Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

Az országgyűlés képviselőházának 2 képviselői elveszítik mandátumukat. (Jánossy. Gábor.- Ez a cseh demokrácia!) T. Ház! Ezzel a javaslattal a cseh kormány levetette magáról az utolsó foszlányát is annak a nagyon áttetsző álarcnak, amelyet eddig sem szeméremérzetből viselt, hanem mint a mesebeli farkas a báránybőrt, igazi céljainak elleplezésére. Hiszen ha ez a javaslat törvénnyé válik, akkor a felvidéki magyarságnak megszűnik a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élete és életközössége. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Az ilyen módon atomizálódott magyarságra a biztos elpusztulás veszedelme vár és elszakadnak azok a vékony fonalak, amelyek eddig úgy, ahogy legalább a külföld nyilvánosságával az összeköttetést fenntartották. Az a börtön, amelyet Csehszlovákia eddig is jelentett a magyarságnak, ezzel a javaslattal, ba törvénnyé lesz, még zártabbá, még szűkebbé, még zordabbá, még sötétebbé, még levegőtlenebbé fog válni és lesz itt Európa közepén egy légmentesen elzárt, kínai fallal körülvett terület, amelyen belül a cseh kormány ellenőrzés nélkül, fesztelenül úgy bánik el a magyarsággal, a hogyan neki jólesik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Van ebben a javaslatban egy rettentő önvallomás, egy súlyos beismerés, mert az igaz járatban lévő ember nem fél a nyilvánosságtól. Hogy ki az, aki kerüli a napfényt, annak megállapítását a t. Ház bölcsességére bízom, mert inparlamentáris kifejezést használni nem akarok. Lehet helye annak az optimista felfogásnak is, amelyet Eckhardt igen t. képviselőtársam hangoztatott, hogy talán a hisztériás ijedtségnek egy torzszülötte ez, vagy a hatalom elvesztésétől való félelemnek esztelen, görcsös, végső vonaglása, de mindegy, nem tűrhetjük tovább, bogy az utódállamoknak bitorolt földje, a magyarságnak kínzókamrája, siralomháza és börtöne legyen. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a Ház minden oldalán.) Nem szónoki frázis ez, nemi túlzás, mert méltóztassék elhinni, hogy statisztikai adatokkal visszatükröztetni, száraz adatokba foglalni nem lehet az utódállamok magyarságának sorsát és azt a légkört, amelyben élni és szenvedni kénytelen. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Postáját felbontják, telefonját (kihallgatják, rádióját ellenőrzik, lépéseit kikémlelik. Üvegfalú házban él, még suttogását is meglopja a felbérelt cselédhad dioniziós-füle- A mocsár mérges párája, ~ békanyálas fertő, amelynek fojtogató ihínárjából nincs menekülés — isikos kígyótestnek lélegzetet elállító szorítása, mély kút feneke, ahová nem látszik le még az égi csillag ragyogása sem;^ egyszer egy durván lesújtó bunkó, másszor sima arc és mérgezett tőr orv döfése, a demokrácia köpenye alatt a legágbekiáltóbb megtiprása az emberi egyenlőségnek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az élet- és vagyonbizonytalanság álomkergető réme, szívós, kérlelhetetlen, könyörtelen és következetes elmállasztása a gyűlölt magyar fajnak: ezek a képek cikáznak az ember lelki szeme előtt, ha az utódállamok sorsára gondol és ezt a gondolatot, mint sötét árnyék követi annak sejtése, hogy egyre kevesebb bölcsőt és egyre több koporsót ácsolnak a magyar fajnak abból az erdőből, amelyet tőle raboltak el. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Lehet-ecsodálkozni, t. Ház, ha mi ismételten és ismételten — és akármilyen higgadt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII, 3. ülése 1933 október 24-én, kedden. 9 temperamentum ú legyen is az ember, itt nem tudja magára erőszakolni a fegyelmezettség bilincseit (Felkáltások a jobboldalon és a középen: Ez igaz! Nem lehet!) — szót emelünk és a Nemzetek Szövetségéhez fordulunk, hogy vessen véget ennek a kétszínű, kockázatos és végzetes játéknak, az adott szó és a tett ígéret megszegéséneik. Hiszen végre is a Nemzetek Szövetsége a maga garanciája alá helyezte a kisebbségi szerződésekben az utódállamok magyarságának jogait (Zsitvay Tibor: Saját becsülete függ tőle!) és ennek ellenére tizenöt esztendő alatt egyetlen őszinte és eredményes lépés sem történt az igazság érvényesítése érdekében a magyar faj megvédelmezésére. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) A Népszövetség nem tudta kikényszeríteni Csehszlovákiától annak a törvényes kötelezettségének teljesítését, hogy autonómiát adjon a Felvidéknek és a Ruténföldnek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) nem tartotta érdemesnek, hogy panaszaikat, — amelyeket nemcsak a trianoni határon innen és túl élő magyarok kiáltottak világa, hanem amelyeknek jogosultságát elfogulatlan külföldiek és bizottságok számtalanszor megerősítették, helyszíni tapasztalataik alapján (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — csak egyszer is megvizsgálja a helyszínre küldött pártatlan bizottsággal. Evek során át fenntartott egy olyan logikus ésszel elképzelhetetlen rendszert, amely mellett a jogfosztás miatt bepanaszolt állam a maga ügyében bíró és még hozzá praejudieiálisan perdöntő bíró legyen. Közönyösen nézték, hogyan pusztul el ez a magyarság, amely a Duna-völgyében először alkotta meg az állami konszolidációt, amely ezer esztendőn keresztül a rendnek, a békének, a tisztességnek és a civilizációnak Őre és fenntartója volt és amely vére hullásával védte a Nyugat kultúráját. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Nem vette észre a párizsi és párizskörnyéki diktátumok rettenetes erkölcsi és materiális következéseit. Nem látta a termelés anarhiáját, a fogyasztás elsorvadását, a kereskedelmi forgalom felére, sőt harmadára való összezsugorodását, a nyomorgók, az éhezők, a munkanélküliek tízmillióinak elkeseredett és mindenre elszánt hadát. Nem vette észre a gyűlöletnek, az elzárkózásnak azt a pestises légkörét, amelyben az emberek együttműködése és boldogulása lehetetlen. Nem vette észre, hogy itt nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség ellen is bűnt követnek el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mert mi az emberiség, t. Házi! Üres fantom, amely testet csak az. egyes nemzetek alakjában• és cselekedeteiben ölt. Ha nemi engedik érvényesülni a faji tehetséget^ akkor az emberi fejlődés béna marad és megáll. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) t Ha ennek a fejlődésnek a lehetőségeit a Népszövetség a maga mai szervezetével nem tudja biztosítani, akkor most a békés megoldás lehetőségének a legvégső határán {Ügy van! Ügy van!) követeljük, hogy azonnal és gyökeresen változtassák meg ezt a szervezetet, (Élénk helyeslés. — Farkasfalvi-Parkas Géza: Ott kell hagyni, ha nem tetszik!) mert mi nem nézhetjük azt, bogy a trianoni határon túl úgy irtják a magyart, hogyha egy-két évtized múlva egy új Julián barát odakerül, akkor a nyomait is alig találja ott a magyarnak, aki ott ezer esztendőn át élt, dolgozott és nagy tettek fényes betűivel írta bele nevét a világtörténelembe. (Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) 2