Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-220
Az országgyűlés képviselőházának 220. hanem akkor, ha a törvényjavaslat indokolását olvassák el. Mert mit mond a rendelet 1. Va? A rendelet 1. §-a általában véve a magánjogi követelésekről szól és ezek kamatát maximalja, Az indokolás negyedik oldalán a második .bekezdésben pedig azt olvassuk, hogy (olvassá): «Minden gazdaadós, tekintet nelkul arra, hogy a védelem alá helyezkedik-e vagy sem, egyformán abban a kedvezményben részesül, hogy rövidlejáratú hitelintézeti adósságának a kamatterhe 5'5%-ra csökken». Nagvon szerettem volna megkérdezni az igen t. előadó urat, hogy ez hogyan értelmezendő, hiszen <a pénzügyi bizottság jelentésében erről nincs egyáltalán semmi szó, mert a rendelet világosan magánadósokról és magánhitelezőkről beszél, a törvényjavaslat indokolásának második bekezdése pedig egészen világosan rövidlejáratú hitelintézeti adósságokról szól. Tehát mindjárt itt az 1. §-nál nem olyan köny^y nyű magunkat kiismerni. Azt hiszem, hogy igen egyszerű a megoldása: ezt a kis jelzőt: «hitelintézeti» törölni kell az indokolásból. Talán lehetséges lesz jegyzet alatt a végleges formában eat véghezvinni. Ha tovább megyek a rendeletben, azt látom, hogy viszont a rendelet 24. §-ában ugyanez a «hitelintézeti» jelző hiányzik. Mindenesetre megkönnyítené a rendelet megértését, ha a 24. § első bekezdésébe a kamatkövetelések előtt igenis beletennők, hogy «hiteiintézeti és gyámpénztári» kamatkövetelések, mert hiszen jól tudjuk a 25. §-ból, hogy ez a kamattérítés nem az összes kamatköveteléI sekre, hanem csupán csak a hitelintézeti és a gyámpénztári kamatkövetelésekre vonatkozik. Ugyanennek a szakasznak második pontja már helyesen definiál, amikor tőketörlesztésről és nem kamattérítésről szól és helyesen a tőketörlesztést csakis a hitelintézeti tőkekövetelések szempontjából állapítja meg. De magának a bizottsági jelentéseek is egykét passzusa elég homályos, mert például a második oldalon azt konstatálja a jelentés — hogy helyes-e vagy nem, az más kérdés — hogy azok a kedvezmények, amelyeket a rendelet a gazdaadósoknak biztosít, a hitelezőkre olyan súlyos terhet jelentenének, hogy a mai gazdasági viszonyok között azokat az annyi megpróbáltatásnak kitett — nem hitelezők már — hanem hitelszervezet egyedül nem bírhatja el. Egy szóval sem indokolja a .bizottság jelentése a.zt, hogy miért hagyja ki a magánhitelezők egész csoportját és hogyan jön ahhoz egy magánhitelező, hogy őt végrehajtsák csakis azért, mert védett adósnak hitelezett, Vita tárgyát képezte — úgy olvastam — az általános vita legelején a bizottsági jelentésnek az a passzusa, amely azt mondja, hogyha jelen megoldás a jelen időpontban megvalósítható, legtökéletesebb. Tekintettel arra, hogy még ennek az országnak közéletében is az utóbbi időben minduntalan olyan jelenségeket tapasztaltam egyénileg — lehet, hogy tévedek, de egyénileg így van — amelyek némileg emlékeztetnek olyan je^nségekre, amelyek fokozottabb mérvben, sokkal fokozottabb és túlzott mérvben érvényesülve, a relativitás elméletének nagy tudósát bizonyos utazásra kényszerítették, én a magam részéről a pénzügyi bizottság ezen relativ megállapításával ezidőszerint polemizálni nem akarok. A rendelet 2. §-a például bejegyzett teherről szól és nem tudjuk, hogy bejegyzett teher alatt a feljegyzett teher, illetve a garanciavállalás is értendő-e vagy sem. A rendelet 27—28. §-a például nem mondja meg, hogy az állam a ülése 1933 november 28-án, kedden. 227 tőketörlesztést visszatérítési kötelezettséggel, vagy anélkül vállaja-e az adóssal szemben, vagyis más szóval, hogy a régi hitelező jogaiba lép-e vagy sem. Nézetem szerint ez egy elvi kérdés, amelyet el lehet dönteni így vagy úgy. de ha helyébe lépne a régi hitelezőnek, akkor mindenesetre az áliam részére biztosítani kellene a régi hitelezőt megillető rangsort, ha pedig úgy adják oda a pénzt á fond perdu, hogy az adóssal szemben semmiféle visszatérítési joga, vagy igénye nincs, akkor azt véleményem szerint ki kellene mondani, mert különben ebből, azt hiszem, igen sok hosszadalmas és költséges jogi vita származnék. A rendelet 6. §-a például igénytelen nézetem szerint konkrét számadatokkal illusztrált hiteles magyarázatot igényel. Mert méltóztassék ezt a 6. §-t elolvasni, amely szakasz a legkisebb kategóriájú gazdákra vonatkozik, és merem állítani ; hogy ha nem ez a kategóriájú kisgazda, de még egy középiskolai vagy főiskolai végzettséggel bíró gazda elolvassa és megérti, akkor olyan ku 1 .túrfölényről tesz tanúságot, amelyre mindnyájan csak büszkék lehetünk. De itt sokkal lényegbevágóbb 'bizonytalanság van s ez. .egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket [konkrete az igen t. pénzügyminiszter úrihoz intézek s ez vonatkozik, ha az 1. és 8. §-t méltóztatnak nézni, az ott megállapított kamatmaximumra. Mert mit mond az, 1. §1 Az 1, § azt mondja, hogy a 'bírói úton érvényesíthető kamat 5^%-nál nagyobb nem lehet, tehát bírói úton 5^%-mái nagyobb kamatot érvényesíteni nem lehet. Méltóztassék elolvasni a 8. §-t a védett birtoknál, ahol ugyancsak kamatmaximálásról van szó; itt egészen más a .definíció, mert azt mondja, hogy (olvassa): «Az^ 5. és 6. § értelmében a kamatra teljesített, évi 4%-nak megfelelő fizetéssel a tartozás után járó folyó kamatfizetési kötelezettség teljes kiegyenlítést nyer: — az 1. §-ban ez nincs benne — a folyó' kamatkövetelésnek ezt meghaladó része megszűnik.» Az 1. §-ban a megszűnésről egy árva szó sincs, csak az van, Ihogy bíróilag nem érvényesíthető. Azt kérdezem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, hogy ha ugyanazt a kamatmaximálást fejezi ki az 1. és 2. |, miért nem méltóztatik ezt ugyanazon szavakkal definiálni, ha pedig mást fejez ki, amire joggal lehet következtetni, hiszen a két definíció teljesen különbözik, akkor) őszintén .mondom, nem tudom, hogy ez mit jelent az 1. §-t illetőleg, fennmarad-e az 5^%-nál nagyobb kamatigény és csak bíróilag nem lehet — ezidőszerint nem lehet — a két év alatt érvényesíteni, vagy nem marad fenn <s akkor engedelmet kérek, miért nem méltóztatik az 1. §-nál ugyanazt a definíciót kitenni és elejét venni annak, hogy kontrodisztinkció folytán teljesen más álláspontra lehessen helyezkedni. Ezzel szemben azt lehet mondani, hogy mire való ez az okoiskodás, ez a szőrszálhasogatás, hiszen természetes, hogy megszűnik az 5H%-on felüli kamatfizetés, hiszen az állam azt megtéríti? Ez nem áll egészen, ment az állam 1. csak a hitelintézeteknek téríti meg, a magánosoknak nem téríti meg, 2. itt van az egyik végrehajtási utasításnak nevezhető 2500-as számú rendelet, — nem fogom, felolvasni, mert nagyon is a részletekbe mennék — méltóztassék annak a 13. §-át elolvasni ; ott igenis, olyan esetre piriovideálna.k, amikor bírói eljárásnak van helye, még a hitelintézet javára megtérítendő kamattérítés esetén i:s, tehát ez a rendelkezés nem feltétlen. (Létay Ernő: Ka34*
