Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ezen keresztül lendülhessen fel a mezőgazdasági termelés. T. Képviselőház! Utaltam az előbb a miniszterelnök úrnak a napokban tett arra a kijelentésére, hogy a földet nem lehet nyakló nélkül osztani. Mint az események megmutatják, — ahogyan erre most utáltaim, — a mezőgazdasági munkásoknak és a kisparasztoknak valóban soha sem osztogatták Magyarországon nyakló nélkül a földet, (Györki Imre: Nem

í bizony!) de a történelemből tudunk rá példát, hogy a földet nagyon is nyakló nélkül osztogatták. (Farkas István: De nem a parasztnak!) Emlékezzünk csak vissza a történelemre, amely ugyan már a múlté, de akkor, amikor ezeket a kijelentéseket halljuk, citálhatjuk, hogy a Rákóczi-felkelés után és a többi kisebb magyar felkelés után, amely mind magyar nemzeti szempontból indult ki, mindenkoron osztogattak nyakló nélkül földet Magyarországon (Propper Sándor: Ugy vlpti^ Hazaárulásért!) azoknak, akiknek a ténykedése mai szemüveggel nézve hazaárulás volt, mert az osztrák császári háznak; tettek lakájszolgálatot, annak az érdekeit szolgálták(Györki Imre: Elárulták a magyarságot!) A magyar parasztság ellen, amelynek nem most •akarnak nyakló nélkül földet adni. A magyar fajszeretet nemcsak szóban kell, hogy jelentkezzék, hanem cselekedetekben is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tragikus dolog, hogy a háború előtt is csak szólamok hangzottak el a magyar parasztság felé, de azt a nemzeti birtokpolitikát, amely ennek az országnak érdekében való lett volna, soha sem hajtották végre nyakló nélkül ,*hanem nagyon is nyaklóval és ezáltal — f

tnint Beksics megállapította •— lehetetlenné tették azt, hogy a magyar faj terjeszkedjék és gyökeret eresszen, sőt ellenkezőleg elősegítették azt, hogy más nemzetiségek verjenek gyökeret és erősödjenek meg. Szomorú és tragikus, hogy akkor, amikor egy új világ kibontakozásáról beszélnek minduntalan, amikor ismétlem, a mezőgazdasági munkások száz- és százezrei egy talpalatnyi föld nélkül, kutyamódra élnek ebben az országban, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor az ipari munkásokat nem tudják foglalkoztatni, amikor a lateinerek is arra a sorsra jutnak már, mint az ipari vagy mezőgazdasági munkások, amikor mindinkább szaporodik az a társadalmi réteg, amely nem tud munkához és munkaalkalmakhoz jutni, amikor 92 ember él ebben az országban egy négyzetkilométernyi területen, akkor ezeket a problémákat a földhöz való hozzányulás nélkül akarják megoldani? (Farkas István: Es fenntartják a nagy vadászterületeket!) Hát hiszi-e azt valaki egy pillanatra is, hogy ezek a kérdések megoldhatók a nagybirtok ilyen túltengése son az őt jogosan megillető földhöz, meggyőződésem az, hogy igenis, amint az idő sürget, ehhez hozzá kell nyúlni és lehetővé kell tenni, hogy az évezredek óta ebből a területből kisemmizett kisparasztság hozzájusson az őt jogosan megillető földhöz. T. Képviselőház! Magáról a gazda j a vas ^tró' most veszem csak észre, alig beszéltem, (Farkas István: Jól beszéltél róla! — Mozgás a jobboldalon.) de úgy érzem, hogy ennek a javaslatnak kapcsán a mi állásfog'alásunkat és lelkünk mélyén élő törekvéseinket el kellett mondanom, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), annyival is inkább, mert most kü önösen konjunktúrája van annak a politikai agitá JÍÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 28-án, kedden. 257 ciónak, amely a szocialistákat ismét abban a színben akarja feltüntetni a közvélemény előtt, amelyben feltüntették akkor, amikor a háború idején hazátlan bitangnak minősítettek bennünket. El kel.

et ezt mondanom a javaslat kapcsán azért, mert ha van párt, amely a kisparasztság mellett foglal állást, ez a szociáldemokrata párt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha van párt, ame.y még nemzeti szempontból is egészséges birtokpolitikát akar, az a szociáldemokrata párt (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha vannak, akik ezt az egészséges birtokpolitikai akciót elgáncsolják, magakadályozzák, ha vannak o'yanok, akik a mai állapotot fenn akarják tartani, ezek azok, akik még mindig nyakló nélkül akarják ezeket a kérdéseket elintézni. Maga a javaslat ideiglenes, átmeneti jellegű, (Farkas István: És nem old meg semmit!) és legmé.yebb meggyőződésem szerint a kérdést nem oldja meg. Mert az a feltevés, hogy esetleg két év leforgása alatt a viszonyok úgy alakúinak, hogy a mezőgazdasági termel vények áremelkedése lehetővé teszi a kérdés végleges megoldását, véleményem és legmélyebb meggyőződésem szerint nem következik be. Ismételten nagyon súlyos áldozatot hoz az ország a 175 millió pengő megszavazásával. Ez az ország már nagyon sok súlyos áldozatot hozott a kisgaadatársadalom megsegítésének jelszava alatt. (Farkas István: Tönkrementek bele a kisgazdák!) 1922 óta hallom a Képviselőházban a felszólalásokat és minden felszólalásból a kisgazdatársadalom megsegítése csendült ki. Olyan politikai érát éltünk, amikor a politikai hatálom sziklájává emelték a kisgazdákat. (Farkas István: A nemzet gerincévé tették meg és tönkrement, széttört ez a gerinc!) Igaz, hogy nyilt szavazással. (Propper Sándor: Azután kinyomták őket innen is!) A történelem során soha nem éltek úgy vissza a kisgazdatársadalom megsegítésének jelszavával, mint náunk az utóbbi évtizedben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amig itt benn minduntalan a kisgazdák megsegítéséről és támogatásáról beszéltek, ez a segítés és támogatás törvényalkotásokban nem jelentkezett. Elismerem, hogy még ha a törvényhozás felemelkedett volna is arra a magaslatra, hogy valóban törvényalkotásokban sietett volna segítségére ennek a társadalmi rétegnek, akkor is súlyos lett volna a helyzet, de különösen súlyosbította a helyzetet az a körülmény, hogy a kisgazdatársadalom támogatása vagy fé szeg módon, csak az ország pénzének elpocsékolásával, vagy pedig szavakban jelentkezett. Nagyon örülnék annak, ha megállapításunkkal szemben most már a komoly cselekvés következnék. Ez a törvényjavaslat azonban, il'etőleg az a rendelet, amelynek ez a törvényjavaslat a pénzügyi lehetőséget rendelkezésére bocsátja, nem jogosít fel bennünket túlságosan arra, hogy higyjünk benne, ennélfogva ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. ( Helyeslés és tam a szélsőbal oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam egy megállapítását mindenesetre akceptálom. Azt az önvallomását, hogy ötnegyed óra után kénytelen volt bevallani, hogy a javaslatról magáról édeskeveset beszélt. Korrigálnom kell azonban azt az állítását, amelyben a képviselő úr a kisparasztság védelmét a, szociáldemokratapárt részére vindi38