Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-218
174 Az országgyűlés képviselőházának 218. hiszen majd két esztendő multán is fog kelleni valami intézkedést tenni és szükség lesz valami újabb intézkedésre. (Eckhardt Tibor: De mennyivel nehezebb lesz!) Kérdezem a miniszter urat, hogy akkor mit fog csinálnil A miniszter úr akkor is majd két évre egy moratóriumra újabb 175 millió pengőt, (Friedrich István: Kétszázat D vagy kétszáz milliót és lesz, aki ezt meg fogja szavazni? (Farkasfalvi Farkas Géza: Meg fogják szavazni!) Lehet, hogy meg fogják szavazni; sőt, ha egy kicsit maliciózus akarnék lenni, azt kellene mondanom, mélyen t. uraim: két év múlva a miniszter úr nem csak lehet, hogy fog kérni, hanem feltétlenül fog kérni, egészen bizonyosan fog kérni, — moratóriumot vagy végleges rendezést, azt nem tudom — mert különben mit csinál azzal a gazdatársadalommal, amelynek — mondjuk — kivégzési időszakát most két esztendőre kitoljuk. De akkor majd elkövetkezik a kivégzés korszaka és mit csinál akkor? Akkor fogja a miniszter úr a végleges rendezést megcsinálni? Milyen áron fogja azt megcsinálni a miniszter úr, ha most moratóriumért 175 millió pengőt fizet? Mit fog adni a pénzügyminiszter úr akkor, ha végleges rendezést fog csinálni? Az is bele fog kerülni valamibe! 175 millió pengőt adunk most, a végleges rendezésért adunk, mit tudom, mennyit, megint 175, vagy 200, vagy 300 milliót. Ki fog derülni, mélyen t. uraim, hogy ebben a pénzügyi manipulációban elvérzik az ország, mert végső fokon ez a gazdaadósság-rendezés ezzel a drága moratóriummal, mint végleges eredmény, 4—500 millió pengőt fog majd jelenteni a nemzetnek. Nem tudok mást elképzelni, csak azt, hogy azalatt a két esztendő alatt a miniszter úr rá fog jönni arra, hogy ez a moratoriális intézkedés, amelyet csinált, téves volt és ki fogja eszelni az okos, a pénzbe nem kerülő végleges rendezés módját. Csakhogy akkor, mélyen t. pénzügyminiszter úr, nekünk az ön pénzügyminisztersége 175 millióba fog kerülni. (Friedrich István: Ö még a legolcsóbb! — Derültség.) Mi nagyrabeesüljük a pénzügyminiszter urat, de kicsit drága nekünk a pénzügyminiszter úr a 175 milliójával. (Friedrich István: Még ő volna a legolcsóbb! Ezt elfogadjuk, csak több ne legyen! Bud Dárius sokkal többe került! ö fent ült a kincstári hegyek tetején! — Derültség.) T. Képviselőház! Mint mondottam, ennek a rendeletnek egyik legnagyobb hibája az, hogy 175 millióba kerül, mint moratórium. Nem kívánok ennek a rendeletnek egyes intézUedéseibe belekapcsolódni, mert nem szeretném, hogy valaki mosolyogva felém kiáltsa azt a bizonyos arab közmondást, hogy a karaván halad — mondom, nem kívánok ennek részleteibe belekapcsolódni, hiszen a karaván tényleg halad — de ennek a rendeletnek bizo : nyos alapvető hibáira mégis csak kötelességem rámutatni aíkkor, amikor ezt a 175 milliót önök, mélyen t. túloldal, meg fogják szavazni. Mik az alapvető hibák ebben a rendeletben? Először is méltóztassanak ennek a pénzfelhasználásnak egész keretét áttekinteni. A miniszter úr azt mondja, azért kell neki a 175 millió pengő mert a gazdák adóssásainak zamataiból bizonyos részt át akár váll altatni az állammal, még pedis tekintet, nélkül arra, hno-v szá^eze^ oldás, va^y egyholdas gazdáról van-e szó, tekintet nélkül arra, hogy ' bírja-e az illető a terhet vagy nem. Ha gazda, akkor ülése 1933 november 23-án, csütörtökön. a 4%-on, illetve 5-5%-on felüli kamatdifferencia egy résziét a kormány veszi át az állam terhére. A miniszter úr azt mondja, hogy erre a célra 13 és fél millió pengő kell egy évben. Most mondják meg ne&em, — hiszen mindnyájan csupa tapasztalt férfiak vagyunk — hiszik-e Önök azt, hogy az a 13-5 millió pengőnyi kamatdifferencia, amelyet a miniszter úr a magyar állammal fizettet meg a gazdákért, a bankok gazdasági életében egyáltalán jelent valamit akkor, amikor a Pénzintézeti Köz-, pontnalk kezemben lévő, 1933. év januárjában kiadott értesítője szerint a magyar pénzintézetek egész kihelyezése 1932. december 31-én 2 928 000.000, vagyis kerekszámban három mil- p liárd pengő volt. Amikor a magyar pénzintézetek három milliárd pengő kihelyezése után — hacsak 6%-os kamatot számítunk is — 180 millió pengő évi bevétellel dolgoznak akikor a miniszter úr. mondjuk. — nem állítom — a bankok érdekében 13 millió rengő kamatalamizsnát ad! (Zaj. — Farkasfalvy Farkas Géza: 4 Csak azoknak!) Bocsásson meg a 'képviselő úr, én tovább megyek fejtegetéseimben. Szívesen köncedálom. hogy ha valakinek jó ez a rendelet, talán még leginkább a bankoknak jó, de van-e értelme annak, hogv amikor 180—200 milliós 'kamatbevétellel dolgoznak a bankok, mi az ország zsebéből 13 milliót adiunk a kamathoz? Azt hiszem, ebben a megvilágításban talán mégis csak úgy tűnik fel a dolog hoe-y elsietett dolog volt ezt a 13 milliót odaajándékozni, mert nem segít rajtuk ko-# molyan. ' De menjünk tovább^ Hozzáteszem, hogy ebből a 13 millió pengőből természetesen fog kapni az a, mondjuk, 2000—3000 holdas gazda is kamatbonifikációt, akinek talán esetleg csak pár ezer, 40—50 vagy 100 000 pengő kamatterhe van. aki tudná viselni a terheket, akinek talán Budapesten van két bérháza is. akinek ebből jövedelme van, vagy egyéb, értékpapiríövede/me van. Ilyen nem sok van, de van. (Vitéz Kenyeres János: Arra nem vonatkozik !ï Vonatkozik, méltóztassék belenyugodni. (Vitéz Kenyeres János: Ha más oldalról nagyobb jövedelme van. mint a mezőgazdaságból, akkor nem!) De hátha nem lesz nagyobb? Kisül, hogy pont 5%-kal kisebb. Méltóztassék csak belenyugodni, képviselő úr. Amint méltóztatik tehát látni, van egy kamathozzájárulás. De a miniszter úr még másra is kéri tőlünk ezt a 175 milliót. Azt mondja, nekem azért is kell ez a 175 millió, mert én mindazokat, akik szorgalmasak, akik idő előtt, vagyis két éven belül visszafizetik tőketartozásaikat, jutalmazni akarom. Ha tehát e^v 10 holdon alu 1 ! gazdának van, mondjuk, 3000 pengő adóssága, — mert az lehet — és azt vissza tudja fize + ni, vagy mert örökölt, vagy mert elad két hold földet, vagy mert — Isten tudja — valamilyen szerencsés körülmény folytán pénzhez jutott, akkor éhből a 3000 nen^őből 600 pengőt a magyar »Yam fizet helyette, ahelyett, aki tud fizetni. Mélyen t. uraim, ez is meglepő dolog. Jutalmat ad a magyar kincstár annak, aki fizet, aki Ö?e&i tnd. 10 holdon alul 20%-ot. 10 holdtól 100 holdig 15%-ot. Mondjuk, hogy 30 000 pengő adóssára van egy 100 ho'das gazdának és vissza tudja fizetni a 30000 pengőt, kan 4^00 pengőt a magyar ál'amtó 1 . (Jánossy Gábor: De nem túrija ám! — Zaj.) Ha pedig nem tu dia visszafizetni, akkor komolytalan a dolog, mert az nem kap segítséget, aki nem tudja viszafizetni, aki rá van szorulva, de aki nincs haiban, aki eladja a pesti házát azért, hogy kifizesse adósságát
