Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának 220, (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen nagyon jó hatást keltene s a falu békéjét és nyugalmát biztosítaiua, ba ezeknek a gazdáknak hátralékos adóit, ha nem is 10 esztendőre, de legalább 3—4 esztendőre elosztaná a miniszter úr. Meg va gyök róia győződve» hogy a miniszter úr financiális szempontból is jó üzletet csinálna ezzel, az állampénztár is jól járna, viszont a gazda' kon segítene, éspedig éppen a gazdák legértékesebb rétegén. (Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! Amit Esterházy Móric gróf és Ulain t. képviselő úr mondott a dollár- és font adósságokról, erről én azt mondom, hogy ezen az oldalon is teljesen egyazon véleményen va gyünk. Mi szintén azon a, véleményen vagyunk, hogy ma a külföldi hitelező nem igényelhet többet, mint a belföldi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már az osztóigazság elve alapján elindulva, megoldása sem késhetik e kérdésnek, hanem kell, hogy ez után a javaslat után következzék. Mert különösen a falun tessék pl. nsapmagyarázni annak az embernek, hogy Kovács *Péter, aki például a Celldömölki Takaréknál tartozik, védelem alá jut, ellenben Nagy Pálnak a feje felett, aki a Földhitelintézetnél vett dollárkölcsönt, meg lehessen ütni a dobot. (Felkiáltások jobb felől: Ez igaű) Ezek az árverések olyan anyagi» de erkölcsi rombolást is végeznek, hogy azt szóval kifejezni nem lehet. Mondok egy eklatáns esetet. Nem akarom az illető intézet nevét említeni, elég az. hogy altruista intézet amely dollár- és fontkölcsönöket bocsátott ki. Egy bezenyei gazda fontkölcsöne pengőre átszámítva 18.000 pengő volt. Ez a gazda hátralékban maradt 384 pengővel. Nem tudom, hogy* ez hány centet tesz ki, csak a pengőket ^mondom a számítás egyszerűbbé tétele végett. Nem tudván kifizetni tartozását, megindították az eljárást és megkértek rá a végrehajtási árverést és meg is tartották és elárverezték 83 katasztrális hold földet kitevő birtokát, másfél házát és pedig új házat, 18.000 pengőért, dacára, hogy maga, az intézetnek kint az árverésen megjelent ügyésze mondotta, hogy a másfél ház maga megéri a 18.000 pengőt. (Brogli József: Akkor miért árverezték el a többit 1 ?) Mert 384 pengőt nem tudott időben befizetni. ÍBrogli József: De miért árverezték el a többit? — Jánossy Gábor: Shylock, írta Shakespeare Vilmos!) En csak annyit mondok, hogy kell, hogy a kormány véget vessen ennek az állapotnak. Ez nemcsak az én véleményem, hanem az egész országé, hiszen már a verebek csiripelik, (Jánossv Gábor: Ügy van! Ugy van!) hogy ezek közül a dollár- és fontkötvények közül nagyon kevés van már külföldi kézben, mert spekuláció hazahozta azokat. ÍGriger Miklós: Nekünk is beszéljen, képviselő úr! Minket győzzön meg!) Elbeszélem a beszédét, kedves barátom, ezért la mondottam, hogy mindent, amit mondok, alá fog írni, képviselőtársam. (Magyar Pál: Mi baj van abból? — Jánossy Gábor: Nemzeti összefogás! — Magyar Pál: Milyen kevesen fogunk Össze így estefelé! — Derültség.) Ezzel kapcsolatban — mint mondottam — egy-két gyakorlati kérdésre is felhívom a^ miniszter úr figyelmét, mert a gazdaadósságok rendezéséről szóló rendelet, illetőleg az a javaslat, amely előttünk fekszik, három kérdéssel függ Össze: összefügg az adózással, összefügg a vidéki hitelintézetek helyzetével és összefügg a többi termelési és foglalkozási ág exisztenciájával is. Az előbb már rámutattam, hogy milyen ülése 1933 november 28-án> kedden. 259 nagy gazdasági és politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a tizenötszörös határon alul megterhelt gazdák is bevonassanak ebbe a védelembe és különösen, hogy az adóhátralékuk osztassák el három-négy esztendőre. Itt kénytelen vagyok azonban a miniszter úr figyelmét a financiális adminisztráció egy-két túlkapására is felhívni. (Brogli József: Az van elég!) A kormányzatnak egy kötelessége és egy főfeladata van, az, hogy a termelés zavartalan menetét biztosítsa. Már most kénytelen vagyok a vidéken azt látni, hogy túlbuzgóságból egy-két olyan intézkedés történik, amely megzavarja a termelés nyugodt menetét. Nem tudom, más megyékben is előfordul-e, képviselőtársaim, méltóztatnak tudni, de Mosón megyében, ahol az első tejszövetkezetek voltak az egész országban, a tej szövetkezetekben a hátralékos adó fejében lefogják a tejpénzeket. Ha ez így megy tovább, nem fognak tejet beszállítani, sőt az állattenyésztésünk is belepusztul. Ugyanilyen veszedelemnek van kitéve az állattenyésztés egy másik oldalról, azzal kapcsolatban, hogy tudniillik az állatforgalomkor, a vásárkor, az állateladásnál csak akkor írják át a passzust, ha a gazda a hátralékot mind lefizette. Megértem, ha az a gazda fölösleges állatját adja el. De felesleges állatját már régen eladta az a falusi kisbirtokos. Ma a gazda azért ad el, mert a tehenének teje elapadt, vagy pedig az állatja más szempontból esik kifogás alá, cserélni akarja és jobbal pótolni. (Patacsi Dénes: Mert ruhára kell! — Zaj.) Azt én itt nem is veszem számításba, én csak a termelésnek zavartalan menete szempontjából bírálom a kérdést- Nem képes más állatot beszerezni a régi helyett, és ez meglassítja gazdaságát, és megakasztja termelését. (Griger Miklós: Nem halljuk! Mi is itt vagyunk!) Köszönöm az érdeklődést. Kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést közmegnyugvásra, különösen pedig a gazdaság zavartalan menete folytonosságának biztosítása szempontjából rendezni. Az adógabonát illetően is a miniszter úrnak tudomására hozom, — valószínűen nincs róla tudomása — hogy megtörtént megyénkben, hogy a gazdák fölvonultak gabonájukkal., Egyszerre két-három községet rendeltek be az adógabona beszállítására. Természetesen a dolgot lebonyolítani nem tudták. A mai rossz utak és télvízidő mellett nem szolgálja a konszolidációt és a lelki megnyugvást az, hogy a gazdák 7—8—15 kilométerre fuvarozzák a gabonát és vigyék haza. Ki jár roszszul ezzel az adminisztrációval? Csak a kincstár jár rosszul, mert a gazda eladja a gabonát és a kincstár nem lát sem pénzt,' sem gabonát. Arra kérem a miniszter urat, gondoskodjék arról, hogy olyan szakemberek állíttassanak oda az átvételhez, akik egyrészt értenek az ilyen adminisztráció lebonyolításához, másrészt értenek ahhoz, hogy melyik búza milyen minőségű. Tudok olyan esetet, hogy 83 kilós búzát nem fogadtat el. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) és ezzel csináltak az illetőnek, akiről szó van, 325 pengős kárt, mert elesett a kedvezménytől, sőt még külön kárt szenvedett a búza árának esése folytán az árdifferenciából is. Vagyok bátor megkérdezni a pénzügyminiszter urat, hogy ki fogja megfizetni ennek az embernek ezt a kárát és hogyan jön ahhoz, hogy egy átvevő közeg tudatlansága miatt szenvedjen kárt akkor, amikor nehéz időben hazafiúi kö38*
