Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

Az országgyűlés képviselőházának 2 szláv kereskedelmi szerződés A) melléklete 5. cikkének e) pontja rendelkezései értelmében a magyar, illetőleg jugoszláv határkerületben lakó kettősbirtokosok mezőgazdasági terményeiket, ideértve a bort is, melyek a megmunkált földeken termettek, továbbá állattenyésztési termékeket mindennemű behozatali vagy kiviteli vámtól és illetéktől mentesen vihették át a határon. Minthogy e rendelkezés érvénye 1928. évi december hó 31-én lejárt, a fentemlített szerződés kiegészítéseképp az 1928. évi november hó 19-én ugyancsak Belgrádban kelt PótDegyzőkÖnyv 2. pontja intézkedései alapián e határidő 30 hónappal, vagyis 1932. évi május hó 18-álg meghosszabbíttatott. Ez a határidő is lejárván, a pénzügyminisz

: ter úr felkérésére hivatali elődöm a budapesti jugoszláv követséghez intézett jegyzékében indítványt tett a jugoszláv kormánynak aziránt, hogy az említett pótjegyzőkönyvben megállapított kedvezmény újból hatályba helyeztessék, tekintettel arra, hogy az 1932. évi május hó 18-a után a nyár folyamán a jugoszláv hatóságok a magyar kettős birtokos ok jugoszláv területen fekvő földjei termékeinek kiszállítását — ha nem is tiltották meg — magas kiviteli vámokkal sújtották. Miután erre a jegyzékre a jugoszláv kormány többszöri sürgetés ellenére sem adott választ, folyó évi április hó 25-én szóbeli jegyzék kíséretében aide-memoire-t intéztem a budapesti jugoszláv követséghez;, amelyet az épp akkor Budapesten folytatott magyar-jugoszláv kereskedelmi tárgyalások alkalmával a jugoszláv delegáció vezetőiéhez is el; juttattam azzal a kéréssel, hogy azt a belgrádi kormánynál a maga részéről is szóvátegye. Egyidejűleg belgrádi követségünk is utasítást kapott az aide-memoire alapján való eljárásra. Az aide-memoire-ban javaslatot tettem a hatályát vesztett termény szállítási kedvezmény újbóli felélesztésére, iletve e célból szakértői bizottságok útján való közvetlen tárgyalások felvételére. A belgrádi m. kir. követség útján folyó évi május hó 3-án, 4-én, 8-án ós 11-én sürgettem a belgrádi kormánynál az ügy elintézését, míg végül követségünk május hó 17-én jelentette a végleges jugoszláv állásfoglalást. A május hó 15-én Belgrádban tartott jugoszláv tárcaközi r tanácskozáson az ottani kormány visszautasította a -szakértői bizottság közvetlen tárgyalására irányuló javaslatunkat és a kereskedelmi szerződés pótjegyzőkönyve kérdéses szakaszának újból való érvénybehelye-, zésétől is mereven elzárkózott azzal az indokolással, hogy e szakasznak célja éppen az volt, hogy a határmenti kettősbirtokosokat mielőbb földjeik eladására kényszerítsék, mert a jugoszlávok szerint mind Magyarországnak, mind Jugoszláviának érdekében áll, hogy a határátlépés minél nagyobb mértékben korlátoztas sék és a kettős birtokok likvidáltassanak. A t. Képviselő Ur interpellációjának 2. pontjára nézve sajnálattal kell kijelentenem, hogy semmiféle olyan eszköz nem áll rendelkezésemre, amellyel a jugoszláv kormányt álláspontjának megváltoztatására bírhatnám. Tekintettel azonban arra, hogy a magyar és jugoszláv kettős birtokosok (akik közül az utóbbiaktól, tehát a jugoszláv állampolgároktól terményeik kiszállításánál a jugoszláv hatóságok még jóval nagyobb beviteli vámokat is követelnek, mint amilyenek a magyar birtokosok terményeit sújtó kiviteli vámok) kényszerűségből úgy próbáltak segíteni magukon, hogy terményeiket egymás között kicserélték, s csak az ilyen csereüzletből származó különKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII. 13. ülése 1933 október 24-én, kedden. 17 bÖzet pénzbeli ellenértékét szeretnék akadálytalanul átvinni a határon — ami egyébként úgy a magyar, mint a jugoszláv devizarendelkezések folytán tilos — lépéseket kívánok tenni az iránt, hogy az illetékes jugoszláv tényezőkkel való megállapodás utján kölcsönösen lehetővé tétessék a határmenti birtokosok terményértékesítésből származó pénzének a határon való akadálytalan átvitele. Tisztelettel kérem az interpellációra a fentiekben megadott válaszom szíves tudomásulvételét. Kánya Kálmán s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a külügyminiszter úrnak az imént felolvasott írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Némethy Vilmos képviselő úrnak a székesfővárosi nagy vásártelepi árusok és áruk elhelyezése tárgyában folyó évi május hó !24-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli miniszteri választ felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Dr. Némethy Vilmos országgyűlési képviselő úr az 1933. évi május hó 24-én tartott üléshen a székesfővárosi nagyvásártelepi árusok és áruk elhelyezése tárgyában interpellált. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő : 1. A volt központi vásárcsarnoknak kitelepítését és az új nagyvásártelep helyének megválasztását a főváros az 1928. évben határozta el, miután erre vonatkozólag az összes számbajöhető tényezők véleményét meghallgatta es az új tervezettel szemben felmerült aggályokat úgy közegészségi, mint városrendezési, kereskedelmi és közlekedési szempontból részletesen elbírálta. Ilyen körültekintő eljárás után építette fel a főváros az új Élelmiszer Nagyvásár Telepet a IX. ker. soroksári Duna-ág mellett és ebbe a vásárcsarnokba helyezte át a Ferenc Józsefrakpartról a zöldség- és gyümölcskereskedőket. Az új csarnok tágas földszinti résziből és négy méter magas alagsorból áll. Az alagsor természetes szellőztetését biztosítja egyrészt annak egyik hosszoldalán levő 235 méter hosszú folytatólagos ablaksor, másrészt az a széles kocsiút, mely az alagsor egész hosszában végighalad és amelynek két vége 5—5 méter széles torkolatokkal nyílik a szabadba. Ezenfelül még négy villamos ventillátor is gondoskodik az alagsor állandó légcseréjéről, óránként 88.000 m

3 levegőteljesítménnyel. Ilyen körülmények között az alagsor nedves voltáról, vagy pedig az ott tartózkodó árusok egészségének veszélyeztetéséről, vagy arról, hogy az áruk ottani elhelyezés következtében megromlanak, komolyan panaszkodni nem lehet, amikor a 12.000 m

3 alapterületű alagsorban 300 {és nem 600) árus 48.000 m

3 légűrben nyer elhelyezést és az áruk tömegének is megfelelő férőhely áll rendelkezésre. Egyébként azt is ímeg kívánom n jegyezni, hogy megállapítások szerint a levegő páratartalma — a pince és a szabad levegő között — alig van különbség. Ami az interpellációnak azt a részét illeti, 'hogy az új vásárcsarnok elhelyezése és béren3