Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1933. évi november hó 23-án, csütörtökön, Almásy László, és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Hozzászóltak : Simon András, Ulain Ferenc, Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter és Éber Antal. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Hozzászólt : Lang Lénárd. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Imrédu Béta, Kállay Miklós. (Az ülés kezdődik délután 5 óra 2 perckor.) elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Pataesi Dénes jegyző úr, a javaslatok tmellett felszólalókat jegyzi Takách Géza jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Esztergályos János jegyző úr. Bejelentem a t. Háznak, hogy az igazságügyminiszter úr 'legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után írásban válaszolni fog Sauerborn Károly képviselő úrnak Lukács József püspökladányi lakos feljelentése ügyében f. évi június hó 20-án, továbbá Dinien Ödön képviselő úrnak Gacs Imre kiskunlacházai lakos, kisgazda tönkretétele tárgyában folyó évi november ihó 22-én előterjesztett írásbeli interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásulveszi. Napirendünk szerint következik a gazdatartozások rendezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 623, 634.) •Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Simon Andrást Simon András: T. Ház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot és az annak igazi tartalmát képező gazda adós ságokat rendező rendeletet szerintem helyesen csak a kormányzat általános gazdasági politikájával kapcsolatosan és annak keretében is a közelmúltban bejelenIfett nagy horderejű javaslatokkal kapcsolatosan és különösen a földmívelésügyi miniszter vir által a közeljövőben megoldandó és megvalósítandó feladataiként felsorolt javaslatokkal együttesen lehet és kell helyesen elbírálni. Két részre osztom az adósság szempontjahói a kérdést. Az egyik a már felmerült adósságok kategóriája, a másik a mezőgazdasági főteranelési ág prosperitása és eladósodása. Szerény nézetem az, hogy ha mi a különböző termelési ágak közötti árdifferenciát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. * megszüntetni vagy legalább is kedvezőbbé alakítani nem tudjuk, ha ez a differencia megmarad a belső termelési ágak relációjában, avagy megmarad a magyar közgazdaság hátrányos helyzete az árnívó szempontjából a külfödd árnívójával összehasonlítva, akkor mi rendezhetjük ugyan a már eddig csinált gazdaadósságokat, de nem vesszük, nem vehetjük elejét annak, hogy négy-öt esztendő múlva a ómagyar gazdatársadalom és a magyar mezőgazdasági főtermelési ág újból oda ne jusson, ahol a jelenben van. Hiszen a gyászos emlékű infláció egy igen radikális gazdaadósság-rendezést csinált már, azt lehet mondani, hogy az inflációt megelőző időben még a legsúlyosabban eladósodott gazda is szinte teljesen megszabadult a terheitől. Ennek ellenére, bár nem osztom azoknak a nézetét, akik itt könnyelmű gazdáadósságcsinálókrói általánosságban beszélnek, mégis meg kell állapítanom!, hogy a leggondosabb, legelőrelátóbb, a legtakarékosabb gazda sem kapta meg munkája eredményeért a megfelelő árat, azért, mert

1 amit ő eladásra kínált, nagyon olcsó volt, amit pedig neki kellett a termelés folytonosságának biztosítása, a maga családjának megélhetése érdekében vásárolnia, annak az ára viszont túlságosan magas, aránytalanul nagy volt a saját termel vényei, a saját munkája eredményei fejében elérhető vételárhoz viszonyítva. Nem osztom azokat a hitelezői érdekeltségek oldaláról jövő aggodalmakat, hogy egy méltányos és igazságos, de éppen lehetséges gazdaadósság-rendezés esetén akár a hitelszervezet, akár maga a hitel, amely körülbelül egyet jelent, tönkremenne, vagy legalább is óriási bizonytalanság volna az a kár, amely bennünket a jövőben fenyegetne. Nem is tudok elképzelni egy hitelszervezetet, amely függetlenül a termelési ágaktól, valahogyan lebeg a levegőben, mint az a bizonyos Mahomed koporsója. A hitelszervezet szerintem inherens alkotó része a termelési ágaknak és az elsősorban agrárstrukturájú Magyarországon a mezőgazdasági termelési ágnak. Elképzelhetetlen tehát egészséges hitelszervezet, ha beteg a fő termelési ág,, ha nem orvosoltatnak annak bajai. De nagyon helyesen mutattak itt már rá 25