Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. a trafikot, mert ez szintén állás- és jövedelemhalmozásnak számít, de azt hiszem, hogy az igazi álláshalmozások megmaradása, mellett ez ebben az összefüggésben csak tréfának és gonosz játéknak nevezhető. Az államélet egyéb területein is agyon adóztatták az adóalanyokat, kiszolgáltatták a munkásságot a legridegebb, a legönzőbb és a legkegyetlenebb kapitalista kizsákmányolásnak s ezzel az adóalanyokat is, a munkásokat is fogyasztóképtelenné tették. Ennek következménye az az örök körforgás, hogy újból szükségletek szűntek meg, újból munkaalkalmak szűntek meg és a fiatalság itt áll az, élet 4 kezdetén, nagyobbrészt már az élet közepén, anélkül, hogy tudná, hogy mi a szándéka ennek az országnak ezzel a tömeggel. Ezzel szemben csinálnak nemzeti munkahetet sörhéttel és bornappal. Ne akarják azt, hogy ezt a sörhetet és bornapot mi illusztrációnak vegyük a fiatalság elhelyezésének kérdéséhez. Több mint egy éve van helyén a kormány és nem tesz egyebet, mint folytatja azt, amit az előző kormányok csináltak, több szónoklattal, de ugyanolyan eredménnyel. Ne csak akkor méltóztassék erőt mutatni, amikor a tej árának megállapításáról van szó, hanem akkor is, amikor a veszendőbe indult hallatlan értéknek, a fiatalságnak megmentéséről van szó. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Ha valaki az utóbbi évtizedek és a háYhrú. előtti korszak történetével, különösen pedig a politikai agitáció történetével foglalkozik, akkor meg kell állapítania, hogy a legkönnyebb terrénuma az agitációnak gazdasági és szociális téren van. Mióta a világ fennáll, mindig voltak szegények és gazdagok. (Malasits Géza: Nem egészen, mióta a világ fennáll! — Simon András: Egészen!) Mindig voltak, akik a szegényeket a gazdagok ellen tudták lázítani és izgalomba hajtani, mert hiszen emberileg természetes, hogy akinek nincs, az akarja, hogy legyen neki és viszont, sajnos, az önaő emberi felfogásból kifolyólag meg kell állapítanom, hogy akinek van, az nem mindig ad szívesen azoknak, akik érte dolgoznak. Az ifjúság kérdésére a kormány figye'mét felhívni nem szükséges Kéthly Anna igen tisztelt képviselőtársamnak, mert ezzel a kérdéssel nemcsak a kormány, hanem a Ház minden egyes pártja, mióta emlékszem, állandóan foglalkozik; hiszen ez de facto olyan kérdés, amely nincs megoldva, amelyet azonban nemzetépítő voltánál fogva és a jövő szempontjából is minden egyes párt magáévá tesz, mert balga ember lenne az, aki nem látná nemzetpolitikai jelentőségét annak a gondolatnak, a^naíy az ifjúsággal kíván foglalkozni. Amikor én erre minden agitációtól mentesen kívánok válaszolni, csak annyit mondok, hogy az ifjúság problémája is gazdasági probléma, nem véletlen következménye, hanem természetes folyománya a mai időknek, mert szoros összefüggésben van azzal a gazdasági krízisf sel, amellyel napjainkban világszerte taiálko

: zunk. Ez nem magyar kérdés, ez nemzetközi probléma, a háború egyik következménye, a gazdasági összeomlások következménye. (Propper Sándor: Tessék megcsinálni a 40 órás munkahetet!) A munkaalkalmak megteremtése az a kérdés, amellyel foglalkoznia kell a kormányaiak,, foglalkozik- is vele és de facto napirenden tartja azt. Végig hallgattam igen t. képviselőtársam : előadását, akceptálom, igen sok érvet mondott, ! ülése 193Ê november 22-én, szerdán. 155 de nem mondott újat, mert ezt ezekről a padokról éppúgy hangoztatják és nem mondott újat, (Zaj. — Elnök csenget.) mert nincs minisztertanács, amelyen ezzel a kérdéssel nem foglalkoznánk. Nem fogok hivatkozni azokra az, eredményeikre, amelyeket a kormány éttéren felmutathatna, mert a magam, részéről ezekkel az eredményekkel nem vagyok megelégedve. Foglalkozni fogok azonban általában a magyar ifjúság problémájával, mert meggyőződésem az, hogy mi ezen a téren, különösen pedig az intelligenciatermelés terén hamis úton jártun'k már régóta. (Ügy van! Úgy van! a középen.) A magyar szükséglet nem kívánja meg azt a mennyiséget, azt az évenkénti négyezer egyetemi hallgatót, diplomást, aki megjelenik a magyar életben és helyet kíván. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) Éppen ezért a kultuszminiszter úrnak azt a helyes elgondolását, amely szelekciót akar bevezetni bizonyos mértékig már a. középiskoláik

1 alsó fokán, a magamévá tettem, mert itt kell megfogni a kérdést (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) és nem szabad intelligencia-túltermeléssel foglalkoznunk, mert — igaza van igen t. képviselőtársamnak — ezzel olyan elemet produkálunk, amely elem, miután nem tud elhelyezkedni, az elégedetlenség íkarjaiba veti magát De hamis azt mondani, igen t. képviselőtársam es ez ellen tiltakozom, nogy csak az uralkodó osztályok ifjúsága nyerhet egyetemi képzettséget és csak az tudja folytatni tanulmányát. (Zaj és közbekiáltások a szélsöbatoldaIon. — Elnök, csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A statisztika mutatja, hogy elsősorban az alsóbb néprétegek gyermekei igyekeznek ezekre a pályákra jutni és mi a magunk részéről, miután azt tartjuk, hogy soüasem lehet tudni, hogy a magyar tehetség milyen bölcsőben ringott, az alsóbb neprétegből származó tehetséges gyermekeknek és ifjaknak megsegítését célunkul tűztük ki, mert a magyar jövendőt az szolgálja helyesen, aki a magyar tehetségnek minden körülmények között utat tör. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, nem mondotta komolyan, t. képviselőtársam, hogy mi csak a finánctőke problémáival foglalkozunk és hogy a finánctő^ e védelme közben az ifjúságról megfeledkezünk. Nem olyan időket élünk, t. Ház, amikor a demagógia fegyveréhez szabad fordulni. (Farkas István: Bizony jó volna miniszter úr, ha megfogadná! önmagának is ad tanácsot a miniszter úr!) Nem olyan időket élünk, amikor diszharmóniát 'kell keresni, mert a nehéz magyar problémát csa'k teljes egységben lehet megoldani és nem hiszem, hogy igen t. képviselőtársam annak a munkásságnak az érdekében szólalt fel, amelynek sorsa éppen a tőke prosperitásától függ. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen) Nem tartom helyesnek kiélezni az ellentéteket akkor, amikor az ellentétek szítása esetleg az ifjúság el nem helyezhetését eredményezi. Az összes termelési ágak prosperitása, az összes foglalkozási ágak harmóniába való foglalása: ez az a^ politika, amelyet én a szemem előtt tartok és éppen ezért nem tartom helyesnek, hogy ilyenkor, amikor úgyis tele van a levegő gyujtóanyaggal, akkor majdnem minden nap hallanom kell nekem, aki nem tartozom a nagytőkéhez, hogy ez a tőke az oka minden rossznak. Igen t. Ház! Mi, akik a konzervatív világ-