Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-217

Az országgyűlés képviselőházának 217, hogy valami oka legyen, miniszter úr! Ok nélkül senki sem lázadozik, legkevésbé ezek a szegény kispolgárok odakünn, aikik hosszú időn keresztül éldegéltek abból, hogy tartottak egy-két-három tehénkét és annak tejét behordták Budapestre. Most még egy kérdést. A miniszter úr megkockáztatta azt a kijelentést, hogy a 32 filléres ár mellett még; mindig Budapesten a legolcsóbb a tej. Kérdezem: mérvadó-e a miniszter úr számára a Mezőgazdasági Közlöny? Mérvadó-e a miniszter úr számára Löcherer Béla szakíró? Ha igen, vegyük elő ezt. A Mezőgazdasági Közlöny 1932. évi 10. számából van a | kezemben egy különlenyomat, amely «A Tejkérdés igazi arculata» címmel foglalkozik a kérdéssel Löcherer Béla tollából. A lap 20. oldalán azt mondja a cikkíró, hogy a tej ára Wienben 47 Groschen, tehát 36.6 fillér, Prágát ban 34 fillér, Berlinben már 32.6 fillér, Hamburgban 31.4 fillér, Párizsban 27.5 fillér, Kopenhágában már 25.6 fillér és Varsóban 25.7 fillér. (Farkas István: No, miniszter úr!) Hol van hát miniszter úr, az ön tájékozottságának bizonyítéka? (Kabók Lajos: Sehol!) amikor itt az ország és a Ház színe előtt jelenti ki, hogy egész Európában Budapesten a legolcsóbb, a 32 filléres tejár. (Zaj.) egy szakíró, egy mezőgazdasági szakközlönyben pedig pontosan az ellenkezőjét bizonyítja. (Kállay Miklós földmi velésügyi miniszter: Paszterizált és 3'5 fok zsírtartalmú tej!) Tessék megnézni, hogy mennyi annak a zsírtartalma! (Ezzel Löcherer Béla adós^ maradt.) (Farkas István: Nagyon rossz a zsírtartalma!), de ezzel nem lehet mentesülni az obligé alól. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Mi a baj? — Farkas István: Nagyon piszkos tejet szállít már a kartell. Mi lesz majd később! — Elnök csenget.) Ön obiigóba került a tejár kérdésében európai viszonylatban és ha minden kijelentése annyira helytálló, mint a budapesti tej legolcsóbb voltára való hivatkozás, akkor nagyon rosszul állunk ezzel a tejrendelettel, (Farkas Elemér: 1932-es adatokat sorol fel!) rosszul néz ki minden érdekeltség és rosszul néz ki a fogyasztó és mindenki. Maradjunk a tejárnál. (Kabók Lajos: A miniszter úr alul maradt!) Ha a miniszter úrnak igaza volna abban, hogy Budapesten valóban legolcsóbb a tej, a 32 filléres ár mellett, még akkor sem volna igaza, mert európai viszonylatban Budapesten legolcsóbbak a munkabérek, legkisebbek a fizetések. és az órabérek, ez tehát relativ kérdés. Feltéve azonban, hogy igaza volna, — amit tagadok, mert nincs igaza, mint ahogy Löcherer Béla is kimutatja, hogy nincs igaza ebben a kérdésben, — de ha igaza is volna, akkor is csak relativ igazság volna ez, mert köztudott dolog, ! hogy egész Európában, még a Balkán-államo* kat sem véve ki, Budapesten a legolcsóbb a munkaerő, legkisebbek a bérek és a fizetések. (Kabók Lajos: Kivéve Ozdot, ahol még olcsóbbak!) Miniszter úr, ezt a labdát most visszarúgni azzal, hogy ez más kérdés, könnyű dolog, de egy kormánynak, amely az ország élén áll, amely nem lehet egyetlen érdekeltség kormánya; kötelessége közös nevezőre hozni az érdekeket. Amikor kötelességeket ró, amikor árakat szab meg, akkor ezzel egyidőben igenis kötelessége gondoskodni arról is, hogy azt az árat meg tudják fizetni, kötelessége tehát a munkabérek rendezése is. Hiszen ott van, az ön kormányának asztalán fekszik az egyik genfi munkaügyi egyezmény a minimális munkabérekről, amelyet tologatnak az ankétek retortáin és nem ratifikálnak; nem fogják meg ülése 1933 november 22-én, szerdán. 147 annak a rabló kapitalizmusnak a kezét, amely 5—6—8 filléres órabérekkel dolgoztat felnőtt nőket és munkásokat. (Farkas István: A textilgyárak!) Miniszter úr, nem a mi kezünkben van a hatalom. Mi ezt az egyezményt sem tudjuk magunktól ratifikáltatni, mi csak küzdeni tudunk és küzdünk érte, önök meg elgáncsolják és lehetetlenné teszik ennek az egyezménynek életbelépését, de a tej arát megállapítják 32 fillérben literenként, amit a fővárosi fogyasztó uem tud megfizetni. Interpellációmban hivatkoztam arra, hogy Budapesten 30%-kai csökkent a tejfogyasztás Ez nem méltánylandó tünet? Nem kell-e azt megvizsgálni, hogy miért csökkent a tejfogyasztás 30%-kal, amikor a tüdővész terjed, amikor a tüdővésznek legfontosabb orvossága a tej. amikor a csecsemőhalandóság terjed, amikor a csecsemők betegsége az angolkór és miegymás pusztít, amikor ennek ellenszere az olcsó, egészséges tej volna, amelyet azonban nem tud megvásárolni a budapesti fogyasztó? Alákínálásról beszél a miniszter úr. Ha a szabad versenyt ki akarja küszöbölni az agrártermelésben, most a tejtermelésben, miért nem tetszik megengedni, hogy a munkásság a maga körében kiküszöbölje a versenyt. Van a munkabéreknél is bizonyos verseny és alákínálás: miért nem tetszik ezt megfogni? (Kabók Lajos: Nem fontos a miniszter úrnak!) Miért tetszik tudomásul venni és nyugodtan aludni akkor... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. •• < ! ' ' Propper Sándor: ... amikor a bankok, hivatalok felvesznek érettségizett vagy éppen diplomát szerzett munkaerőket és két, három, négy hónapig potyára dolgoztatják Őket és akkor azután 20—40—50 pengőt fizetnek havonként? Miért nem tetszik megfogni azt a rablókezet, amely ezt véghezviszi? Miért tetszik meglátni csak mindig a másik részét? Elnök": Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: öt perc meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni? (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást engedélyezik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem engedélyezi. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Kabók Lajos: A miniszter úr többet mondott!) Propper Sándor: Ez a módszer azért nem jó, mert módomban van még egy interpellációt bejegyezni és újra elölről kezdeni a dolgot, tehát egészen nyugodtan engedhették volna meg az ötperces meghosszabbítást, hogy szükséges mondanivalóimat és reflexióimat elmondjam. Ma ez számomra lehetetlenné van téve és én csak arra szorítkozhatom, hogy azt mondjam: a irendeletet ebben a megállapított formájában, ebben az elvonatkoztatott szerepében nem tudom elfogadni s a választ nem tudom tudomásulvenni. Hozzá kell tennem azt, hogy ha a miniszter úr egész gondolatmenete százpercentes ragyogással állna itt mint igazság a közvélemény előtt, akkor se volna időszerű most, a mai időkben, 20.000 ember kezéből kiütni a kenyérkereső lehetőséget, akkor is meg kellett volna választani az időt és akkor, jobb időkben már, ami-