Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

376 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. hogy az elfogadott törvényjavaslat után. be fog következni az, amit én mondottam, ahogyan sok minden bekövetkezett, ami miatt pedig annakidején kinevettek. Be fog következni az, hogy a bankok tömegesen fognak elpusztulni, be fog következni az, hogy nem tudnak majd megélni. Ennek a levét pedig a gazdatársadalom fogja meginni, mert a gazdatársadalomnak van szüksége hitelre. (Gallasz Ágost Rudolf: Ha nem jövedelmez a mezőgazdaság, úgysem adnak!) Én útálom az uzsorát, (Ulain Ferenc: Pedig nem sok uzsorással van dolga! — Erdélyi Aladár: Jó annak, aki csak utálja, de aki szenvedi!) de sok olyan eset is volt, amikor áldották az uzsorást. Östör t. képviselőtársam elmondott nekem egy esetet, amely szerint két már megöregedett gróf elment arra a helyre, ahol huszárságukat töltötték. Ott volt két uzsorás, akiktől kapták annakidején _ a pénzt és most odamentek, hogy megköszönjék nekik azt, hogy azok az ő fiatalságukat képesek voltak ezáltal bearanyozni- (Derültség.) Elmondottam én is egy esetet, hogy ismertem egy kofát, aki 5 pen; gőt vett kölcsön és ezért 5 pengőt kellett neki naponta fizetnie egy kis uzsorásnak, de azt mondotta, hogy hálával tartozik neki, mert még mindig nyer ezen. Én útálom az uzsorást, nálam az uzsorás az utolsó ember a világon, de ha önök lehetetlenné teszik, hogy általában tisztess égés kamatok mellett kaphassanak pénzt a gazdák a vidéken vagy a városokban, és ha önök azt akarják, hogy ezek az intézetek fennálljanak, akkor — bocsánatot kérek, hogy ezt a kifejezést használom —• a miniszter úr argumentációja abban a tekintetben, hogy mi lesz két év után, abszolúte nem helytálló és nem méltó a miniszter úr múltjához. Fölemlítek most egy másik kérdést, amelyről a t. miniszter úr szintén nem nyilatkozott. Igen fontos kérdések ezek, mert életbevágók. Mi lesz a befagyott követelésekkel? Azt olvassuk, hogy mindenki, aki váltót adott, köteles, hogy váltót adjon. Nem a védett birtokról, nem a 4%-ról beszélek, mert ott csupa kisbirtok van, s ebben a tekintetben teljesen bízom a pénzügyminiszter úr igen dogmatikus felfogásában, hogy ő sem atyafiság, sem rokonság, sem más kapcsolat révén — nem akarok egyéb kifejezést használni — senkinek sem fog adui pénzt vagy megváltást, ha az illető ezt meg nem érdemelte és ha a törvény keretébe nem tartozik. Ebben én teljesen megbízom, e tekintetben nincs semmi kételyem. De a befagyott követelésekről adott váltókat el fogja-e fogadni a pesti intézet, amikor tudja, hogy nem fogják kifizetni azokat? És tovább: ha a pesti intézet elfogadja, el foa:ja-e fogadni az itteni bankok zsírójában a Nemzeti Bank ezeket a követeléseket? Ezt a kérdést in+éztem a Nemzeti Bank rendkívüli közgyűlésén Popovios elnök úrhoz is és erre Ő azt mondotta: e tekintetben a főtanács fog határozni, eb^en neki véleménye nincs. Miután a törvénvjavaslatot a Ház megszavazta, a t. miniszter úr neun hiszi, hogy ebből áldatlan állapotok fognak következni, hogy ebből krízis fog következni? I)e ha ezt ki is veszem a kérdése^ közti], kérdezem: ha ezeket a váltókat e^ogadják, hajlandók lesznek-e az intézetek további hiteleket adni. amikor ők maguk is olyan helyzetben vannak, ho^v nehpzen intnak reesooumthoz és gondoskodniuk kell arról, hogy fenntartsák hírüket, fenntartsák az Ő szekuritásukba. biztonságukba vetett hitet. T, miniszter úr, ez nagyon kényes kérdés. Ezt én fölvetettem, de a miniszter úr nem volt hajlandó nekem erre válaszolni. Bocsánatot kérek, hozzátartozik ehhez a törvényjavaslathoz, hogy hogyan lehet értékesíteni ezeket a váltókat és hogy általában lehetővé fogja-e tenni a miniszter úr ezt, vagy fog-e egy külön bankot szervezai, amely ezeket a követeléseket le fogja számítolni. Abszolúte nem vagyunk ezzel tisztában. Amit a miniszter úr mondott, hogy t. i. mi történik két év után, az egy jottányi fogalmat sem nyújthat nekem arról, hogy mi fog történni két év után. Méltóztassék elhinni, miniszter úr, hogy ezeket a kérdéseket nem az ön személye ellen hozom itt fel. Ha kellemetlenek is e pillanatban, nem az ön személyére vonatkoznak. Az ország érdekében hozom fel ezeket a dolgokat. Nincs bennem egy csepp gyűlölet, vagy barátságtalan érzés sem, de kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztessem a miniszter arat ezekre a dolgokra ezekről a padokról, mert az ellenzék mégis csak a parlamentnek a lelkiismerete. Nekünk kötelességünk ezeket a hibákat itt előtárni, a miniszter úrnak és önöknek, a többségnek a dolga, hogy ezeken segítsenek, hogy ne jussunk olyan helyzetbe, amelyből azután kivezető utat nem fognak önök találni. Én tehát azt állítom, — és ez talán kemény kifejezés — hogy a miniszter úr ezekkel a törvényjavaslatokkal bizonyos tekintetben vabanque játékot folytatott, amely abszolúte távol van a Nemzeti Bank gesztiójától. Kívánom, t. miniszter úr, teljes szívvel, egész lé.ékkel, hogy sikerüljön az, amit ebben a vabank játékban csinál. Kívánom, hogy mindabból, amit elmondtam, egy szó se legyen igaz. Vezekelni fogok érte, úgy amint már vezekeltem többször ebben a Házban, amikor valamiben tévedtem. Még sohasem mulasztottam el ezt, amit egy képviselő sem tett meg a Házban. Nincs tehát bennem semmiféle ellenséges indulat a miniszter úr iránt. De mivel kissé konyítok ezekhez a dolgokhoz, kötelességem a Ház előtt kitárni ezeket az aktuális dolgokat, amelyektől szabadulni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Világosítson fel a t. miniszter úr, hogy nincs igazam s én örömmel fogom fogadni, nem fogom szégyelni, hogy valamit tanulhatok a fiatalembertől, aki tudásban magasan felettem áll. Igenis, öreg fejjel szívesen tanulok a fiatalembertől, aki teljesen bírja tiszteletemet és megbecsülésemet. De nekem kötelességem ezeket elmondani, tehát kérem, hogy a miniszter úr ne vegye ezeket szeméye ellen való dolognak, ami távol van tőlem, hanem tisztán az ország érdekében való dolognak. (Helyeslés balfelől.) T. Ház! A lakosságban már most páni félelem van, mert azt mondják: jó, 175 mil'ióval több, de honnan veszi ezt a pénzügyminiszter úr? — ismét új adók lesznek. (Ügy van! balfelől.) Az egész vonalon félnek, hogy mi lesz velük. Hozzám jönnek ezzel. Szerdán szoktam fogadni s vagy 16 ember jött hozzám azzal, hogy akadályozzuk meg ezt a törvényt Nincs hatalmunk hozzá. De — bocsánatot kérek — meg kell nyugtatni a lakosságot, ki kell egyezni a lakossággal. Érthető, ha gondot okoz az embereknek, hogy mi lesz velük, ha ezeket az összegeket csak részben is új adókkal akarják fedezni. T. Képviselőház! Nem akarom túlsokáig -terhelni a t. Házat. Az anyag legnagyobb részével végeztem. Valamikor olvastam, hogy volt