Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

254 Az országgyűlés képviselőházának ß kényen kevesebb,, mi

at az. eddigi, jó néhány millió peúgö könnyebbedést jelent a gazdatársadalomra nézve, azokra . az adósokra nézve, akiknek.8% kamatot kellett fizetniök. Nem becsülöm le azt a körülményt sem, hogy az adóvégrehajtó nem járhat állandóan a portáján az adóhátralékban lévőnek. Nem beesülöm le azt sem, hogy két éven belül nem tudják elárverezni az esetleg védett birtokot. Nem becsülöm le mindazokat a könnyítéseket, amelyet ez a javaslat hoz, csak felteszem a kérdést, a javaslat határidejének lejárta után, vagyis két év lejárta után mi történik, éppúgy, mint ahogy képviselőtársaim itt már nyiltan feltették a kérdést, amelyre kielégítő választ, azt hiszem, a pénzügyminiszter úr sem tud adni. (Farkas István: Közelebbi dolog, hogy tud-e jó kereskedelmi szerződést kötni és tud-e értékesíteni. Egyetlen év alatt az ellenkezőjét érték el. Ez a kormány egy év alatt rosszabbította a helyzetet ezen a téren. — Propper Sándor: Vásárlóképessé kell tenni a közönséget. Elszednek tőle mindent!) T- Képviselőház! ISÍem látjuk mindazokat az intézkedéseket e mellett a pénzügyi tranzakció mellett, amelyek szükségesek volnának nemcsak a mezőgazdasági termelés, haxíem az, egész termelés, az ipari, kereskedelmi élet fellendítéséhez. A Gömbös-kormány épp úgy, mint az előző kormányok haladtak, halad azon az úton, amelyen az előző kormányok haladtak mezőgazdasági és birtokpolitikái tekintetben is. Mindenki tudta, mennyit beszéltünk róla itt a képviselőházban is, hogy a mezőgazdaság dekonjunktúrája következik földmívelésügyi miniszter úr itt a képviselőházban sohasem akart erről tudomást venni és látjuk, hogy bizony ez keservesen megbosszulta magát- Most mit csinál a kormányzat? Azt mondja a kormányzat, hogy most ő a mezőgazdasági termeivények legfőbb kereskedője. A miniszterelnök úr is olyanként mutatkozott be, mint aki a mezőgazdasági termékeknek piacot akar teremteni. Minden jószándék kudarcba fulladt. (Farkas István: Egyelőre csak a vadászterületet szeretik.) Látjuk, hogy ez a módszer, amelyét a kormány megkísérelt — akármilyen jószándékkal — nem vált be. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha arra számítunk, hogy a mezőgazdaságban két éven keresztül olyan átalakulás történhetik, amely esetleg kirántja a gazdaadósokat a hajuknál fogva a hínárból, akkor rosszul gondoljuk, mert az egész mezőgazdasági termelésnél a technika bevonásával olyan átalakulások történtek az egész világon, amelyek lehetetlenné teszik, hogy visszatérjenek á magas búzaárak és a magas mezőgazdasági árak. Ha a mezőgazdasági termelés terén akarnánk valamelyes pozitív eredményt elérni, annak első feltétele tehát az volna, hogy megszerezzék a belső fogyasztópiacok (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert itt az emberek koplalnak, éheznek, nyomorognak, ugyanakkor, amikor gondot okoz a kormánynak és azoknak, akik szabadulni akarnak mezőgazdasági terményeiktől, a termények értékesítése. Naponta csak fejenkint 30 fillérrel több fogyasztás! 30 fillérrel, ami számokban nagyon jelentéktelen összeg így kimondva,

f de ha egész évre számítjuk és a lakosság számával megszorozzuk ezt az összeget, ' minden mezőgazdasági terményünk, amelyet most keservesen tudunk exportálni, elfogyna ezen a piacon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig, is». ülése 1933 november £8-án, kedden, métlem, sóikkal egészségesebb megoldása volna a kérdésnek a belső piac megszervezése, mint az, hogy mezőgazdasági termésünkét, amelyre az utolsó szemig szükség volna idehaza, a külföldön kótyavetyéljük el. (Propper Sándor: Szószerint így van! Hetven fillérért visszük .ki a vajat, idebent pedig két pengő nyolcvan fillért fizetünk érte! Ausztriában olcsóbb a cukor, mint idehaza!) A kérdésnek szerintem helyesebb megoldása lett volua az, amit különben a kisebbségi vélemény is magában foglal, hogy t. i. hozzá kellett volna nyúlni azokhoz az összegekhez, amelyeket magas kamatok alakjában, amint már az előbb is mondottam, régen megfizettük. A kormánynak lenne kötelessége hozzányúlni végre valahára az agrárollóhoz is, amely mindinkább széjjelnyílik. Eklatáns példákat hozott fel arra vonatkozólag itt Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy milyen különbség mutatkozik a mezőgazdasági és ipari termények között, amikor az ember búzában és me^

1 zogazdasági terményekben gondolkozik. A kormánynak ilyenirányú törekvését azonban nem látjuk. Foglalkozni kellene most már a legkomolyabban a kormánynak azzal a kérdéssel is, amelyet Váry Albert igen t. képviselőtársam a Pesti Napló hasábjain, azt hiszem két évvel ezelőtt felvetett, amikor azt mondotta, hogy 300 millió pengővel kell leszállítani a közterheket. Mindenki, aki csak egy kicsit foglalkozik íközgazdasági kérdésekkel, meggyőződhetik arról, hogy Magyarország a mai termelési rendszer mellett és a mai árviszonyok mellett azokat a közterheket s azokat költségvetési terheket, amelyek az egész országban ennekfolytán előállanak, megfizetni nem tudja. Szükségszerű és logikus következménye volna en~ nek a megállapításnak az, hogy mindazokat a terheket, amelyek az állami életben feleslegessé válnak s amelyekről mindannyiszor részletesen beszélünk a költségvetési vita során, leépítenők. hogy így az állami iköltségvetést lecsökkentsük arra a színvonalra, amelyet ennek az országnak a termelése még elbír. Erről azonban ^ alig-alig esik szó. Nem esik szó most sem, amikor az adóreformról beszélnek s megnyugtatják a közvéleményt, hogy adóleszállításról szó sem lehet, csak magát az adóbeszedés módját akarják egyszerűsíteni, már pedig, ha nem nyúlnak hozzá ezekhez a kérdésekhez, akkor bizony a mezőgazdaság megsegítéséről „alig lehet szó. Miután a rendelet sem emlékezik meg róla, vagy ha megemlékezik is, negatív ez a megemlékezés, felvetem a kérdést, mi lesz a földreform révén földhözjuttatottakkal, mert amint Konkoly-Thege tanulmányából látjuk, ezek a földhözjuttatottak átlag több mint 600 pengővel vannak kataszteri holdanként megterhelve. Amint nagyon jól tudjuk, ezeknél a földreform révén földhözjuttatottaknál a földekért olyan árakat állapítottak meg, hogy azok abnormálisan magasak a mai földárakhoz viszonyítva és ha megfeszülnek is a tulajdonosok, ezeket még akkor sem tudják megfizetni. Elismerem, történtek már bizonyos intézkedések, amelyekkel könnyíteni véltek a Lebosz.kölcsönnel megterhelt földhöz juttatott tulajdonosokon, ámde.a 7—800 és 1C00 pengős földvételár a mai 3—400 pengős szabadforgalmú földárakhoz viszonyítva képtelenség s nem lehet komolyan beszélni egy pillanatig sem arról, hogy ezt a földvételárat meg tudják