Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ml történt a papírállomány visszaszerzése ko rül. Es ha ki fog derülni, hogy egyes bankok hasznot raktak zsebre azáltal, hogy visszaéltek ennek a korszaknak nyomorúsága val, méltóztassék ezekkel a bankokkai niegídlelően elbánni. T. Képviselőház! Mi tehát változatlanul kérjük, hoffy a kormány a hosszúlejáratú kölcsönök tekintetében tiszta helyzetet teremtsen. (Ügy van Ügy van! — Helyeslés balftlöl.) Lehetetlen dolog az, hogy itt lelkiismeretlen kufárok, visszaélve az eladósodott társadalom nyomorúsága val, óriási hasznokra tegyenek szert. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Mert a miniszter úr hiába mondja nekünk — minden tisztelet dacára, amellyel állása és személye iránt viseltetünk — nem hisszük e', hogy az ellenkezője áll annak, amit tudunk, hogy a visszaéléseknek mérhetetlen forrása ez a jel7,aíoskölcsönrendszer. Ha a miniszter úr meg akar minket cáfolni, ez módjában van. Méltóztassék intézkedést tenni, méltóztassék a nosztrifiká ás iránt intézkedni és méltóztassék más nemzeteknek nagy éllamférfiáihoz hasonló módon nem bizonjos kímélettel kezelni ezeket a bankiénedeimeket, hanem méltóztassék a folyószámlákba betekinteni. Nem azért vannak itt a bankok, hogy mi éljünk értük és hogy a nemzet izzadjon értük. Tessék nekik becsületesen megkeresni a kenyerüket tisztességes munkával. Nagyobb és jobb barátot, mint a. független kisgazdapártot, nem fog egyetlen bank sem találni Magyarországon, ha munkás- és tisztességes eszközökkel akarja megszerezni magának azt a hasznot, amelyhez joga van, Isten és ember előtt. De visszaélésekhez hozzásegíteni nem fogjuk. Nemcsak, hogy nem állítjuk meg ezt a harcot, de most fog megkezdődni a harc. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Keresni fogjuk az alkalmat mindenkor, hogy ezt a kérdést tisztáztassuk, mert ennek a visszaélésnek el kell tűnnie. (Eckhardt Tibor: A németek százmillió • aranymárkát számoltak el árfolyamnyereség címén a bankok terhére a gazdák javára.) Leszögeztem azt, hogy pártunk kívánja, hogy a hosszúlejáratú kölcsönök tekintetében tisztességes átlagárfolyam á lapíttassék meg és rögzíttessék le, hogy a gazdák ennek az átlagárfolyamnak megfelelően fizessék a kamatokat. (Farkasfalvi Farkas Géza: És a tőkét!) Természetesen. A kamatokat az amortizációs részletekkel együtt. Ez a követelés le van szögezve és ezt a követelést fogjuk tovább ka'apálni. Önökön áll, mélyen t. túloldalon ülő agrárképviselő urak, hogy nekünk segítséget nyujtanak-e abban, hogy ebből a gondolatból is tett váljék. Most következnék a gazdaadósságok rendezésének másik része. Amint méltóztatnak tudni, az egész gazdatársadalomnak a bankokkal kapcsolatos hekebelezett rövidlejáratú tartozása a 700 és 800 millió pengő közti összeget éri el. A pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban 800 millió pengő mellett érvelt, vannak azonban adatok a 700 millió pengőre is. Mondjuk, hogy tehát 700—800 millió pengő között áll ez a rövidlejáratú tranche. A

t független kisgazdapártnak ezzel az adósságtömeggel szemben a következő az álláspontja: Míg a pénzügyminiszter úr az államkassza terhére akarta rendezni a gazdaadósságokat, addig mi abból az elvi álláspontból indulunk ki, hogy a kölcsön, üzlet. Üzlet annak a részéről, aki adja és üzlet annak a részéről, aki veszi, de nem üzlet az állam részéről, amelynek semmi köze ehhez az üzlethez. Akik az üzletet kötötték, vonják le az üzlet konzekvenciáit, tehát, Uése 1933 november é3-án, csütörtökön. If0 ha az idők változnak, ha a fizetési lehetőségek átalakulnak, tessék az üzletfeleknek egymás között rendet teremteni. A mi elvi álláspontunk tehát az, hogy nem az állam kontójára, hanem a bankoknak és az adósoknak a kontójára kell ezt a kérdést elintézni. Természetesen le kell szögeznem azt, hogy lehetnek bizonyos kategóriák, amelyekre vonatkozólag az, amit elmondandó leszek, nem is vonatkozik, vagyis nem vonatkozik azokra, akik nincsenek nagyon megterhelve, avagy pedig olyan náluk a megterhelési határ, amikor már úgy sincs értelme a támogatásnak. Mondjuk azonban, hogy az egész tranche végső fokon 700 millió pengőnek megfelelő összeg. Kívánságunk, illetőleg az elintézés módja a következő lenne: méltóztassék a pénzügyminiszter úrnak olyan értelmű intézkedést tenni, amellyel ki fogja mondani, hogy minden gazdának rövidlejáratú tartozása, amely a bankokkal szemben ma fennáll, átalakíttatik, mondjuk, január 1-től kezdődőleg hosszúlejáratú kölcsönné, amennyiben a gazda adóssága 400—500, avagy mondjuk, 1000 pengőn felül van. Itt megint be lehet tartani egy bölcseségdiktálta tempót és ki lehet mondani, hogy minden pénzintézeti tartozás, amely bizonyos összegen felül van, január 1-étől átalakíttatik hosszúlejáratú kölcsönné, olyanformán, hogy a kölcsön, mondjuk, 20 év alatt fizetendő vissza és pedig 5%-kal, avagy 25 év alatt 4%-kal, amiben természetesen benne van a tőke- és a kamattörlesztés is. Létay Ernő igen t. képviselőtársam és a pénzügyminiszter úr is a következő ágyúlövéssel igyekeznek engem leteperni, — de még mindig itt vagyok — azzal tudniillik, hogy, mondjuk, annak a gazdának van 1000 pengő tartozása s a gazda 20 éven át, ha minden évben csak 50 pengőt fizet, tulajdonképpen akkor csak a tőkét fizette viszsza. Hát ez az, amit mi akarunk. Ma ugyanis a gazda földje 50%-át, 30%-át, vagy Isten tudja hány százalékát éri csak a régi árnak s ugyancsak ennyit ér jószága is. Ennek következtében a gazda fizetési képességéhez úgy arányítom a fizetési kötelezettségét, hogy azt hosszú időre beállítván, a tőkét visszaadom, ha kamat nincs is, a bankról pedig fel lehet tételezni, hogy 20 esztendő alatt, ez alatt a 20 esztendős spácium alatt, magát rendbe tudja hozni, meg tudja keresni azt, amire szüksége van és el tudja viselni^ azt a veszteséget, ami a kamat elengedése révén éri. Ez azonban csak egyik része a megoldásnak, mert hiszen a miniszter úr a pénzügyi bizottságban így nyilatkozott: Gyönyörű beszéd, de kérem, ha ön azt mondja, hogy 20 esztendő alatt lesz visszafizetve ötszázalékos amortizációs tételekben, akkor mi történik a betevőkkel? Hiszen akkor a bank nem tudja kifizetni a betéteit. A miniszter úrnak ez a megjegyzése igen talpraesett volt, de egy hibája van, hogy természetesen a bank tönkremegy az ilyen intézkedés mellett. De segíteni kell a bankon, segíteni kell azáltal, hogy kötvényesítik a kölcsönt, a húszéves tartozást és a kölcsönt 50% erejéig lombardíroztatják. Amely percben 50% erejéig lombardírozva van a kölcsön, a bank nemcsak hogy nem lesz immobil, de 50% erejéig befagyott kölcsöne mellett mobillá válik. (Zaj balfelől.) En tudom, hogy Eber Antal képviselőtársamnak ez a megoldás nem nagyon tetszik. (Éber Antal: Nemhogy nem tetszik, de már bebizonyítottam, hogy abszurdum.) Nem méltóztatott bebizonyítani, mert én fogom bebizonyítani, mint ahogy akkor is bebizonyítottam, hogy nem abszurdum.' Az, amire Éber Antal képviselőtársam cé-