Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-220

232 Az országgyűlés {képviselőházának 220. ülése 1933 november 28-án, kedden. val, csak utalok a statisztikára, méltóztassanak kiszámítani az átlagkulcsot, vagy pedig méltóztassanak a skálának az átlagkulcsát venni a törvényben s meg méltóztatnak látni, hogy igen hamar 1—1-50 pengős holdankénti tehertöbbletről van szó, ami ma, mondjuk, rozshaszonbérre átszámítva, 40—50 kg rozzsal nagyon könnyen egyenlő, nem is beszélve a közterhek egyéb emelkedéséről. De t. Ház, azt lehet mondani ezzel szemben, hogy mi köze az államnak a hozadékhoz. 1916-ban is részben erről volt szó. Nagyon érdekes különben az akkori vita, illetőleg az akkori ankéteken elhangzott felszólalások, hogy mi köze az államnak a hozadékhoz, illetőleg mi köze a hozadéknak a vagyonhoz. Erre az a válaszom, hogy miért méltóztatik ezt csak a mezőgazdaságnál és azt hiszem, bizonyos vonatkozásban a házbirtoknál, (Úgy van! balfelől) szóval az ingatlannál hangoztatni és miért méltóztatnak a vagyonadó szempontjából az értékpapíroknál a tőzsdei árfolyamot tekintetbe venni, miért nem méltóztatnak az értékpapíroknál is a névértéket beszorozni 20-szal és azután kivetni az adót. (Őrgróf Pallavicini György: Ügy van! — Sándor Pál: Nem kapja meg a névértéket a részvényes!) De a 15 pengős kataszteri jövedelemnél ez a szorzószám éppen olyan imaginárius, mintha bármilyen részvény névértékét beszorznám 3-mal, páratlan szám. Éber Antal t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg itt beszédében, hogy a tőzsdei árfolyamban az osztalék is, vagyis a részvénynek a hozadéka is kifejezésre jut. (Sándor Pál: Amit nem kapnak meg!) Ha fizet osztalékot, akkor valószínűleg magasabban áll az a részvény, mint az, amely nem fizetett osztalékot. Tehát csak oda akarok kilyukadni ezzel a nagyon hosszadalmas okoskodással, hogy, azt hiszem, a gazdaadósok szempontjából ez a rendelkezés igenis nagyon paralizálni fogja a gazdavédelmi intézkedéseket, fokozni fogja azoknak a számát, akik két év múlva ugyancsak erre a rendeletre vagy az akkori rendeletre rá lesznek utalva és igenis növeszteni fogja a be nem hajtható adóhátralékok összegét. Mert addig, ameddig a közterhek meghaladják a kataszteri tiszta jövedelmet, vagy elérik és meghaladják a földnek holdankénti hozadékát — ahogyan ebben az esetben igen gyakran meg fog történni, — addig racionális gazdálkodásról vagy a gazdák megsegítéséről egyáltalában szó sem lehet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha nem lehet a közterheket apasztani, vagy ezeket a létező viszonyokhoz és a^ tényleges hozadékokhoz arányosítani, akkor nézetem sze- • rint ennek a javaslatnak az indokoltsága igen erős mértékben csökkent és nem időszerű. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezeket az általam felhozott észre- ] vételeket — még tudnék más szempontokat is ! felhozni, de nem (hozok fel, mert letelik (beszédem' ideje — figyelembe venni a most készülő adóreformnál, mert nem hiszem, hogy az az út, amelyet újabban követtünk, helyes út volna '. arra, hogy a magyar igazdaságot és mezőgazdaságot megsegítsük. De tovább megyek. Ha nenn méltóztatnak aránytalannak venni azokat a statisztikai adatokat, amelyeket felhoztam, hogy tudniillik a mezőgazdasági üzemi tőke vagyonadóalapja 600 milliós: és az összes tőkevagyon vagyonadóalapja 418 millió, vagy ha el is ismerik, hogy aránytalan, de azt mondják, hogy még nem eLéggé ' aránytalan, lehet ezt az aránytalanságot még fokozni, tehát thai iaz aránytalanítást a mai viszonyok között és hozadék mai katasztrofális esése idejében időszerűnek méltóztatnak tartani, akkor, engedelmet kérek, igen isok laikussal együtt, akik közé magamat is számítóim!, azt kell kérdeznem, ihogy miért nem méltóztatik igénybe venni akár a 'gazdaadósok egyetemére, akár pedig az államra nézve azt a konjunkturális differenciát, — nam nevezem nyenoségnek, mieirt ahol nyereség van, veszteségnek is kell lennie, amelyet valaki fizet — amely az idegen valutára szóló záloglevelek árfolyamában és valutájában kétségtelenül fennáll, ami az én nézetem szerint számszerűleg sokkal reálisabb bázis, — ugyan ez is relatív dolog — mint az igen t. földmívelésüigyi miniszter úr által is joggal kifogásolt kataszteri tiszta jövedelem. Nenu afcalriom statisztikai adatokkal untatni a t. Házat, (Halljuk! a baloldalon.) csak egy " sematikus példára hivatkozóim. Azt kérdezem és kutatom ugyanis;, hogy mit ér ma pengőben az idegen valutára szóló záloglevél, mekkora a differencia a kontrahálásakoir, kibocsátásakor fennálló értéke és imiai értéke között. Abból indulnak ki e tekintetben, hogy ezeknek az idegen valutára szóló zálogleveleknek legnagyobb része — akáin legális, akár illegális vétel útján — már idebent van az országban. Számításomból kihagyom az ezidőiszerint még külföldi kezekben lévő idegen valutára szóló zálogleveleket. Ezeket ~ remélem, nem. nagyon tévedek — 30%-ra teszem. Mán most a megmaradó 70% -ot, illetőleg állíthatóim, — azt hiszem, nem tévedek isokat — hogy lennek árfolyama átlag maximum 50%. 100 dollár névértfék >esetén tehát, 70 dollár van idebent és ez a 70 dollár 50%-as ánforyamon 35 dollárt jelent. Ha most ezt a 35 dollárt átkonvertálom pengőre, azt hiszem, megint nem tévedek, ha azt további 30% differenciában számolom. Vagyis ^végeredményben^ a 70%ot 25%-kai tartja kézben az illető záloglevélbilrtokos. Ez csak seimatikus példa. Az így mutatkozó differencia 100 pengőire visszaszámítva, — mert hiszen egy része (külföldön marad — 45 pengő, 100 milliónál 45 millió, 300 milliónál pedig — iegysaeirű szorzás csak — 135 millió pengő. Igen t. Ház! Miért nem méltóztatnak legalább részben az itt 'mutatkozó differenciát megfogni (Sándor Pál: Teljesen igaza van!) a gazdaadósok egyetemének, vagy pedig magának az államnak direkt javára. (Sándor Pál: Igen, de a külföldiek^ nem engedik!) Miért nem méltóztatnak tehát ezeket az idegen valutára szóló belföldi zálogleveleket pengőre konvertálni és realizálni azt a tényleg fennálló árfolyam- és valutadifferenciát, amely időközben előállott, vagy ha ez nem lehetséges, miért nem méltóztatnak megfogni azt a nyereséget, — mert ^itt már nyereségről van szó — amely azoknál állott elő, akik^ már igenis, realizálták ezeket az árfolyam- és valutakülönbözeteket. Bevallom, a konverzió ellen fel lehet hozni, hogy ez az árfolyam pénzt jelent, nem pedig újabb kötvényt. Ezzel szemben egész tisztelettel azt jegyzem meg, hogy hiszen — úgy emlékszem — a Leb őszi.-szál szemben is pénzkövetelésünk volt, egy részét kötvényekben kellett volna kifizetni és úgy tudom, hogy az A. kassza is részben kötvénnyel fizet. De ettől eltekintve, akkora a konverziós nyereség marge-ja, hogy, azt hiszem^ ha akár az osztrák, akár belga, most nemrégen kibocsátott köl-