Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

§50 Az országgyűlés képviselőházának 21 beltelek, amelyhez birtok nem tartozik, vissza­vásárolható ne legyen és az amellett levő há­zas •beiteiken, amelyhez véletlenül 100 négy­szögöl tartozik, már gyakorolhassa az állam­kincstár az államot illető elővásárlási jogot. Azonkívül kérem a t pénzügyminiszter urat, hogy a hitelezői felügyelői szervekkel, amelyek az ő főfelügyelete alatt fognak állni, vizsgáltassa meg három évre vissza­menően az összes árveréseket ebben az or­szágban és nézze meg, hogy azok a birtokok kiknek a kezén vannak, ha nem mezőgazda, hanem pénzintézet az árverési vevő, akkor visszamenőleg érvényesítse az elővásárlási jo­got, nem kényszerítő módon, hanem magán­egyességi úton a közfelügyeletek által, Előre jelzem azonban, hogyha ezen a területen nem látnék előrehaladást, akkor azt is fogom kérni, hogy ^törvényesen méltóztassék ezt a kérdést szabályozni, mert teljes lehetetlen­ségnek tartom, hogy ennek a gazdasági de­konjunktúrának rokkantjai, elesettjei, földön­futói,, háznélküli proletárjai legyenek ebben az országban munka nélkül, amikor a jelen­legi mezőgazdasági munkanélkülieknek sem tudunk. ma munkát biztosítani. Ezek a ma­gyar^ nemzetnek legelkeseredettebb ellenségei lennének, tehát éppen a konzervatív haladó politika szempontjából is követelnem kell, hogy ezeket a régi kisbirtokosokat helyezzük vissza birtokukba, teremtsük meg annak lehe­tőségét, hogy ők egyszer árverésen már el­adott birtokaikat az állam segítségével ismét saját tulajdonukba visszaszerezhessék- {He­lyeslés jobb felölj A. végrehajtási eljárásnak különös fontos­ságot tulajdonítok. Kívánom azt, hogy a végrehajtási eljárásban ugyanaz a szellem nyilatkozzék meg, mint a mely megnyilatko­zott a kormánynak ebben a javaslatában. Mindenütt a segítő szellem uralkodjék és ne a törvénynek esetleg rigorózus félremagya­rázata, ne meggátlása. annak, hogy az adós szempontjából egy esetleges elrendelés kelet­kezhessek, ne meggátlása annak, hogy a régi földtulajdonos a maga földjét megtarthassa, hanem éppen: ellenkezőleg az a szellem érvé­nyesüljön a közfunkciók területén, hogy meg­maradjon a föld a magyar nép kezében. Ha ez a szellem fogja átitatni a végrehajtást, egészen bizonyos vagyok abban, hogy akkor ez a javaslat el fogja érni azokat az eredmé­nyeket, amelyek reményében a kormány böl­csesége ezt a_ javaslatot a magyar törvény­kód exbe akarj a b eiktatni. En hálás köszönetet mondok azoknak a szakférfiáknak, — célzok itt a . miniszté­riumokban működő egyes vezető és ezzel a kérdéssel foglalkozó tisztviselőkre — akik szemem láttára napot és éjt összetéve, hóna­pokon keresztül^ izzadtak és fáztak, hogy eb­ből a javaslatból ilyen való egész, ilyen nem­zetmentő feladatra alkalmas eszköz váljék. Nem akarom őket névszerint említeni, mert ezzel talán kisebbíteném érdemüket, de köte­lességemnek tartom, hogy itt a törvényhozás színe előtt kifejezést adjak elismerésemnek hangtalan, m unkájukért. (Helyeslés jobb­felöl.) Nagy elismeréssel adózom a gazdaérdekelt­ségekinek, amelyek ennek a kérdésnek a ki­mutatásával, az adatgyűjtés tekintetében, a vitaanyag szolgáltatásával és a kívánságok helyes csoportosításával nekink és a kor­mánynak lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy minél erőteljesebben, minél helyesebben tud­0. ülése 1933 november 28-án, kedden. jük ezt a nehéz gazdasági problémát, nemze­tünknek ezt a nehéz probléináiát előrevinni. Különösen köszönöm a mezőgazdasági kama!­rák végzett munkáját s az Omge. által vég­zetthaitalams nagy munkát, amelyet ez alatt a két esztendő alatt végzett, hogy az érdeklő­dés felszínére került kérdés a gazdaérdekelt­ség, az adós gazdák szempontjából minél he­lyesebb és az ország egyetemes nemzeti érde­kének szempontjából is minél sikeresebb meg­oldást nyerjen. Kötelességemnek tartom azt is, hogy leszögezzem itt a Ház színe előtt, hogy bár sokszor volt alkalmam közelről tárgyal­hatni a pénzintézetekkel is, — meg kell mon-j dánom, mert az igazságnak megfelel — a pénz­intézetek megbízottai részéről sem találkoz­tunk ellenvetéssel, ha arról volt szó, hogy ez a kérdés az egyetemes nemzeti érdek szem­pontjából oldass ék meg. Korántsem áll az a feltevés, hogy ők egyoldalú érdekeket védtek, amit ugyan én nem is vehetnek rossz néveiy mert mindenkinek kötelessége megvédeni azt az érdekeltséget, amely érdekeltség védelmezé­sére hivatott. Ezen a hivatottságon belül lat­iam a jóindulatot, láttam a megértő szellemet az ország színe előtt is hangoztattam, mert tapasztalataimnak megfelel. A kormánynak lehet egy nagy elégtétele. Nagy elégtétele az, hogy egy fokozatos., sőt mondhatnám mondvacsinált bizalmatlanság bűvköre vette körül egyesztendős munkálko­dása alatt és a sürgető hangok, amelyek a kormány felé hangzottak, nem mindig voltak jóakaratúak. S a kormánynak nagy elégtétele azért, hogy ezzel a javaslattal, ezzel a mester­munkával tudott jönni, amely úgy pénzügyi, mint jogi félépítettségében meg fogja hozni nemzetünknek azt az eredményt, ^amelyet en­nek a kérdésnek előrevitelétől várunk. Különös elismeréssel kell adóznom a pénz­ügyminiszter úr iránt (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: "Van még a tarisznyában ebből az elismerésből^ — Derültség a szélsöbaloldalon.) T. képviselőtársam, ha az ön szavában valami gyanúsítás van, 'akkor azt kikérem magam­nak. En éppen olyan független ember vagyok, mint önök, talán még függetlenebb, inert én a szakszervezetektől nem kapok fizetést, a kor­mánytól sem kapok fizetést, engem a magam pénzén választottak meg, tehát én nem kérek kitaníttatást. (Zaj.) Amikor ellenzéki voltam, arról az oldalról is elismertem, ha ennek az oldalnak volt igaza, erről az oldalról is elisme­rem tehát, ha bölcs cselekedetekkel viszik előre az államügyeket. (Zaj. — Elnök csenget.) El­ismeréssel adózom a pénzügyminiszter úrnak azért, hogy ezt a régen vajúdó kérdést, amely mint fekély rágódik a magyar gazdasági éle­ten, s .amely majdnem életképtelenné tette^ a gazdaadósok helyzetét, ilyen nagy bölcseség­gel, nagyszerű tudással és ilyen kitűnő, mély érzékkel oldotta meg. (Farkas István: Ez már borzasztó!) Azt várom, hogy a pénzügyminisz­ter úrnak meg lesz az a nagy elégtétele, hogy ennek a javaslatnak komoly sikerei Jelentkez­nek a magyar, gazdasági életben. Nem az én dicsérő szavam lesz az elégtétel, hanem az az elismerés, amely a si-ter nyomán az egész közvéleményben a pénzügyminiszter árral szemben megérdemelten ei fog hang?ani : A javaslatot nemcsak a kormány # iránta bizalmamnál fogva, hanem a komoly elismerés alapján is elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.)

Next

/
Thumbnails
Contents