Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-218
Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1933 november 23-án, csütörtökön. 19i mon András: Miből? Hol a pénz rá?) iA gabonajavaslattal kapcsolatban 175 millió pengőre kért a kormány felhatalmazást, amelyet meg is fog kapni. Biztos vagyok abban, hogy ebből a 175 millióból még 75 millió pengőt sem fog felhasználni a gazdaadósságok rendezésére, mint ahogyan nem használta fel azt a 10 millió pengőt sem, amelyet annak idején kamathozzájárulás címén szavaztak meg. Még félmillió pengőt sem használt fel belőle azért, mert olyan körülményes volt az a rendelkezés, mint amilyen körülményes a mostani gazdavédelmi rendelet. A jelentkezők közül olyan kevés fogja megkapni azt, amit a rendelet kilátásba helyez, hogy itt a kormánynak fog maradni pénze arra a célra, hogy a gabonafeleslegeket az országban felvásárolja. Más megoldás és más mentség nincs. Ma, amikor 3—4 millió pengőért már egy millió métermázsa gabonát lehet vásárolni és a piacból kivonni, ez könnyű feladat volna. (Simon András: Azután adja el 2'50 pengőért a külföldnek! Ez jó üzlet lesz!) Adja el dumping áron a külföldre! (Neuberger Mihály: Mit csinálnak a cukorral? — Simon András: De azt nem helyesli a képviselő úr! Olyat akar csinálni, amit nem helyesel?) Mivel ez a legégetőbb probléma, éppen ezért kezdeni kellene itt valamit. Ha a földmívelésügyi miniszter úr azt mondja, hogy a gazdák maguk rontják le az árakat, mert sokat kínálnak belőle, ezzel szemben nyugodtan lelhetne állítani azt, hogy a pénzügyminiszter úr rontja le még jobban, mert olyan nagy kiméletlenséggel hajtja be a kivetett adókat az egész országban, hogy a gazdák a kiméletlen adóbehajtások miatt kénytelenek piacra dobni utolsó szem gabonájukat is. És éppen e miatt zuhantak annyira a gabonaárak. Hiába kísérletezik a kormány, akárhogyan van is itt alkalmunk elégszer hallani, kormánypárti oldalon, akár hogyan magasztalják a megfizetett sajtó cikkeiben, amelyekben a kormány ma ara gyönyörködik, a fő, — amint már előbb említettem — az eredmény, és éppen ezt az eredményt nem látjuk, különösen a gabonaáraknál. Ez a megoldás megvolna most, amikor, megszavazzuk ezt az összeget. Egész könnyűszerrel lehetne felvásárolni és • elraktározni néhány millió métermázsa gabonát. Talán jöhetnek még olyan idők, amikor az országnak nagyon is szüksége lesz erre az t elraktározott gabonára, vagy ha ez a megoldás nem lehetséges, tessék eladni dumping áron a külföldre. Okvetlenül törekedni kell arra, hogy a piac mentesüljön a .túlkínálattól, de nemhogy mentesülne, hanem még azt tapasztaljuk, hogy az adógabona fejében felajánlott mennyiségeket most veszik át és nemhogy tárolnák azokat, hanem rögtön el is adják a külföldre, amivel még jobban lerontják a gabona belföldi és külföldi árát. Hiába, nem rendeletekkel lehet a gazdákon segíteni, ezt láttuk a múltban s a jövőben sem lehet azokkal segíteni, hanem más gazdasági politikával. Nem ezzel a gazdaságpolitikával, amelyet ez a kormány folytat kormányralépése óta, amelynél azt látjuk, hogy a nagytőkét körömszakadtáig védi az egész vonalon, ahogyan védi ebben a rendeletben is, mint azt a Ház legtöbb szónoka is elismerte és szóvátette. Más gazdasági politikával, más vámpolitikával és különösen más értékelési politikával lehet a gazdákon segíteni. Ezt azonban nem látjuk sehol sem és éppen ezért nem lesz meg a gazdavédelmi rendelet eredménye, 5 és V2%-ra csökkentettük a kamatlábat, amikor a gabonaárak 20— 25 pengőről 5 pengőre csökkentek. Ha kiszámítjuk, azt látjuk, hogy 100 pengő után ma 100 kilogramm gabona kell a kamat fizetésére, míg évekkel ezelőtt, amikor a. gabona ára 20 pengőn felül volt, 100 pengő után 50— 60 kilogrammal lehetett a kamatot megfizetni. A gazda tehát még mindig többet fizet ma terményben kamat fejében, mint amennyit fizetett évekkel ezelőtt; éppen ezért nem fog a jövőben eleget tudni tenni fizetési kötelezettségeinek s így nem fogja tudni a rendeletben biztosított kedvezményeket élvezni. Védetté nyilvánítanak néhány birtokot, amiből — sajnos — nagyon kevés lesz. mert úgy is elkésnek, hiszen nem tudnak róla. Magunk is tapasztaltuk ma, hogy a Ház nagyon sok tagja nincs tisztában a rendelettel. Hogyan legyen akkor tisztában a falu kint, (Ügy van! a baloldalon.) amikor a faluban 4—5 hetilao van öszszesen, amely ezt a rendeletet talán ismerteti. Ezek az emberek mind el fognak késni, mert olyan körülményes a dolog, hogy nem fognak tudni hozzájutni, el kell menni a legköze^bbi járásbírósághoz, ahol a teVkkönyvi hivatal van és onnan kell telekkönyvi kivonatot kérni. Amíg azt megkapják, beletelik két hét is, amely idő alatt már letelik a jelentkezési határidő. Éppen ezért, mert egyáltalában nincs kilátás arra, hogy a kormány más gazdaságpolitikát folytasson, hogy ezen a téren javulás állhasson be, az elnöki napirendet nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki! Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Akkor ezt határozatként kimondom. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa az illés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 9 óra U nerckor.) Hitelesítették : Körmendy Mátyás s. h. Lukács Béla s. k n aplóbíráló'bizottsági tagok. 28*
