és ezeket különböző politikai szempontok szerint alakítják^ az osztályfőnökök és a miniszter is és végső soron a miniszter dönt. Ha ígv áll a helyzet, akkor szükségét érezzük annak, hogy a tisztviselők függetlenségét megvédjük itt a mindenkori kormányzattal szemben. Megmondom egészen őszintén, voltak forradalmi idők. En sohasem szerettem azt a tisztviselőt, aki odajött hozzám a forradalom idejében és azt mondotta, hogy én már az anyatejjel szívtam magamba a szocializmust, mert egészen bizonyos, hogy amikor 1919-ben jött a másik fordulat, ez az ember átment a másik táborba. A politikai függetlenséget azonban biztosítani kell. Sokkal emberibb dolog minden társadalmi harcban, minden politikai küzdelemben, ha kialakul az emberekben egy politikai meggyőződés és azt szabadon követhetik. TTgy kell tehát az állami tisztviselők jogait is biztosítani, hogy azt szabadon gyakorolhassák, ez pedig ebben az esetben tökéletesen ki van zárva. A bíróság! A bíróság olyan szent valami volt nálunk, hogy arról nem is volt -szabad beszélni. Az előadó úr már beszélt róla. Ott is előfordulhat, hogy valakit végelbánás alá kell vonni. Az ügyészeket amúgy is utasítja a kormány, az ügyészek a kormány közegei a bírósági szervezetben, ők utasításra dolgoznak, legalább a legtöbb esetben a kormány, az igazságügyminiszter utasítja őket, amivel a bírói függetlenséget eltemetik. Azt mondja a t. előadó úr, hogy itt van a képviselők esete is. Itt van az az inkompatibilitás, amely kétségtelenül a legnagyobb inkompatibilitás, hogy egy ; állami tisztviselő képviselő lesz és mégis megmarad a státusban. Hogyan lehetséges az, hogy ezt nem szüntetik meg? Az illető felhasználhatja befolyását és ha visszamegy a hivatalába, az a körülmény, hogy képviselő volt... (Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Nem megy vissza, ez megvan szüntetve!) Dehogy van megszüntetve. (Wolff Károly: Nyugdíjazzák!) Nyugdíjazzák, de a közpénzekből kapja meg a nyugdíjat. De ha meg van szüntetve, annál jobb. A bizottsági jelentés is azt mondja, hogy pénzügyi szempontok teszik ezt a javaslatot szükségessé. Furcsa ez, mert hiszen a pénzügyminiszter úr kijelentette a pénzügyi bizottsagfoan, hogy az egész pénzügyi előny, amely ebből a javaslatból az államra származik, 3*5 millió "dése 1933 december 1-én, pénteken. 401 pengő. Uraim, százmilliót vesz fel az állam a igazdaadósságok törlesztésére és ettől az egész javaslattól mindössze 3'5 milliót vár pénzügyileg. Ha azt akarták volna az urak, hogy a tisztviselői létszámot csökkentsék, akkor ezt sokkal becsületesebben és egyenesebben meg lehetett volna csinálni. 3*5 millió pengőt lehet itt megtakarítani! Mindjárt említek a költségvetésiből pár számadatot, amelyből az előadó úr is, vagy bárki más is megállapíthatja, hogy nem 3'5 milliót, hanem 8 milliót is meg lehet takarítani. (Malasits Géza: A drága külügyi képviseletek!) Ügy van! Ez az! 3'5 millió pengőt akar a kormány megtakarítani akkor, amikor különböző társadalmi rétegeik támogatására és segélyezésére nem tudom, hány milliót fordít. Azonkívül itt vannak a trösztök. Mit csinálnak: azok és a kormány nem tudja megfogni őket! Maga a pénzügyminiszter úr is elismerte, hogy azért van szükség adótechnikai reformra, mert meg kell valahol fogni azt a nagy vagyont, amely ma megbújik. Senki nem tudja megérteni, hogy ezért a 3*5 millió pengőért miért kell megbolygatni az állami apparátust, miért kell tönkretenni az állami tisztviselők ezreinek exisztenciáját és megélhetését s egyáltalában miért kell ilyen nagy izgalmat felkelteni. Ez nem szolgál mást, mint egy diktatórikus berendezést, hogy a mindenkori központi kormányzat tetszése szerint mustrálhassák ki a nemtetsző tisztviselőket. Ne akarjanak olyan gyorsan elhelyezkedni azok az urak, akik az újabb érában jelentkeznek a porondon. Megvallom őszintén, én nem tudok mást látni ebben a törvényjavaslatban, mint azt, hogy egy csomó úr, aki ehhez a kormányrendszerhez ragaszkodik, gyorsan el akar helyezkedni. Miért az a sok teátrális cselekedet, a munkahét, a Tesz.-felvonulások, meg hasonló dolgok 1 ? Azért, mert ezek az emberek mind el akarnak helyezkedni. Ezért nem érdemes ezt a 3'5 'milliót lefaragni. T. Ház! Csak egy pár statisztikai adatot fogok felolvasni, hogy milyen gyorsan lehetne néhány tételen megtakarítani nem három millió pengőt, hanem sokkal többet is. Itt vannak mindjárt a rendelkezési alapok, tehát azok az alapok, amelyekről nem Is számolnak el s amelyek részben a korrupciót jelentik, részben a kormánypárti sajtót szolgálják, meg a különböző irányzatok támogatását jelentik. A kormányzó úr őfőméltósága rendelkezési, alapja 52 millió pengő, a Képviselőház elnökének rendelkezési alapja 16 millió pengő. (KálnokiBedő Sándor előadó: A rendelkezési alap?) Igen, a rendelkezési alap. (Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Hogy lehet ilyet mondani!) A miniszterelnök rendelkezési alapja 412.500 pengő. A miniszterelnök átalánya informatív szolgálatra és a sajtóosztály költségeire 700.000 pengő. (Berki Gyula: Szóval, egy pont is van a számok között!) Hazai kisebbségek és idegenben élő magyar állampolgárok támogatására 721.000 pengő. A külügyminiszter rendelkezési alapja 160.000 pengő. Sajtóalapja 500.000 pengő. A belügyminiszter közbiztonsági rendelkezési alapja 250.000 pengő. A külkereskedelmi hivatal, illetőleg képviselet költségeire 651.000 pengő. Itt a Házban bizonyították be számszerűen is, hogy a magyar államnak külügyi képviselete aránylag sokkal többe kerül, mint a nagy Franciaországé. De itt vannak egyéb kiadások is. Közbiztonsági szolgálatra kiadnak 2,703.000 pengőt, a csendőrségre 3134 milliót, a rendőrségre 38K milliót, a folyamőrségre 4K milliót, a lég-
