Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. arányban az igénybevett eszközök. Ebből csak elégedetlenség fog származni. Azt a 10 millió pengőt egy rendszeres telepítési akció céljaira fordítani teljesen lehetetlen, mert ez az öszszeg elégtelen. Ha pedig improvizálva itt-ott egyik-másik: kisembernek a hóna alá nyúlnak, a többséget azonban veszni hagyják, ebből olyan helytelen, olyan izgató és olyan nyugtalanító helyzet fog származni, amelyért a felelősséget egyikünknek sem lehet vállalni(Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Bátor vagyok íkifejteni azokat az elveket, amelyeket felfogásom szerint közérdekből az egyes birtokkategóriákkal szemben egy földteherrendezésnél alkalmazni lehet és kell. Joggal (méltóztatnak talán azt kívánni tőlem, hogy — hiszen ezekben az elvekben többé-kevésbbé talán egyetértünk — mondjam meg azokat az eszközöket is, amelyekkel ezek a célok mégvaJósíthatók volnának. Nagyon jól tudom, hogy ezek a gondolataim a pénzügyminiszter úr felfogásával szö.ges ellentétben állnak, de minél jobban telik az idő, annál határozottabb a meggyőződésem, hogy más eszközök a célt megközelíteni sem lesznek képesek. Mindenekelőtt leszögezem azt az álláspontomat, amelyet pártom is teljes egészében magáévá tett, hogy minden körülmények között szükség van a Nemzeti Bank hivatalos kamatlábának általános, jelentékeny leszállítására. (Ügy van! balfelöl.) Én ad nunc 3%,-ban látom azt a maximális hivatalos kamatlábat, amelyet a Nemzeti Bank a mai viszonyok között egyáltalában felszámíthatna, még pedig nemcsupán a gazdaadósságok után hanem általában minden leszámítolásnál és minden kategóriánál.^ (Helyeslés balfelöl.) Mert az általános leszorító, depirimáló, a gazdasági életet bénító, sőt gyilkoló rendelkezésekkel szemben végre egyszer hozzá kell fogni az optimista tendenciák fejlesztéséhez. Nem spekulatív, nem mesterkélt, nem túlhajtott, mondjuk melegházi fejlesztést értek — amerikai értelemben — de azt kérdezem, bármelyik pénzügyi szakértőjétől ennek az országnak, hogy minő elméleti vagy gyakorlati szempontokkal lehet megindokolni a szerintem ma is igen magas Nemzeti Bank-kamatlábat, amelyet nem nemzetközi alapon tartok magasnak, hanem a magyar viszonyok ismeretében és elsősorban a mezőgazdaság jövedelmezőségéhez mérten tartok, igen magasnak akkor, amikor azok az elméleti szempontok, amelyek általában a hivatalos jegybankok kamatpolitikáját irányítják, a jelenlegi devizagazdálkodás kötött rendszere mellett semmiféle tekintetben nem támasztják alá az 5%-os vagy az 5-5%-os kamatozást. (Egy hang a Jobboldalon: Négy és fél százalékos a kamatláb!) A földteherrendezési javaslatban 5 és 5*5% szerepel. T. Ház! Éber Antal t. képviselőtársam tényleg azt az egyetlen jogos kérdést veti fel, amellyel foglalkozni kell, a betétek problémáját. A betétet ma sem a kamat reménye tartja az intézetekben. — hiszen nyerészkedési szempontból ima is alacsony a kamat — hanem a biztonság. A betevő biztos akar lenni és a ládafia vagy a szalmazsák helyett a bankban tartja betétjét, nem azért, mintha a magas kamatokra szüksége volna, — szüksége talán van — nem azért, mintha reménykednék a magas kamatokban, hanem azért, mert a maga betétjét biztonságban akarja látni — pláne az arany pengő fikció mellett. Az okos betevő alacsony kamatláb mellett javuló gazdasági helyzetben sokkal több biztonságot fog látni, az alacsony kamatláb mellett a maga betétje ülése 1933 november 2U-én, pénteken. 209 szempontjából a hitelszervekben, mint ahogy azt ma a meglehetősen problematikus — mert végeredményben a mezőgazdasági és egyéb hitelnyújtásokban is befagyott — hitelszervezetben láthatja. A 'kamatleszállításnál utalnom kell arra is, hogy semmi körülmények között sem tartom megengedhetőnek, hogy a különböző társadalmi osztály ok között ilyen par excellence közgazdasági kérdésekben igazságtalan megkülönböztetések álljanak fenn. Elsősorban a gazdaérdekeket óhajtom ugyan képviselni, de nem tudok felelősséget vállalni azért, hogy esetleg a legalább ugyanolyan nyomorban lévő kisiparos vagy kiskereskedő elessék ugyanattól a lehetőségtől, amelyet a magyar mezőgazdáknak megad az igen t. kormiaiy. (Ügy van! Úgy van! Helyeslés balfelöl.) Általában veszélyes tendenciát látok abban, amikor gazdasegítség címén a borravaló, az alamizsna, a segélyezés gondolatát viszik bele egy olyan társadalmi rétegéletébe, amely nem segélyekből és alamizsnákból, de becsületes munkából akar élni. (Úgy van! balfelöl.) Ez a társadalmi réteg nem más társadalmi osztályok rovására akar illetéktelen előnyökhöz jutni, hanem a maga emberségéből egészséges viszonyok között tisztességes munkával akarja kenyerét megkeresni. Éveken keresztül rákfenéje volt a magyar politikai és gazdasági életnek ez a — szerintem erkölcstelen — segélyezési rendszer. (Ügy van! balfelöl.) Mert, legyen az tyúksegély, légyen az a tiszt viselőnél dugsegély, vagy legyen bármilyen formája a segélyezésnek, a segély demoralizál. (Ügy van! balfelöl.) Demoralizáció származik a segélyezés rendszeréből, mert egyjformán kel! az államnak mindenki számára mérnie. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Az igen t. kormányzat kötelessége az, hogy olyan létfeltételeket teremtsen ebben az országban, amelyek mellett minden tisztességes, dolgozó ember egyformán megtalálhassa a maga boldogulását. (Farkasí'alvi Farkas Géza: Ez a sorsközösség!) T. Képviselőház! A tegnapi napon Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam a kamatleszállítás gondolata mellett kifejtette itt a kötvényesítés gondolatát is, amely vonatkozásban éppen a jelenlévő két képviselőtársam részéről élénk ellentmondásokat váltott ki. (Éber Antal: Túlszépen mondta!) Vitatkozásba bocsátkozás nélkül ismételni akarom, melyek azok az alapelvek, amelyeknek alkalmazhatósága tekintetében nem lehet vitának helye és amelyekre nézve Ulain igen t. barátom is azt mondja, hogy bízzuk a jogászokra a jogi formulák megkonstruálását. (Magyar Pál: Azt tudják a jogászok, csakhogy itt pénzügyi konstrukció is kell!) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval megismételjem azt a pénzügyi konstrukciót, amelyet Magyar Pál igen t. barátom kíván. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem kérdéses és éppen pénzügyi körökben fi-jem vitatott kérdés ma már — mert hiszen a Tébe. memoranduma is erre az álláspontra helyezkedett — hogy elvileg lehet rövidlejáratú adósságokat köt vény esi teni. (Úgy van! bálfelöl.) Efölött a kérdés fölött, azt hiszem, elvileg vitának helye nem lehet. Lehei kötvényesíteni, az bizonyos, a kérdés csak az, hogy helyes és ! kívánatos-e és minő módszerekkel. Ha abban | egyetértünk, hogy rövidlejáratú adósságokat I elvileg lehet kötvényesíteni, a másik .kérdés, amelyet fel kell vetnem, a következő: lehet-e egy váltóobligációt kötvényobligációval felcserélni? Törvényhozási fel hatalmazás esetén lehet, intézkedni kell hozzá, bizonyos közbeiktatott szervre is lehet talán szükség, de pél-