Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1933 október 2U-én, kedden. 13 lehet tűrni a kizsákmányolásnak azt a hallatlan fokát, amely itt van. Kérdem, hogyan képzelik el azt, hogy Magyarország lakossága fogyasztóképes legyen? Fogyasztóképes lehet-e valaki, például egy munkásnő, 16 fillér órabérből? Méltóztassék mindig figyelembevenni, hogy ez a 16 fillér nem az évnek minden órájában jár, hanem csak azokra az időkre jár, amikor nem esik az eső, amikor nem beteg az a munkásnő, télen,, akkor, amikor nincs hideg, tehát amikor van építkezés. Az építőmunkás tehát, ha a legjobb időt veszem és a legjobb foglalkoztatási lehetőséget, akkor is alig dolgozik évenként 120, vagy 150 napot. Ha ezt az átlagot vesszük és ezt 300 munkanapra szétosztjuk, akkor a legjobb szakmunkásnál sem jön ki 2 pengő naponként. Hogy legyen az fogyasztó, hogy fogyassza a mezőgazdaság terményeit, amikor puszta életének fenntartására sem jut semmi és tényleg csak krumplin, meg babon tengeti életét és teljesen reménytelenül és kétségbeesve néz a jövő elébe? Most, amikor ezek a sztrájkok kitörtek, kórusban hallottuk kiabálni: hja, nem lehet, mert a vállalkozó már lekötötte magát, nem lehet most időközben drágítani. Kiszámítottuk, hogy az egész többletköltség,, amely ezeknél az építkezéseknél felmerülne, alig tesz ki többet 120.000 és egynéhány pengőnél, ami megoszlik az épületek tömegénél, hiszen még párheti munka van hátra, amit he kell fejezni és el kell végezni. Nyomatékosan felhívom a kormány, főleg a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, vessen véget ennek a hallatlan munkabéruzsorának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legutóbb egy ankét volt a minimális munka bérekről a kereskedelemügyi minisztériumban, amelyet a genfi egyezménnyel, a törvény végrehajtásával kapcsolatosan tartottunk. Ott az egyik munkaadói csoport nyíltan a szemébe mondta a gyáriparnak, hogy a gyáripar mesterségesen szorította le a munkabéreket azért, hogy az exportot fokozza. Most mi történt? Az export bedugult, export nincs, de megmaradtak az alacsony munkabérek. Az ország lakossága összességének érdeke követeli, hogy ezen a téren sürgősen történjék intézkedés és hogy a kormány minden erejével lépjen közbe, ennek a munkabéruzsorának egyszersmindenkorra vessen véget és ne azokat részesítse védelemben,, akik ezt a munkabéruzsorát a törvény paragrafusai között bujkálva végrehajtják, hanem részesítse védelemben azokat, akik tisztességes, emberséges megélhetésre törekednek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Dési Géza! Dési Géza: Mélyen t. Képviselőház! Régi parlamenti szokásoknak megfelelően, de névbecsülésből is, igen röviden leszek bátor foglalkozni előttem felszólalt t. képviselőtársaiul r-wniely megjegyzésével. Eckhardt Tibor képviselő úr beszédében azt mondotta, hogy a kormány a gazdajavaslatot nagyon későn terjesztette be. Szinte felsóhajtott a költővel: mért oly későn, levelek hullása, daruk távozása idején? (Mojzes János: Miért olyan zavarosan?) Szerény^ nézetem szerint egy ilyen javaslat előkészítése oly óriási megfontoltságot, annyi tanulmányt, előkészületet, a különböző lehetőségeknek olyan mérlegelését és a különféle érdekeknek olyan he lyes összeegyeztetését követeli meg, hogy az ilyen javaslatnál nem az a döntő szempont, hogy milyen időpontban terjesztették be, hanem az adja meg a javaslat értékét, vájjon megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyeket egy ilyen életbevágó gazdasági javallattal szemben méltán támaszthatunk. Örömmel üdvözöltem Eckhardt képviselő, úrnak azt a kijelentését, hogy ő és pártja nem elégszenek meg majdan az ellenzékiségnek negatív bírálkodó szerepével, hanem konkrét javaslatokkal fogják a kormányt támogatni. Azt hiszem, ezt mindnyájan örömmel üdvözöljük. (Ügy van! a középen.) Az egész vonalon kérjük ennek állandósítását. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Igaza van a képviselő úrnak abban is, hogy a javaslatokat nem a pártpolitika szempontjából kell elbírálnunk, hanem asze rint, hogy megfelelnek-e az igazságnak, a ki vánt célnak, a kitűzött érdekeknek, mert végre a nemzet élete nem a pártkeretekhez való tartozásnak jelszavaitól és színeitől, hanem az intézkedéseknek és a törvényeknek erejétől és értékétől függ. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Peyer Károly képviselő úr azt mondotta, hogy úgy Eckhardt, mint Kenéz képviselő urak ténybeli tévedésbe estek, amikor azt mondták, hogy a cseh demokrácia levetette álarcát, mert — úgymond — nem a demokrácia vetette le az álarcát, hanem a túlzott nacionalizmus bontakozott ki. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Az nem nacionalizmus, hanem kannibalizmus!) Bocsánatot kérek, éppen abban áll a cseh viselkedésnek rosszhiszeműsége, hogy azzal tévesztették meg az egész művelt világot és különösen a nagyhatalmakat, hogy ők a régi feudális uralom helyébe a demokrácia uralmát fogják megteremteni. Pittsb nrgtól kezdve Párizsig mindig azt hirdették, hogy ők lesznek a demokrácia forrása, (Ügy van! Ügy van!) ők fogják az egyenjogúságot, a szabadságot megvalósítani, tehát álarc volt ez a magatartásuk (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) és ezt az álarcot vetették le, amikor valódi mivoltukban bontakoztak ki. (Úgy van! Ügy van! a középen. — Farkas István: Ez tévedés!) Örömmel hallottam Peyer Károly képviselő úrtól, hogy a szociáldemokratapárt programmja elítéli a nemzeti kisebbségek üldözését,, de viszont a magyar sajtó nem tévedett akkor, amikor megírta, hogy azok a szociáldemokrata bizottsági tagok, akikről most el méltóztatott mondani, hogy a pártvezetőség visszahívta őket helytelen viselkedésük miatt, mégis szembeszálltak a programmal, mégis a programmal ellentétesen viselkedtek és a magyar jogok kisemmizéséhez hozzájárultak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) örömmel yeszem azonban tudomásul, hogy a hivatalos párt ezt a maga tartásukat elítélte és az illető bizottsági tagokat visszahívta. (Reisinger Ferenc: Ezt elfelejtette a kormánysajtó megírni!) Kérem, a kormánysajtó nem írhatta meg, mert ezt most hallottuk először Peyer képviselő úr szavaiból. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet t kérek,

r képviselő urak! (Peyer Károly: Hát egypár Soukuplevélért nem szoktak a szomszédba menni egyes lapok!) Dési Géza: Teljesen magamévá teszem Eckhardt képviselő úrnak azt a javaslatát, hogy a kormány igenis tartson ki továbbra is a revízió 'békepolitikája mellett, továbbá azt is helyesnek és üdvösnek tartom, hogy a Népszövetséghez forduljon a kormány (Jánossy Gábor: ugy van! Végrevalahára!) azzal az óhaj-