Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. 267 számát — ő 33%-ot mondott — akkor is azt ke mondanom, hogy a magyar föld 33%-ának eladósodása olyan jelentős probléma, amely igenis kötelességévé, sürgős kötelességévé teszi a kormányzatnak, hogy ezzel foglalkozzék. De, mondom, én úgy látom a statisztikából, hogy 40% és úgylátszik, ez egy standard-szám a világon, mert Amerikában is a farmerek eladósodásánál ugyanezzel a statisztikai adattal találkoztam; érthető tehát, hogy a kormányzat azon töri a fejét és arra vonatkozólag javaslatot terjeszt a Ház elé, hogyan lehet mego.uani ezt a kérdést, nem karitatív úton, hanem gazdasági eszközökkel, kiindulva abból, hogy a mezőgazdasági cikkek árzuhanása és a pengő vásárlóképes s ége közötti diszparitást valamennyire helyre kell állítani, továbbá a gazdasági lehetetlenülésnek a magyar judikaturában is ismert fogalmát egységesen, r alaposan átgondolt rendszer szerint kell érvényesíteni. Mert az nem kérdés, t. Ház, hogy valóban a gazdasági lehetetlenülésnek igen jelentős fokát kell megállapítanunk a mezőgazdaság tekintetében. Ha az összes kölcsönöket vesszük a Lebosz. kölcsönök nélkül, akkor is meg kell állapítanunk, hogy 280.000 gazdára következeLt be az eladósodás, akik több, mint 5 millió holdon gazdálkodnak s akiknek egyedül rövidlejáratú tartozásai 8—900 millió körül vannak. Ha tehát a beavatkozás szükségességét igenlően intézzük el, akkor még mindig fennmarad ez a kétség és azt hiszem, hogy az öszszes felszólalók a maguk lelkiismerete szerint döntöttek azt el vagy magukban vagy a Ház nyilvánossága előtt, vájjon ezt az óriási összeget, ezt a 175 mil.iót a mezőgazdaság egyete* mes érdekében nem lehetett volna-e alkalmasabban felhasználni. Én bevallom, bennem megvan a hajlandóság azt mondani, hogy igenis lehetett volna és megfelelőbb lett volna, ha ezzel az összeggel a mezőgazdaságnak földadó kérdését intézzük el, még pedig olymódon, hogy a húsz—harminc holdon aluli gazdáknak teljes földadómentességet és házadómentességet biztosítunk, azonban a még magasabb kategóriába tartozó gazdákat is megfelelő adókodvezményben részesítvén, és megfelelőbb lett volna s igen jelentős mértékben segített volna a mezőgazdaságon az is, ha a forgalmi adó 3%-os tételét ennek a 175 milliónak segítségével leszállítjuk 2%-ra és ugyanilyen mértékben a fázisadótételeket is, amelyek rengeteg mértékben drágítják meg a termelést és a fogyasztást és amelynek ódiumát az ipar semmi tekintetben nem viselheti. Én jobbnak láttam volna, ha mezőgazdasági utak építése vétetett volna fel ebbe a 175 milliós programba, ha az Alföldnek erdősítéséről történt volna gondoskodás, ha a mezőgazdasági kislakosságot nem gépakciókkal segítjük gépekhez, hanem oly módon, ahogyan Itáliában történik, hogy a községek kapják meg a gépeket és azok megfelelő beosztási rendszer szerint odaadják ezeket használatbavétel végett a kisgazdáknak; végül ha a helyett a 10 millió pengő helyett, amely, úgy látom, földbirtokpolitikai elgondolások megoldására vétetett fel ebbe a javaslatba, nagyobb összeget vettek volna fel, amely előmozdította volna a miniszterelnök úr által első beszédében beigért telepítési politikának, továbbá annak a földbirtoknolitikának lehetőségét, ame]yről legutóbb a födmívelésü<?yi miniszter úr igen ékesszólóan és meggyőzően beszélt Nem merem azt mondani, hogy azt is fontosnak tartottam volna, ha a beruházásokra szánt 15 milliót feljavították volna, azért nem merem mondani, mert ebben bizonyos mértékben érdekelt vagyok, ez a gyáriparnak egy kérdése. (Magyar Pál: Az egész ország érdekelve van ebben!) De legyen szabad megjegyeznem, hogy ez nemcsak a gyáripar, hanem az ország kérdése, elsősorban pedig — minthogy vasúti beruházásokról van szó — a vasút fenntartásának kérdése, amely sok vonatkozásban már annyira leromlott, hogy forgalomképessége is a legnagyobb veszélyben forog. T. Ház! Természetesen felmerül a kérdés, hogy amennyiben ezt a 175 millió pengőt így használtuk volna fel, ahogyan én ezt itt bátor voltam kissé plakátbetüszerüen a t. Ház elé vetíteni, tulajdonképpen hogy oldottuk volna meg magának a mezőgazdák adósságai rendezésének problémáját, aminek szükségességéről és aktualitásáról mindannyian meg vagyunk győződve. (Halljuk! Halljuk!) Erről a, kérdésről nem tudok úgy beszélni, hogy ne emlékezzem meg Magyarország külföldi adósságai kérdésének rendezéséről is, (Helyeslég bal felől.) mert szerintem ez una eademque, ez egymással öszszefüggő egy probléma. Végtelenül sajnálom, hogy a londoni konferencia után elmulasztottuk azt az alkalmat, amely bekövetkezett ennek a konferenciának teljes meddősége után, hogy a meddőségre való hivatkozással mi a külföldi adósságok rendezése tekintetében egyoldalúan intézkedtünk volna. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr nálam sokkal jobban tudja, hogy a londoni konferencia, amely monetárius és gazdaságpolitikai kérdéseket tűzött ki programmjára* mennyire meddő maradt, hogy még azt a kiválóan megindokolt és igen szellemes koncepciót, amelyet a pénzügyminiszter úr ajánlott a konferencia nagy figyelme közepette a konferencia elé elfogadás végett, nevezete.sen a, hitelezőknek valami módon való egységes megszervezését, sem tette magáévá, vagy amennyiben magáévá tette, nem valósította meg. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a konferencia mindenképpen meddő maradt és nekünk feltámadt ezután a jogunk, sőt keletkezett a kötelezettségünk, hogy ennek a konferenciának meddőségére való hivatkozással azt mondjuk: most pedig elérkezett az ideje annak, hogy mi a magunk dolgát önálló elhatározással, a méltányosság és belátás, de a lehetőség princípiumai szerint is rendezzük. T. Ház! Helyesnek tartottam volna, ha ez a rendezés o'ymódon történik, hogy mi a rövidlejáratú külföldi tartozásainkat átváltoztatjuk hosszúlejáratúakká és azután a hosszúlejáratú tartozások kamatterhet ügy állapítjuk meg, amennyire egyrészt a mezőgazdasági cikkek áreséséből, másrészt pedig a mi kereskedelmi mérlegünknek a normális időkben várható aktivitásból ez következik. (Magyar Pál: Ezt magyarézd meg!) Próbálom magyarázni. 3

/4l2-ig kihúzom magyarázat né kül is. (Derültség.) Ha meggondoljuk, hogy Magyarország termésének értéke kenyérmagvakban az 1927, 1928, 1929. esztendők átlagában évi 700 millió pengő volt és A

az 1930, 1931, 1932. években, tehát megint három év átlagában csak 280 millió pengő; s ha figyelembe vesszük, hogy a gabonaárak továbbra is lefelé hajló tendenciát mutatnak, akkor számításom szerint a mi külföldi adósságainknak, — most már csak hosszúlejáratúaknak, mert hiszen én a rövid'ejáratúakat is átalakítandóknak tartom — tőke- és kamattörlesztésre 3'5%nál több nem igen jut. E pilla39*