Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

222 Az országgyűlés képviselőházának 219. gyének tisztában azzal, hogy az állam elvont fogalom, mi azonban reális valóság vagyunk. Ha mindent az állam kell hogy teljesítsen, akkor miből teremti elő a pénzt az állam? A kormányférfiak — bármennyire is hangoztatják, hogy mindannyian eminensek voltak az iskolában — mégsem rendelkeznek azzal a csodatévő hatalommal, hogy semmiből pénzt teremtsenek. Hát miből kerülnek elő azok az összegek, amelyekkel a mezőgazdaságot szanálni akarják és amelyekkel egyes agráriusok olyan nagylelkűen dobálóznak? Miből kerülnek elő a 175 és 200 milliók és egyéb pénzek? Mi valamennyien, akik itt vagyunk, fizetjük ezeket az összegeket. Ez a beteg társadalom, amelyet magyar középosztálynak, magyar munkásosztálynak, magyar értelmiségnek nevezünk, kénytelen odaállani és segíteni, hogy az oszlop, a magyar mezőgazdaság össze ne dűljön. Hát szép oszlop az, amelyet a többinek kell támogatni! De ez sem mehet tovább, mert az állam támogatását követelni és panaszkodni azon, hogy széjjel nyílik az agrárolló, legalább is furcsa dolog. Hiszen hogy az agrárolló széjjel nyílik, annak nem utolsó sorban az az oka, hogy a gazdának nyújtott állami támogatásért lehetetlen módon megterhelik az ipart- Legutóbb a bolettánál jött a szénadó! Azt mondották akkor az urak, nem engedjük ráhárítani a fogyasztókra. Meg sem* száradt a tinta, már a szénbányavállalatok közölték a fogyasztókkal, hogy a szénadót beszámítjuk. De itt vannak a textilgyárak. Egy agráriusvezér képviselőtársammal beszélgettem, aki azt mondta, hogy Goldber-: gerék és a többi textilbárók sajátjukból lesznek kénytelenek kifizetni az &_ót, amit rájuk hárítunk, a boletta terhét. Dehogy! Kettős hasznot hajtott annak a gyárnak: egyfelől felemelte az árat és ott rekompenzalta magát, másfelől pedig a Bedeau-rendszer segítségével kutyamódon megszorította szegény munkásait és munkásnőit és ma kevesebb pénzért többet termel és azt a többtermelést drágábban ,"vdja el. Ugyanezt látjuk a vasiparbaxi, ahol a vasfázis 10—12%-kai drágította meg a vasat. Itt ugyanazt a folyamatot látjuk. A gyár áthárítja a vasra rárótt fázisadót a fogyasztóra, a mellett saját munkásait is megnyúzza, azt mondván: nézzétek, több az adó, kevesebb vas fogy, olcsóbban kell a vasat adni, tehát kevesebb munkabért fizethetek. A kartellel kijátszani nem lehet, agrárius urak és ha méltóztatnak a kartellekkel elbánni akarni, csak egy ajánlatom van: más kormányt, mert ez a kormány a kartellekkel szemben egyáltalában nem mer fellépni. {Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Igen, mert akkor a kartellek becsukják a kasszát!) A kartellekkel szemben egyszerűen tehetetlen, úgy hogy azok a panaszok és sirámok a kartellgazdálkodás ellen, a sirámok az agrárolló két szára közötti különbség ellen, mind közös forrásból származnak, abból, hogy túlságosan igénybe veszik az államkasszát a magángazdaságok szanálására, másfelől pedig a kartellek a kormány erélytelensége következtében ezt a helyzetet hihetetlen mértékbén kihasználják a maguk javára. Végezetül még egészen röviden két dolgot. Az egyik az, amit Marschall igen t. képviselőtársam felemlített. Nevezetesen azt mondotta Marschall képviselő úr, hogy a Tiszántúl érdekében különleges dolgokat kell csinálni, Azt mondta szószerint (olvassa): «Ha a németek Osthilfe-t csináltak Kelet-Poroszország megmentése érdekében, nekünk ezt az elgondolást, nem mondom, hogy minden részletét, de magát ülése 1933 november 24-én, pénteken. az alapelgondolást követnünk kell és magyar Osthilfe-ét kell csinálnunk a Tiszántúl megmentése érdekében.» T. Képviselőház! Az Osthilfe Németországban a korrupció melegágya volt. Behizonyult, hogy azok a földbirtokosok, akik az Osthilfet igénybe vették, a segélyösszegből birtokot vásároltak. A weimari alkotmány alapján álló kormányok talán még ma is kormányozhatnának, ha a szociáldemokraták ezt az Osthilfe-t nem tették volna szóvá és nem hozták volna szóba azt a szörnyű korrupciót, amely az Osthilfe-vel^ kapcsolatban történt. Az Osthilfe Németországban korrupcióra vezetett, súlyos millióiba került a német népnek, a -nélkül, hogy használt volna... Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Malasits Géza: ... csak egyes birtokosoknak használt. De abban az országban, ahol a munkanél- * külieket nem támogatják, ahol a munkásosztálynak, az ipari, mezőgazdasági és kereskedem^ alkalmazottnak a legminimálisabb szociális védelmet nyújtják, ahol a nyomor olyan rettenetes, mint Magyarországon és ennek a nyomornak enyhítésére olyan kevés történik, ott vétkes bűn és könnyelműség ilyen Osthilfe-t még csak emlegetni is, még nagyobb bűn ilyet megcsinálni és ha megcsinálják, meg fogják látni annak az Osthilfe-nek következményeit. Mert egy ideig megy a dolog... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Malasits Géza: — ... rögtön befejezem — de odáig nem mehet a dolog, hogy a munkanélkülieknek semmit, a munkásoknak a lehető legkevesebb szociális védelmet, a lehető legkevesebb fogyasztási képességet, a nagybirtoknak pedig Osthilfe-t. Ez így nem mehet tovább. Ha tehát segíteni akarnak a mezőgazdaságon, akkor a mai politika helyett más politikát, más kormányt és más rendszert hozzanak, mert e mellett a rendszer mellett elpusztul az ország. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gróf Esterházy Móric: T- Képviselőház! Kérem beszédem elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Minthogy a napirendre szánt idő letelt, a vitát megszakítom és javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi november hó 28-án, kedden délután 4 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünk 1.) pontja alatt szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a mai napirendünk 2-) és 3.) pontja alatt szereplő törvényjavaslatok tárgyalása. Van valaki a napirendhez feliratkozva? Takách Géza jegyző: Nincs! Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, kérdem, méltóztatik-e az elnöki napirendi javaslathoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Most pedig áttérünk az előző ülésen bejelentett két írásbeli miniszteri válasz meghallgatására.