Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. rán, és akinek nevét saját kívánságára nem ;nondiiatom el, — de amely eset igaz voltáért Griger Miklós t. barátom és én személyesen jótállunk — fél tizenegy óra felé a társaságában lévő két hölggyel hazaindult és pedig egy szolgálatban lévő rendőrtiszt utasítására a Mária Valéria-utcán keresztül, mert ott volt egy útvonal, amelyet a tüntető urak mégis kegyeskedjek szabadon hagyni a rendőrség felszólítására. A Mária Valéria-utcán a villamosmegálló felé mentek és ott egy tüntető csoporttal, találták magukat szemben. Két rendőirt • kértek, akik ott voltak, hogy legyenek segítségükre, mert a tömeg fenyegető magatartást 4 tanúsított, a hölgyeket gyalázkodó kifejezésekkel illették. Azután az illető úr így mondja el az eset lefolyását (olvassa): «Erre a rendőrök kijelentették, hogy ők őrhelyükről nem távozhatnak el, de különben is egész nyugodtan haladjunk célunk felé, bántódásunk nem eshet. Alig haladtunk pár lépést, egy tüntető csoport megrohamozott bennünket, a két hölgyet elszakították tőlem, engem a földre tepertek, a lesryzőkönyvhez mellékelt keménykalanomat pedig összetörték». A keménykalap megtekinthető a jegyzői szobában — Griger képviselőtársam elhozta — nem akarom a Ház asztalára letenni. (Rassay Károly: Abszurdum, hogy ez mind a rendőrség szemeláttára történt!) Még csak annyit kívánok ezzel az esettel kapcsolatban megjegyezni, hogy az illető úr végtelenül csodálkozik ezen, amit nem lehet rossz néven venni. (Rassay Károly: Amikor a Nemzeti • Munkapárt ablakát betörték, akkor 24 óra alatt megbuktatták a főkapitányt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi György: T. Ház! Itt van egy másik eset, amelyre vonatkozólag egy szinten szem—és fültanu, aki a Vigadó előtt volt, azt mondja, hogy a tüntetők először csak a Kossuth-nótát énekelték és a Habsburgokat szidalmazták, de távolabb tartózkodtak és lassanként jöttek közelebb, látva a rendőrség magatartását. Ha csak a rendőrség magatartásától függött volna, akkor ezen törekvésük nem ütközött volna semmi nehézségbe — hogy t. i. betörjenek —, azonban a rendezőség ügyes 'beosztása folytán a kapun nem tudtak bejönni. A rendezőség azután látva a kivezényelt rendőrök tehetetlenségét, jobban mondva nemakarását, kért még rendőri segédletet. Közben a tüntetők ablakokat vertek he, amelyek a székesfőváros tulajdonát képezvén, valószínűleg - a vendéglő 'bérlője fogja ezeket megfizetni. Itt történt pl. a következő eset is. Egy rendőrrel beszélő alezredest abcugoltak és ordítozva követelték, hogy vegye le díszegyenruháját, mert ha nem veszi le, akkor majd ők leveszik róla. Élénken emlékeztet ez engem arra, hogy amikor 1918 októberében végigmentem egyszer a városon, akkor egy 'részeg őszirózsás baka nekem jött s azt mondotta: hadnagy úr, vegye le azt a csillagot, mert különben leveszem én. Nem vettem le, de mondom, nagyon emlékeztet ez engem erre az esetre. Ez a jegyzőkönyv * is nagyjából ugyanazt mondja el, mint amit az előbb volt szerencsém elmondani. Itt történt még a következő dolog. Egy legitimista úr, aki erre a vacsorára el akart jönni, nem tudott bejutni a Vigadóba, mert útját állták. Erre egy ilyen, általam előbb ismertetett röpiratot vett elő és azt mutatta ott, mondván, hogy eresszék be, mert azért megy be, hogy ilyen röpiratokat osztogasson. Erre a tüntetők, a rendőrség, mindenki utat engeillése 19S3 november 22-én, szerdán. 163 dett neki. A kapu előtt álló rendőr, akinek megmutatta ezt a röpiratot, azt mondotta, hogy csak menjen fel, osztogassa ki közöttük a salátát. (Griger Miklós: Ügy van! Kezeskedem róla, hogy így van!) T. Ház! Az esetek további felsorolását elmellőzöm, mert azt hiszem, elég tiszta képet adtam arról, hogy milyen lehetett ott az utcának a képe. Iparkodtam kerülni, sőt szigorúan el is kerültem minden olyasmit, amiről vagy nem magam a saját szememmel, vagy pedig nem abszolúte megbízható, általam személyesen ismert urak révén győződtem meg, mint pl. Griger Miklós, Rakovszky Tibor képviselőtársaim által. Rakovszky Tibor képviselőtársamnak is volt egy esete. Kénytelen volt egy általam szintén személyesen ismert úriembernek a segítségére sietni, akit az Erzsébet királyné-szobor körül kergetett néhány tüntető, a rendőr szemeláttára, aki ott állt néhány méternyire és a kisujj át sem mozgatta meg. Amikor ez az úr meglátta Rakovszky képviselőtársamat, feléje szaladt, és Rakovszky Tibornak kellett védelmébe vennie. Rakovszky Tibor bemutatkozott a rendőrfelügyelőnek, aki közben arra jött, mint országgyűlési képviselő és erre mégis védelemben részesítették. Ezt az urat azonban akkor már elverték, már földre teperték, sőt egy pár kék foltja is volt, vérzett az orra, szóval elég csúnya állapotban volt. (Rassay Károly: Meggyőzték! — Griger Miklós: Jogrend!) T. Ház! Az a tiszteletteljes kérdésem az interpellációmban foglalt kérdések kiegészítéseképpen a miniszterelnök úrhoz, — tekintettel arra, hogy a rendőrség ott tanúsított magatartása annyira szokatlan, annyira ellentétben áll a magyar rendőrség rendes magatartásával, annyira nem passzol bele abba az igen hatásos és erélyes stílusba, amelyet a rendőrség olyankor szokott tanúsítani, amikor rendzavarások megakadályozásáról van szó — hogy vájjon érvényesültek-e valamilyen befolyások abban az irányban, hogy a rendőrség különösen kesztyűs kézzel bánjon el olyanokkal, akik békés polgárokat, hölgyeket, katonatiszteket, papokat, stb., akik egy ő általuk vallott meggyőződés demonstrálásaképpen, de bárkinek a provokálása nélkül királyuk születésnapját egy ünnepi vacsorán ünnepelték meg, — a legsúlyosabb sértésekkel, sőt tettleges inzultusokkal is illették, és még csak a kisujját se mozgassa meg nemcsak •ÍZ inzultusok és rendzavarások megtorlására, hanem azok megelőzésére sem. Tudomásulvétel céljából közlöm azoknak a rendőrtisztviselőknek névsorát, akik ez alkalommal ki voltak vezényelve a rend fenntartására. Ezek: vitéz dr. Ajtay Heim Jenő rendőrfőfeilügyelő, vitéz Kuhassy Béla rendőrfőfelügyelő és vitéz Radocsay Béla rendőrfelügyelő. (Gr. Somssích Antal: Szép vitézek, el lehet őket csapni! Katona voltam, de mondom, hogy szép vitézek!) Nem gyanúsítom meg ezeket a rendőrtisztviselőket azzal, hogy saját jószántukból tanúsítottak volna ilyen minden jogrendet és minden európai civilizációt, városi nívót megcsúfoló magatartást. (Ügy van! Ügy van! a haloldalon.) A magam részéről^ nem gyanúsítom meg azért, mert mind a három úr — a nevükből állapítom meg — frontharcos volt, katona volt, bátor ember volt és bátor ember saját jószántából nem tűri ilyen gyáva bandának büntetlen garázdálkodását. Mert az igenis gyávaság, aljas, piszkos gyávaság, és lett légyen akár egyetemi hallgató ...