Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ezen keresztül lendülhessen fel a mezőgazda­sági termelés. T. Képviselőház! Utaltam az előbb a mi­niszterelnök úrnak a napokban tett arra a ki­jelentésére, hogy a földet nem lehet nyakló nélkül osztani. Mint az események megmutat­ják, — ahogyan erre most utáltaim, — a mező­gazdasági munkásoknak és a kisparasztoknak valóban soha sem osztogatták Magyarorszá­gon nyakló nélkül a földet, (Györki Imre: Nem í bizony!) de a történelemből tudunk rá példát, hogy a földet nagyon is nyakló nélkül osztogatták. (Farkas István: De nem a pa­rasztnak!) Emlékezzünk csak vissza a történe­lemre, amely ugyan már a múlté, de akkor, amikor ezeket a kijelentéseket halljuk, citál­hatjuk, hogy a Rákóczi-felkelés után és a többi kisebb magyar felkelés után, amely mind magyar nemzeti szempontból indult ki, mindenkoron osztogattak nyakló nélkül föl­det Magyarországon (Propper Sándor: Ugy vlpti^ Hazaárulásért!) azoknak, akiknek a ténykedése mai szemüveggel nézve hazaárulás volt, mert az osztrák császári háznak; tettek lakájszolgálatot, annak az érdekeit szolgálták­(Györki Imre: Elárulták a magyarságot!) A magyar parasztság ellen, amelynek nem most •akarnak nyakló nélkül földet adni. A ma­gyar fajszeretet nemcsak szóban kell, hogy jelentkezzék, hanem cselekedetekben is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tragikus dolog, hogy a háború előtt is csak szólamok hangzottak el a magyar pa­rasztság felé, de azt a nemzeti birtokpolitikát, amely ennek az országnak érdekében való lett volna, soha sem hajtották végre nyakló nél­kül ,*hanem nagyon is nyaklóval és ezáltal — f tnint Beksics megállapította •— lehetetlenné tették azt, hogy a magyar faj terjeszkedjék és gyökeret eresszen, sőt ellenkezőleg elősegí­tették azt, hogy más nemzetiségek verjenek gyökeret és erősödjenek meg. Szomorú és tragikus, hogy akkor, amikor egy új világ kibontakozásáról beszélnek minduntalan, ami­kor ismétlem, a mezőgazdasági munkások száz- és százezrei egy talpalatnyi föld nélkül, kutyamódra élnek ebben az országban, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor az ipari munkásokat nem tudják foglalkoztatni, ami­kor a lateinerek is arra a sorsra jutnak már, mint az ipari vagy mezőgazdasági munkások, amikor mindinkább szaporodik az a társa­dalmi réteg, amely nem tud munkához és munkaalkalmakhoz jutni, amikor 92 ember él ebben az országban egy négyzetkilométernyi területen, akkor ezeket a problémákat a föld­höz való hozzányulás nélkül akarják meg­oldani? (Farkas István: Es fenntartják a nagy vadászterületeket!) Hát hiszi-e azt va­laki egy pillanatra is, hogy ezek a kérdések megoldhatók a nagybirtok ilyen túltengése son az őt jogosan megillető földhöz, meggyőződésem az, hogy igenis, amint az idő sürget, ehhez hozzá kell nyúlni és lehetővé kell tenni, hogy az évezredek óta ebből a te­rületből kisemmizett kisparasztság hozzájus­son az őt jogosan megillető földhöz. T. Képviselőház! Magáról a gazda j a vas ^t­ró' most veszem csak észre, alig beszéltem, (Farkas István: Jól beszéltél róla! — Mozgás a jobboldalon.) de úgy érzem, hogy ennek a ja­vaslatnak kapcsán a mi állásfog'alásunkat és lelkünk mélyén élő törekvéseinket el kellett mondanom, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.), annyival is inkább, mert most kü önö­sen konjunktúrája van annak a politikai agitá JÍÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 28-án, kedden. 257 ciónak, amely a szocialistákat ismét abban a színben akarja feltüntetni a közvélemény előtt, amelyben feltüntették akkor, amikor a háború idején hazátlan bitangnak minősítettek ben­nünket. El kel. et ezt mondanom a javaslat kap­csán azért, mert ha van párt, amely a kis­parasztság mellett foglal állást, ez a szociálde­mokrata párt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) ha van párt, ame.y még nemzeti szempontból is egészséges birtokpolitikát akar, az a szociáldemokrata párt (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha vannak, akik ezt az egészséges birtokpolitikai akciót elgáncsolják, magakadályozzák, ha vannak o'yanok, akik a mai állapotot fenn akarják tartani, ezek azok, akik még mindig nyakló nélkül akarják ezeket a kérdéseket elintézni. Maga a javaslat ideiglenes, átmeneti jel­legű, (Farkas István: És nem old meg semmit!) és legmé.yebb meggyőződésem szerint a kérdést nem oldja meg. Mert az a feltevés, hogy eset­leg két év leforgása alatt a viszonyok úgy ala­kúinak, hogy a mezőgazdasági termel vények áremelkedése lehetővé teszi a kérdés végleges megoldását, véleményem és legmélyebb meg­győződésem szerint nem következik be. Ismételten nagyon súlyos áldozatot hoz az ország a 175 millió pengő megszavazásával. Ez az ország már nagyon sok súlyos áldozatot ho­zott a kisgaadatársadalom megsegítésének jel­szava alatt. (Farkas István: Tönkrementek bele a kisgazdák!) 1922 óta hallom a Képviselő­házban a felszólalásokat és minden felszólalás­ból a kisgazdatársadalom megsegítése csendült ki. Olyan politikai érát éltünk, amikor a politi­kai hatálom sziklájává emelték a kisgazdákat. (Farkas István: A nemzet gerincévé tették meg és tönkrement, széttört ez a gerinc!) Igaz, hogy nyilt szavazással. (Propper Sándor: Azután ki­nyomták őket innen is!) A történelem során soha nem éltek úgy vissza a kisgazdatársadalom megsegítésének jelszavával, mint náunk az utóbbi évtizedben. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Amig itt benn minduntalan a kis­gazdák megsegítéséről és támogatásáról beszél­tek, ez a segítés és támogatás törvényalkotá­sokban nem jelentkezett. Elismerem, hogy még ha a törvényhozás felemelkedett volna is arra a magaslatra, hogy valóban törvényalkotásokban sietett volna se­gítségére ennek a társadalmi rétegnek, akkor is súlyos lett volna a helyzet, de különösen súlyos­bította a helyzetet az a körülmény, hogy a kis­gazdatársadalom támogatása vagy fé szeg mó­don, csak az ország pénzének elpocsékolásával, vagy pedig szavakban jelentkezett. Nagyon örülnék annak, ha megállapítá­sunkkal szemben most már a komoly cselekvés következnék. Ez a törvényjavaslat azonban, il'etőleg az a rendelet, amelynek ez a törvény­javaslat a pénzügyi lehetőséget rendelkezésére bocsátja, nem jogosít fel bennünket túlságosan arra, hogy higyjünk benne, ennélfogva ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. ( Helyeslés és tam a szélsőbal oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam egy megállapítását mindenesetre akceptálom. Azt az önvallomását, hogy ötnegyed óra után kénytelen volt beval­lani, hogy a javaslatról magáról édeskeveset beszélt. Korrigálnom kell azonban azt az állítá­sát, amelyben a képviselő úr a kisparasztság védelmét a, szociáldemokratapárt részére vindi­38

Next

/
Thumbnails
Contents